Sellő Barbie vagy saját készítésű sál – mit kapjon a gyerek?

Hála a tévéreklámoknak, az internetnek és a hipermarketeknek, szakavatott szülők számára sem kis kihívás eligazodni a mai gyerekek kívánságlistáján, a nagyszülők helyzete pedig netes kereső nélkül szinte teljesen reménytelen. Az anyagiakról nem is beszélve. A gyerekek viszont teljes lelki nyugalommal teszik ki az ablakba a levelet: a „Jézuska” előtt nincs lehetetlen. „A gyerekeim kívánságai között még olyan dolgok szerepeltek, hogy baba, farmer, távirányítós autó – mondja Gyuri, akinek két fiúunokája van. – Fogalmam sem volt, mi az a kukabúvár vagy gormiti, meg még ki tudja miket kértek az unokák.”

A könyv már csak kiegészítő?

Az tuti, hogy a gyerekek jobban képben vannak, hiszen nemcsak az oviban és a suliban hallják és látják egymástól, melyek a legmenőbb játékok, a mesecsatornákból ugyanis ebben az időszakban csak úgy ömlenek a reklámok. „Az ötéves kisfiam minden egyes reklámnál odakiabál, hogy anya, ezt is kérem! – meséli Edina, kétgyermekes anyuka. – Félelmetes, mennyire bevésődik a kis agyába egy csomó idegen szó, amiket még pár óra múlva is tökéletes angol kiejtéssel emleget. Persze nem vesszük komolyan ezeket a hirtelen fellángolásokat, meg képtelenség lenne mindet teljesíteni, és amúgy is tele vagyunk játékokkal, elég lenne néhány új könyv, de az mindig csak amolyan kiegészítő, persze hogy nem arra mozdul rá azonnal a gyerek a fa alatt.”

Lehet használt az ajándék?

A hirtelen fellángolások egyébként gyakoriak, sokaknak ismerős a bosszantó helyzet, amikor a gyereknek megveszik a legtrendibb babát, ráadásul limuzinnal, gondolván, most aztán a legnagyobb álma válik valóra. Ő meg kétszer a kezébe fogja, és a puccos Barbie el is van felejtve. „A lányom világító sellő Barbie-t kért, nem sok értelme van, ráadásul rohadt drága – meséli Kata, akinek egy kislánya és egy kisfia van. – Az a szerencsém, hogy egy anyatársam tavaly bedőlt ennek a hülyeségnek, de a gyerek egyszer sem nyúlt hozzá, így átveszem, persze kissé olcsóbban.”

Érdemes a közösségi portálok börzéin is keresgélni, ahol ismerősöktől vásárolhatunk, ha az ember nem ragaszkodik az újhoz, a legtöbb gyerek úgysem azt nézi, megvan-e az eredeti csomagolás. És cserélgetnek is a leleményes anyukák, apukák. Mások meg a piactereken válogatnak. „Én tavaly a vateráról szedtem össze a modellvasúthoz a síneket, mozdonyokat, látszott rajtuk, hogy nem újak, de a kicsiknek egyáltalán nem számított – meséli Krisztián, kétgyermekes apuka. – Viszont biztos vagyok benne, hogy vannak szülők, akik pfujjolnak a használtra, sőt valószínűleg még az én szüleim is kikérnék maguknak, hogy a nevükben ne valami csilivili, új játék kerüljön a fa alá” – teszi hozzá az apuka.

Megy a sakkozás az ajándékokkal

Nem egy családban az a szokás, hogy a nagyszülők odaadják a szülőknek a pénzt, hogy szerezzék be az ő ajándékukat is. „Jobb, ha mi vesszük meg az ajándékokat, mert így nem kapják meg többször ugyanazt, és mi sokkal jobban tudjuk, mire van szükség, meg a gagyit is elkerülhetjük – magyarázza Anikó, háromgyerekes anyuka. – Idén legóvasutat kértek a gyerekek, aminek a kiegészítőit szétosztjuk a családban, váltók, sínek, vasútállomás, ilyesmi, így mindenki jól jár. Persze a nagyik is azt szeretik, ha náluk is rendes ajándék van, hogy lássák a gyerekek örömét, ezért aztán a kicsik a sokadik csomagot már csak félreteszik, és csak ülnek a papírhalom közepén. A férjem már évek óta mondogatja, elég lenne egy ajándék, hogy a fiúk tudják értékelni a kevesebbet is, a nagyszülők viszont vérig lennének sértve, így marad a sakkozás az ajándékokkal” – sóhajt fel az anyuka.

Mások igyekeznek valami igazán egyedivel örömet szerezni, olyan dolgokkal, amelyekben a kezük munkája mellett egy kicsit a szívük-lelkük is benne van. „Nálunk idén saját készítésű ajándékok kerülnek a fa alá – mondja Edina, egy kilenc- és egy tizenhárom éves kislány anyukája. – Én mindig is szerettem barkácsolni, kötni, varrni, de amíg a lányok kicsik voltak, nem volt időm. Amióta mind a kettő iskolás, újra hódolhatok a hobbimnak, és szerencsére a gyerekeknek is nagyon tetszenek a saját kezűleg készített holmik. Már a kisebbik lányom is varrogat, és a rokon gyerekek is tátott szájjal nézik, amiket alkotunk. Így aztán ők is nagyon örülnek, ha egy kötött sapkát kapnak. A lányaimnak meglepetéssel is készülök: délelőttönként, amikor iskolában vannak, táskát varrok nekik” – teszi hozzá az anyuka, aki adományként a falu adventi vásárához is hozzájárul néhány saját készítésű holmival.

Kétezerből hat gyereknek

És míg sok gyerek már azt sem tudja, mit kérjen, sajnos nagyon sokan vannak, akik még a karácsonyfának is csak az iskolában vagy az óvodában örülhetnek. „A mi iskolánkba sok hátrányos helyzetű gyerek jár – kezdi Mária, tatabányai tanárnő. – Vannak családok, akiknek szinte minden évfolyamra jut gyerekük, pénz viszont nagyon kevés jut rájuk, néhányan enni is szinte csak az iskolában kapnak. Szerencsére az iskolánk idén karácsonykor pályázati pénzből különféle programokkal és játékokkal is meg tudja ajándékozni a legnehezebb helyzetben lévő gyerekeket, de sajnos így is sok olyan család marad, ahol a kicsik egyáltalán nem várják sem a karácsonyt, sem a téli szünetet. Vannak, akik karácsonyfát sem állítanak, mert örülnek, ha rendesen fűteni tudják a lakást.”

Elmesélte, hogy a múltkor az egyik hatodikos kislány kéredzkedett ki a közeli egyeurós boltba, aztán megkérte a tanárnőt, hogy a vásárolt holmit tegye el, amíg az iskolában van. Később kiderült, hogy az apja adott neki kétezer forintot, hogy vegyen karácsonyi ajándékot magának és öt testvérének. A kislány tényleg vett valami apróságot mindenkinek, sőt gondosan még csomagolópapírt is vásárolt hozzá.