A turbópiás
Ő az, aki már a lagzi helyszínére széles mosollyal érkezik, pedig a templomban nem is volt welcome drink. Rutinosan a zakózsebbe vagy a ridikülbe készített laposüveggel oldja meg az átmenetet, esetleg a szertartás és a lagzi helyszíne közti úton áll meg egy kötelező fröccsre, rossz esetben töményre. Ő már az Újházi-tyúklevesnél vörösödő fejjel ünnepli az ifjú párt és a nagymama (jobb esetben az étterem) herendijét csépeli az evőeszközzel, miközben fennhangon igyekszik megalapozni a “csókot-csókot”-kórus kétes népszerűségét. Az idő jó esetben nekünk dolgozik: a desszertnél ő már békésen hortyog egy félreeső kanapén, vagy az egyik cserepes páfrányt ölelve.
A hangos
Mutathat némi átfedést a turbópiással, azzal a különbséggel, hogy ő állandó üzemi hőmérsékleten tartja magát (ennek csalhatatlan jele a ciklámenes árnyalatban játszó arcbőr), vitalitásáról pedig hangerején keresztül igyekszik biztosítani a násznépet. Jó esetben csak harsányan röhög a násznagy poénjain, rosszabb esetben színes kommentárokkal igyekszik hozzáadott értéket teremteni, a többiek őszinte bánatára. Minősített esete a politizáló változat, illetve a hallgatóságát obszcén viccekkel terhelő verzió, aki elől az anyukák szemlesütve menekítik a gyerekeiket, noha ő “hagyjad már, Marikám, hadd tanuljon az a gyerek” felkiáltással igyekszik a 3–6 éveseket is beavatni az altesti humor rejtelmeibe.
A zsémbes
Életkortól függetlenül képes végigpanaszkodni az ünnepi napot: a templom túl sötét, a lagzihelyszín túl meleg, az étel nem elég sós/édes/sok/kevés/elegáns/finom, a menyasszony ruháját is megszakérti mint önjelölt stylist, illetve rendezvényszervezői vénáját is hajlamos megcsillogtatni, nem törődve azzal, hogy az ifjú pár több hónapon át tervezett nagy napját sározza éppen. Ja, persze a zene sem elég hangos, nem jó a DJ, illetve a zenészek sem, az este koreográfiáját pedig ő nyilván sokkal jobban állította volna össze. Persze ha legközelebb a saját esküvőjén találkozik szembe egy klónjával, halálosan megsértődik. Nagymamakorú változatban a násznép közé vegyülni próbáló szingli lányok nyomasztásából is sportot űz, percenként kérdezgetve: “és a te esküvődre mikor jöhetünk már, aranyom?!?”
A “kifizettük, megesszük”-típus
Ő az a fajta, aki turistaként is töréshatárig pakolja a tányérját a szálloda svédasztalánál, illetve akinek konyhaszekrényét megannyi osztrák síelésből zsákmányolt kávésbögre, valamint repülőutakról beszerzett logózott pohár és evőeszköz díszíti. Ha nagyon elhivatott, ő már az esküvő reggelétől koplal, hogy szemmel jól látható folytonossági hiányt tudjon okozni a büféasztalon, elvégre a nászajándékra költött forintokat valahol vissza kell hozni. Gátlástalanul rendeli az üveg pezsgőket – természetesen csak akkor, ha ingyen van az ital – illetve a drágábbnál drágább koktélokat, fogyasztásának célja csak másodsorban a komfortérzet, elsősorban az, hogy minél nagyobb összeget tudjon “jóváírni” a korábban kifizetett hozzájárulásból.
A csajozós/pasizós
Lelkesen készül az estére, elvégre a násznép között csak lesz pár helyes szingli, akikkel még akármi is előfordulhat! Férfi változata jelentős mennyiségű hajzselével, ropogósan kemény gallérral és drága after shave-vel megerősítve érkezik, a táncolós rész előtt pedig alkoholos italok segítségével igyekszik megszilárdítani az önbizalmát, miközben terepszemlét tart a “felhozatalt” illetően. Sikerességével fordított arányban válik egyre kétségbeesettebbé, ezt szomorúan katalizálhatja az elfogyasztott pia mennyisége. Női verziója harsány színű, ám annál kevesebb anyagból készült ruhájával igyekszik felhívni magára a figyelmet – az idősebb rokonok őszinte megbotránkozásának, illetve a kéjenc nagypapák nyálcsorgató pillantásainak kereszttüzében –, amit amatőr twerkingbemutatóval képes súlyosbítani. Ennek az igazán hardcore, esetenként akár 18-as karikás verziója a rúdtáncoló negyvenes, aki némi vetkőzéstől, eseti alapú tangadobálástól sem riad vissza, ha a rokonság időben le nem állítja. Ideális esetben ők ketten egymásra találnak, és viszonylag hamar eltűnnek egy félreeső szobában.
