Az introvertált típusú embernek több énidőre van szüksége a feltöltődéshez, jobban megterheli a környezet zaja és az interakció másokkal. Szülőként viszont pont az énidő, a csend és a magány nem igazán van elérhető közelségben. Mivel a népesség 25-40 százalékát introvertált emberek teszik ki, így nyugodtan mondhatjuk, hogy több szülő van, aki hasonló problémákkal küzd, mint gondolnánk. Introvertált apák mesélték el a Fatherly magazinnak, mi számukra a legnehezebb a szülőségben.
Kevés énidő
„Friss szülőként – idén született az első gyermekünk – nem igazán jut időm arra, hogy feltöltődjek. Még akkor is, ha a feleségem végzi a baba körül a feladatok többségét, úgy tűnik, mintha nekem sem maradna egy lélegzetvételnyi szünetem sem. Introvertáltként szükségem lenne énidőre, amikor csendben vagyok a gondolataimmal és csak létezem a semmiben lógva. Biztos jobb lesz a helyzet, ahogy telik az idő, előbb-utóbb újra hozzájutok a mentális feltöltődésemhez.” – Matt
Félreért a többi szülő
„Nekem az egyik legnehezebb, hogy a többi szülő figyelmetlen és távolságtartó apának lát engem. Nem mutatom ki igazán az érzelmeimet a gyerekeim felé nyilvános helyen, például egy játszótéren. Otthon egész más a helyzet, ott ölelgetem, szeretgetem őket, de az én szememben ez privát dolog. Úgy látom, hogy emiatt elítélnek sokan a szülők között, csak mert visszahúzódóbb és csendesebb apa vagyok.” – Jeff
Inkább elvonulnak a játszótéren az introvertált apák (Kép: Getty Images)
A tanárok nemtörődömnek gondolnak
„Szülői értekezleteken vagy fogadóórákon főleg a feleségem beszél, én is figyelek, de nem szeretek emberek előtt megszólalni. A tanárok emiatt azt gondolják, hogy nem érdekelnek a gyerekeim, pedig igazából csak akkor szeretek beszélni, ha előtte alaposan átgondoltam, mit szeretnék mondani és úgy érzem, hogy van is értelme annak, amit mondok. A feleségem megérti, hogy én így működöm, de a tanárok ezt nehezen fogadják el.” – Sean
Jut bőven a bűntudatból
„Az introvertáltságom egy része a szorongásból jön, ami jól felerősödik, ha egyedül akarok lenni. Állandó bűntudattal küzdök, amiért olyan vagyok, amilyen. Introvertáltként szükségem lenne csendes elvonulásra naponta, de ez szinte lehetetlen, ilyenkor jön a bűntudat, amiért annyira vágyom a gyerekeim nélkül töltött pár órára, hiszen milyen apa az ilyen? Az eszemmel hiába tudom, hogy introvertáltként természetes igény az elvonulás, az apai érzelmeim nem bírják elfogadni ezt a szükségletet.” – Alexi
Összetévesztik a depresszióval
„Sokszor találkozom azzal, hogy automatikusan feltételezik rólam mások, hogy biztos depresszió miatt viselkedem tartózkodóan a játszótéren a többi szülővel szemben. A gyerekeimmel nyitott vagyok, amikor egyedül vagyunk, de társaságban nem könnyen oldódom, és ezt a többség teljesen félreérti. Általában odajönnek és jó szándékból kérdezgetnek, hogy mi bajom van, hívnak, hogy csatlakozzak a többi szülőhöz, és magyarázkodnom kell, hogy csak introvertált vagyok, nem depressziós.” – David
Melyik csoportba tartozol?
- Melyik vagy te a 4 személyiségtípus közül?
- 8 jel, hogy egyszerre vagy introvertált és extrovertált
- Ilyen az élet, ha társaságkedvelő és zárkózott típus vagy egyben