Július 1-jén lép életbe az a rendelet, amely lehetővé teszi, hogy a szülésznők – kizárólag szülész-nőgyógyász szakorvos által megállapított alacsony rizikójú várandósság esetén – is végezhessenek terhesgondozást Magyarországon. A jogszabály ugyanakkor rögzíti, hogy csak azok a szülésznők végezhetnek terhesgondozást, akik valamelyik felsőoktatási intézmény alapképzési szakán vagy főiskolai karán szereztek megfelelő szakképesítést, emelt szintű vagy felsőfokú szülésznő szakképesítéssel rendelkeznek, illetve azok, akiket egészségügyi szolgáltatónál szülésznőként foglalkoztatnak, vagy rendelkeznek a szülésznői tevékenység végzésére jogosító érvényes működési engedéllyel és felelősségbiztosítással.
A rendelet lehetővé teszi a különböző szakmaterületek feladatainak elkülönítését, de az új szabályozás a várandósság megállapítását és az erre vonatkozó rizikóbesorolást továbbra is az orvos hatáskörében tartja. A rendelet semmiféle veszélyállapotot nem idéz elő, viszont megadja a jogot a várandósoknak arra, hogy a szakorvos helyett a szülésznő segítse a terhesség során és legyen vele a szüléskor is.
Az új jogszabály szerint a kötelező vizsgálatok a terhesgondozási könyvben szerepelnek majd, abba – az eddigi gyakorlattól eltérően – már a szülésznők is tehetnek bejegyzéseket. Erre mostanáig nem volt lehetőségük a szülésznőknek, így a rendelet életbelépésétől megszűnik a várandósok eddigi “felesleges küldözgetése” a védőnőkhöz.
A július 1-jén érvénybe lépő rendelet ugyanakkor azt is rögzíti, hogy ha a szülésznő által végzett várandósgondozás bármely szakaszában a várandósság magas rizikójának gyanúja vetődik fel, akkor a szülésznőnek a várandóst haladéktalanul szülész-nőgyógyász szakorvoshoz kell irányítania. Magas rizikófaktor esetén a további terhesgondozást a szülész-nőgyógyásznak kell folytatnia.