A lelkes
Túláradó szeretettel ölelget mindenkit, és vicces magánakciókat tervez végrehajtani az ifjú pár rovására, ehhez egész este keresi a tettestársakat. Minősített esete a középkorú nőrokon, aki minden gátlását hátrahagyva vonatozást kezdeményez, illetve mindenkit igyekszik a legközelebbi asztalra parancsolni táncolás végett, nem törődve a nagymama csípőprotézisével és nyolcadik hónapban lévő legjobb barátnője babájával. Jól elhelyezett pálinkákkal semlegesíthető, de vigyázni kell, hogy ne csússzon át érzelmesbe, mert akkor egy párosodni vágyó rozmár hangerejét meghazudtoló bömböléssel fogja tudtára adni a násznépnek, hogy mennyire meg van hatva.
A lelkész
Illetve pap, rabbi, imám vagy az aktuális vonatkozó felekezet felkent képviselője, aki joviálisan somolyogva figyeli, ahogy a templomi (imaházi stb.) áhítat helyét lassan átveszi az állatias tombolás. Ha hite megengedi, egy-két pohár bort maga is elfogyaszt, ettől az arca idővel a püspöksüveg árnyalatát veszi fel, a tisztességgel elfogyasztott ünnepi lakomának köszönhetően pedig akár az öve is kioldódik, hogy könnyebben vehesse a levegőt. Jó esetben udvariasan távozik még azelőtt, hogy a buli istenigazából elszabadulna. Rosszabb esetben csatlakozik az ünnepi forgataghoz, erről másnap a gyóntatófülkében elmélkedik, szenteltvizes borogatással a homlokán.
A figyelem középpontja
Nőként fehér ruhában érkezik, majd amikor ezt a szemére hányják, kétségbeesetten próbál szó szerint árnyalatnyi különbségek mögé bújni (“ez nem is fehér, hanem krémszínű/törtfehér/tojáshéj”). A menyasszonyi csokor kötelező hátradobásánál bár szemlesütve pironkodik (“én, nem, dehogy, csak ha az ölembe esik”), ám a lendítés pillanatában a fizika törvényeit meghazudtoló sebességgel jelenik meg az ideális helyen, a csokorra ácsingózó vetélytársainak pedig olyan veséseket oszt ki könyökkel, amit a profi vízilabdások is megirigyelnének. Férfiverzióban a táncparkett ördögeként pörög, forgat és dönt mindenkit, függetlenül attól, hogy az illető ezt akarja-e vagy sem. Benne van a pakliban, hogy egy ilyen mozdulatnál borítja a bóléstálat, a zenekart, esetleg az örömszülők asztalát, majd tréfával elütve a dolgot elegánsan kilibben dohányozni, a takarítást meghagyva a többieknek.
Az idegesítő gyerek
A gyerekek cukik, édesek, aranyosak, ugyanakkor különleges képességük, hogy a meghitt vagy érzelmes pillanatokat a maguk módján emlékezetessé tegyék. Ilyen a boldogító “igen” pillanatában egy légvédelmi sziréna hangerejével felsíró csecsemő, a násznagy beszédét végigkommentáló kiskorú tréfamester, a büféasztal melletti sorbaállást végighisztiző elkényeztetett ördögfajzat, illetve az éjjeli órákban, az addigra lerészegedett szüleit sírásra görbülő szájjal kereső “hadiárva” (igaz, utóbbi esetben inkább a szülőkre orrolhat meg a násznép, teljes joggal).
Neked ki a “kedvenc” esküvői terroristád?
További esküvői cikkek az NLCafén:
- Ilyen egy vintage esküvő!
- Esküvő terhesen? Sima ügy!
- “Ha meghallják, hogy esküvő, röpködnek a nullák“
- Esküvő: 11 dal az első tánchoz
- A 7 legfontosabb kérdés az esküvő előtt