Egy ausztrál nagymama kijelentette, hogy szembemegy azzal a hagyományosnak számító családi szokással, hogy az idősebb generáció besegít a gyerekfelügyeletben, szavai pedig sokakat felbosszantottak.
Avril Moore írónak nyolc unokája van, és élvezi ugyan a nagymamaságot, de hamar tudtára adta a három felnőtt gyerekének, hogy rá ne számítsanak, ha gyerekfelügyeletről van szó. A 65 év fölötti nőknél nagyon gyakori, hogy egész napos bébiszitterkedést vállalnak a hét több napján is, amíg a szülők dolgoznak, de ő nem akar ebben részt venni – fejtette ki az Age című lapban megjelent véleménycikkében.
„Szülőként a saját és férjem életének jó részét a három gyerekünk nevelésének szenteltük, és egyikünk sem szeretne még egyszer ilyen szintű felelősséget vállalni” – jelentette ki Moore. Azt is nehezményezi, hogy annak idején a férjével egyenlő mértékben vettek részt a gyerekekkel kapcsolatos teendőkben, de most, nagyszülőként az az elvárás, hogy egyedül neki, nőként, nagymamaként kellene segítenie az unokák gondozásában és felügyeletében.
Szereti az unokáit, de nem akar bébiszitter lenni. A kép illusztráció (Fotó: Getty Images)
Moore kifejti, hogy az unokáival töltött idő élvezetes, és nem is a nemek közötti egyenlőség miatt lázad az elképzelés ellen, hanem csak azért, mert a gyerekekkel való foglalkozás és törődés rengeteg munkát jelent.
„Igen, az ölelés csodálatos, de nem annyira, hogy ellensúlyozza az egésznek a nyomorúságos fáradtságát” – érvel Moore. És mindez akkor lesz igazán hálatlan feladat, teszi hozzá, amikor a szülőkkel még konfliktusba is keveredik, mert valamit nem úgy csinál, ahogy szerintük kellene.
A nagymama írása heves vitát váltott ki, sokan nem értettek egyet vele.
„Ahogy egyes nagyszülők is elutasítják a gyermekfelügyeletet, sokan közülünk szeretik ezt a különleges időszakot. Soha nem tapasztalok neheztelést, csak megbecsülést. Kilenc unokánkat gondoztuk az elmúlt 15 évben, és nagyon szoros kapcsolat alakult ki mindannyiukkal” – írta egy nő.
„Meglepő módon mindig sikerül kielégítő életet élnünk a munka, a színház és az ünnepek mellett. Segítségünket a családunk nagyra értékeli, ahogyan a szüleimnek is hálásak vagyunk, amiért lehetővé tették, hogy a férjem és én karriert csináljunk. Ezt hívják családnak” – fogalmazott egy másik hozzászóló.
„Tedd félre a neheztelést. Az unokáiddal értékes időt tölthetsz. Élvezzétek a pillanatot. Mielőtt észrevennétek, máris az lesz, hogy »Helló, legyen szép életed!«” – fogalmazott egy kommentelő.
Persze voltak néhányan, akik egyetértettek Moore-ral.
„Elvárni a nagyszülőktől, hogy heti egy napnál többet vigyázzanak a gyerekekre, önzőség… Szeretem őket, ne értsetek félre, de nem az enyémek, hogy felneveljem őket” – jelentette ki egy nő.
„Mindig meglep, hány fiatal várja el a szüleitől, hogy a gondviselő szerepébe lépjenek, miközben ők a karrierjüket hajszolják és hatalmas jelzáloghiteleket törlesztenek – érvelt egy netező. – Annyira igazságtalanok a nagyszülőkkel szemben, akik egyszer már megtették a magukét, és most azt csinálhatnak szabadon, amit akarnak.”
