| Börtönben a családfő. Mi lesz a családdal? |
– A kislányom négyéves volt, amikor az édesapja egyik napról a másikra közölte, hogy van valakije és elköltözik. A gyerek kiborult, bármilyen szépen is próbáltuk közölni vele. Kérleltem a férjem, maradjon átmenetileg, kitalálunk valamit, de nem szeretném, ha a gyerek látná kárát. Maradt, a lányom pedig látszólag megnyugodott. Ám a köztünk húzódó feszültségek gyakran kiabálássá fajultak, aminek nemegyszer a gyerek is fültanúja volt. A férjem csomagolt, a gyerek pedig újra visszaesett. Nem evett, nem akart iskolába menni, gyakran lázas is volt, köhögött és hiába vittem orvoshoz, a tünetek nem javultak. Ha férjem visszajött, mindig „meggyógyult”. Egyszer meg is jegyezte nekünk: „ha veszekedtek, én beteg leszek!” Végül egy pszichológusnál kötöttünk ki, aki az összes tünet mögött a „válás okozta stresszt” vélte felfedezni – meséli Ági, aki azt is hozzátette, hogy kétségtelen, hogy az ő élete a gyerek „betegségétől” eltekintve sokkal könnyebb lett.
És hogy Ági nincs egyedül, azt Ildikó esete is jól példázza. Kisfia, Gergő válásuk óta „produkálja” a most már állandó tüneteket: depresszió, aktivitás- és figyelemzavar, emocionális és magatartászavar, és ennek következtében tanulási problémák, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia. Négyéves koráig nem is beszélt. Odáig jutottak, hogy már gyógyszert is szed. Ildikó azt mondja: minden orvosi lelet a kezében van, és a tünetek egyértelműen akkor kezdődtek, amikor férjével megromlott a kapcsolatuk.
Régóta ismert tény, hogy lelkünk és testünk működése, bonyolult idegrendszeri-hormonális kapcsolatokon keresztül kölcsönhatásban van. Stresszes helyzetben, legyen az megváltozott élethelyzet, veszteség, érzelmi feszültség, túlzott megterhelés, a kibillent idegrendszeri-hormonális működés legyengíti az immunrendszert, és akár súlyos pszichoszomatikus betegségeket is okozhat. Enyhébb formában felső légúti vagy emésztési probléma, fejfájás stb., súlyosabb esetben, felnőtteknél a „klasszikus stresszbetegségek”: magas vérnyomás, gyomorfekély, ízületi gyulladás, szívtáji tünetek lehetnek a feszült élethelyzet következményei.
| Geist Klára pszichológus |
Érzelmek helyett a testi tünetek nyelvén
– A gyermekek, mivel személyiségük éretlenebb, nehezebben küzdenek meg az érzelmileg megterhelő helyzetekkel. Ez lehet családi probléma, de akár pozitív stressz is, például szülinap, verseny, mely ugyanolyan megterhelő helyzet a lélek számára – mondja Geist Klára pszichológus. – A gyerek nemcsak nehezebben küzd meg az őt érő stresszel, hanem érzelmeit sem képes megfelelően kifejezni, vagy azért, mert nem tanították meg, vagy azért mert a szülők nem figyelnek oda arra, amit közölni akar. Ezért az érzelmek nyelve helyett a testi tünetek nyelvén fejezi ki belső feszültségét. Ez egyébként a felnőttekre is jellemző. Ráadásul krízishelyzetben valóban szétesik a személyiség rendezettsége, s gyakori a testi megbetegedés.
Mit mond a családdinamika?
– Az egyén soha nem létezik önmagában, az őt körülvevő családi kapcsolatrendszer nélkül. Családdinamikai tény, hogy ha a családban feszültség van (például válás, tartós konfliktus a szülők között, betegség, veszteség), akkor a leggyengébb családtag megbetegszik. Gyakran valamelyik gyermek a „leggyengébb láncszem”, ő válik tünethordozóvá, az egész család problémáját megtestesítve – mondja a pszichológus. – Tehát nem a gyerek teszi magát beteggé, hanem az ő személyisége a legéretlenebb, nem érti, mi történik, nem tudja kezelni az őt érő szorongást, biztonságérzete elvész, immunrendszere legyengül, így lesz beteg. A gyerekek ilyenkor gyakran a test nyelvén, szimbolikus tünetekkel kommunikálnak. A szakember szerint ilyen például: az ekcéma = szeretetprobléma, kapcsolatprobléma, mivel a bőr a külvilággal való érintkezés, érintés szerve; cukorbetegség = „szeretet”, kapcsolatprobléma; bevizelés = családi rendszer feszültsége, határproblémák stb.
A gyerek a betegségével uralhatja a felnőttek viselkedését
Bizonyos „pszichoszomatogén” családokban – ahol a gyermekre csak akkor figyelnek, ha az megbetegszik – a gyermek meg is tanulja, hogy ahhoz, hogy észrevegyék, tünetet kell produkálnia, hiszen érzelmi közléseit nem értik. Ez az a helyzet, amikor betegségével uralhatja a felnőttek viselkedését – figyelmeztet a szakember. – A válás például egy olyan helyzet, amikor a gyerek biztosan mutat valamilyen testi vagy rendhagyó viselkedéses tünetet. A gyerek betegsége kapcsán „ördögi kör” alakulhat ki! Ha azt érzi, betegsége végre összehozza a szülőket, hisz vele mindketten foglalkoznak így betegen, tehát ez egy kapocs, akkor fenntartja a betegséget. Ráadásul a szülők is ráerősítenek a helyzet fenntartására: azzal, hogy a gyermek „betegségével” foglalkozásnak, kivédik azt, hogy kettejük érzelmi problémáival kelljen törődniük.
Annál is inkább, mivel a válást a gyermekek saját életkori szintjükön dolgozzák fel. Nagyjából kisiskolás korukig „énközpontúak”: mindent önmagukra vonatkoztatnak, így akár a válásért, a szülők közti konfliktusáért is önmagukat hibáztatják. A pszichológus szerint innen csak egy lépés, hogy testi tünetet produkáljanak. Ráadásul a válás következtében meginog a gyermekek biztonságérzete, ami újabb szorongás forrása. – Olyan is volt, hogy azt gondolta a gyermek, hogy szülei válását ő okozta, azzal, hogy köztük aludt – hoz egy példát a szakember.
A megbetegedés nem manipuláció
Hogyan lehet elmagyarázni egy gyereknek, hogy vannak dolgok, amikért nem szabad magát hibáztatnia, az a felnőttek dolga, és ezen sajnos akkor sem tudnak változtatni, ha ő beteg lesz tőle? A kérdés nem egyszerű, a szakember szerint ugyanis a megbetegedés következmény, és nem direkt manipuláció, a gyermek nem a szülők életét akarja ezzel megnehezíteni. Mégis hogyan segíthetünk?
– Elsősorban segítsük érzelmei kifejezését: beszélgetéssel, rajzolással, játékkal. Erősítsük biztonságérzetét rendszeres kapcsolattartással az eltávozó szülővel is, ne hagyjuk magára érzéseivel. Korának megfelelő magyarázat szükséges. Konkrét módon magyarázzuk el neki, hogy mi következik életében, ne hagyjuk kétségek között. A családterápia is segíthet az elváltak családi kapcsolatrendszerének stabilizálásában. És végül fogadjuk el szülőként, hogy neki is több év a megváltozott helyzethez való alkalmazkodás – javasolja a pszichológus.