„Amikor a lányom három hónapos volt, gyermekágyi pszichózissal kerültem kórházba. Hetekig tartó álmatlanság, pánikrohamok és olyan erős szorongás után, amitől a világ torznak és reménytelennek tűnt, elmentem a pszichiátriára, meg voltam győződve arról, hogy egy hallucinációban élek” – meséli a Motherly szerzője, Danielle LaSusa a saját gyermekágyi tapasztalatairól.
A gyermekágyi pszichózis
A gyermekágyi pszichózis (postpartum pszichózis – PPP) súlyos állapot, amely ezer szülésből három-hat esetben fordul elő. A tünetek között szerepelhetnek téveszmék, hallucinációk, ingerlékenység, hiperaktivitás, hangulatingadozás és paranoia. LaSusa nem volt mentálisan labilis vagy depressziós a terhessége előtt sosem, ám a gyermekágyi pszichózis miatt végül öt napot töltött a pszichiátrián, majd további másfél hónapot egy intenzív ambuláns programban. Szerencsére a következő hónapok során gyógyszeres kezeléssel és terápiával kezdett visszatérni a valóságba.
„A gyermekágyi tapasztalataim szerint hiányoznak az erőforrások és a támogatás az anyák számára – teszi hozzá az anya. – Filozófiából doktoráltam, ezért úgy döntöttem, hogy ezt a képzettséget felhasználva filozófiai tanácsadást indítok, hogy segítsek az anyukáknak megbirkózni azzal, hogy mit is jelent az anyává válás.
Az azóta eltelt hat év alatt több száz anyával osztottam meg tapasztalataimat, és részese voltam az útjuknak, ahogy a gyermekvállalással járó hatalmas identitásbeli, értelmet, célt és értékeket érintő változásokon navigáltak. Éveket töltöttem azzal is, hogy konferenciákra jártam, szakértőkkel beszélgettem, olvastam, és próbáltam rendezni, mi történt velem a pszichózisom alatt.”
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
LaSusa leírt négy tanulságot a gyermekágyi pszichózisról:
1. A gyermekágyi pszichózis nem jelenti azt, hogy bántani fogod a gyerekeidet
Ha csak abból értesülsz a gyermekágyi pszichózisról, amit a médiában látsz, akkor azt hiheted, hogy minden nő, aki átéli ezt a betegséget, bántja a gyerekét. Szerencsére rendkívül ritka, hogy ez történne, az esetek 95 százalékában nem történik tragédia.
2. Keveset tudunk arról, hogy mi okozza a PPP-t
„A gyermekágyi pszichózis során folyamatosan vártam egy orvost, egy terapeutát, valakit, aki megmondja, miért történt ez – emlékszik vissza LaSua. – Korábban soha nem volt semmilyen komolyabb mentális problémám. A hormonok, az alváshiány, a családi előzmények, a gének, a szociális támogatás hiánya volt az oka? Egy démon vette át a hatalmat a testem felett? Amikor ezeket a kérdéseket feltettem orvosoknak és mentálhigiénés szakembereknek, gyakran ugyanazt a vállrándítást, fejrázást és »nem tudjuk« válaszokat kaptam.”
3. Teljesen felépülhetsz a PPP-ből
„Amikor hajnali háromkor a konyhában járkáltam, és úgy éreztem, ki akarok mászni a bőrömből, szükségem volt arra, hogy olyan emberek történeteit halljam és olvassam, akik már átélték ezt, és meggyógyultak. Szükségem volt egy kis reményre, hogy én is jobban leszek. És valóban, mint a PPP-t átélő nők túlnyomó többsége, én is teljesen felépültem – írja az anya. – Gyógyszerek, rendszeres alvás és egy évnyi sírás kellett hozzá a terapeuta kanapéján, de végül egy tavaszi napon kisétáltam a házamból, éreztem a friss levegő illatát, észrevettem a rózsaszín napfelkeltét, és tudtam, hogy rendbe fogok jönni.”
LaSusa szerint rengeteget számított a felépülésében az, hogy kapcsolatba került más PPP-túlélőkkel, megírta a történetét, és megosztottam másokkal. Ez nem volt mindig könnyű számára, hiszen a gyermekágyi pszichózis társadalmi megbélyegzéssel és szégyennel jár, de a kutatások azt mutatják, hogy a történet beépítése az önismeretbe fontos része a felépülésnek.
4. Ne higgy el mindent, amit gondolsz
Az anya pszichózisos élményeinek az egyik maradandó tanulsága, hogy az agya milyen vad dolgokról is képes volt őt meggyőzni. Még az egészséges szülés utáni agy is hiperérzékeny, az anyák 95 százaléka a kényszerbetegséghez (OCD) hasonló tüneteket mutat a szülést követő hetekben. Ezek az ösztönös reakciók segítettek régen a túlélésben, de torzítják a valóságról alkotott képünket is.
„Most, amikor ijesztő gondolataim vannak – a gyerekemnek van egy kis piros folt az arcán? biztos húsevő baktérium támadta meg – hasznosnak találom, ha megpróbálok barátságos kétellyel tekinteni a gondolataimra – teszi hozzá LaSusa. – Végül is hihetetlenül hálás vagyok a gyermekágyi pszichózisomért. Empatikusabb és együttérzőbb emberré tett, különösen azokkal szemben, akik mentális problémákkal küzdenek. Akkoriban úgy éreztem, hogy haldoklom. Bizonyos értelemben egy verzióm valóban meghalt, de nagyon szeretem a helyette született új változatot.”
