Diana Park a Scarymommy hasábjain írta le, hogy milyen nagy hibát követett el, amit valójában a jó szándék vezérelt, mégis gond lett belőle az oviban. Amikor óvodába készültek, a szobatisztaságot simán megtanulta Park kisfia, ám arról elfeledkezett az anya, hogy az oviban majd egyedül kell kimennie a vécére a gyereknek, nem állhat felette az óvónő, mint otthon a szülei.
A legtöbb családban a kicsiknél ez a bevett a szokás, hogy elkísérjük az alig háromévest a vécéhez, nyitott ajtónál pisil, még meg is tapsoljuk, végig ott szurkolunk mellette, akár kis-, akár nagydologról van szó. Ha pedig elmegyünk otthonról, akkor pláne anyával vagy apával megy a gyerek egy nyilvános vécébe. Érthető tehát, hogy ez elvárássá alakul benne a felnőttek felé, ám az óvónők nyilván nem tudnak minden gyerek mellett a vécénél szobrozni, amíg végeznek a dolgukkal. Park kisfiánál ez oda vezetett, hogy a gyerek nem mert kimenni egyedül az oviban a vécére és inkább bepisilt.
„A fiam szobatiszta volt, és soha nem volt még csak egy baleset sem – írja az anya –, ezért elkezdtem kutatni az agyamban, hogy vajon hogyan történhetett ez. Talán annyira belefeledkezett a játékba, hogy nem akart felkelni, hogy elmenjen vécére, és lemaradjon bármiről. Talán túl szégyenlős volt ahhoz, hogy felemelje a kezét, és megkérdezze, kimehet-e a mosdóba. Az óvónő nyugtatott, hogy ne aggódjak a bepisilés miatt – hacsak nem válik rendszeressé –, és biztosított arról, hogy a fiam nem félénk, mer kérdezni, de soha nem kérte, hogy kimehessen a mosdóba, ezért mostantól néhányszor emlékeztetni fogja a nap folyamán, hogy menjen ki.”
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Amikor az anya a gyerekét kérdezte erről, akkor a kisfiú megfogalmazta, hogy fél kimenni a mosdóba az oviban, mert máskor az anyukája mindig vele van vécézés közben. Az anya rádöbbent, hogy valóban, még akkor is kikíséri a gyereket a mosdóra, ha otthon kell mennie, vagy egy játszódélutánon vannak a barátoknál. „Aztán elküldtem az óvodába egy csomó emberrel, akiket nem ismert, az egész napot távol töltötte, és elvárták tőle, hogy nélkülem menjen ki a mosdóba egy idegen helyen – írja Park. – Én voltam az oka, hogy félt egyedül kimenni a mosdóba. Nem akartam, de mégis arra tanítottam, hogy ha ki kell mennie a mosdóba, akkor ott kell lennem. Nem készítettem fel a gyerekemet arra, hogy egyedül kell vécézni az oviban.”
Park végül úgy tudott segíteni a gyerekének, hogy hamarabb mentek be az oviba, és megbeszélte vele, hogy használja egyedül a mosdót úgy, hogy anya megvárja odakint. Illetve otthon is befejezték azt, hogy minden vécézésre kikísérte a fiát, rábízta a gyerekre a vécézést. Így szép lassan a kisfiú megnyugodott és már nem félt elmenni mosdóba egyedül az oviban sem.
„Fogalmam sem volt róla, hogy ha minden alkalommal vele tartok a mosdóba, akkor megijed, amikor nélkülem kell mennie. Pedig ha valaki egész életedben melletted volt egy bizonyos feladat során, és most először kell nélküle csinálnod, az valószínűleg szorongást fog okozni. Később mindent megtettem, hogy erre felkészítsem a kisebb gyerekeimet, és velük már minden rendben volt az ovis vécézéssel. Ha épp a saját gyerekedet készíted fel az óvodára, ne koncentrálj annyira a nagy dolgokra, mert könnyen elfelejtheted a kisebbnek tűnő változásokat, amik rájuk várnak.”