A minap kórházba került egy fiúcska egy sajnálatos eset miatt. Addig-addig szekálták az egyik kisfiút, amíg az keményen fellépett ellene, sérülés lett a vége. Napi szinten megy a verekedés, csúfolás, alázás. Mindenért.
A kislányom mindenből ötös, a matekkal küzdünk, volt egy 3-as dolgozata, azóta bántják, hogy milyen béna. Béna? 3-as dogát írni bénaságot jelent? Itthon keményen küzdeni azért, hogy megértse, javítsa a kis hibákat, bénaságot jelent? És ez csak egy példa a sok közül, amit egymás fejéhez vágnak a gyerekek. Szinte mindenkit, mindenért a szájukra vesznek, sokszor egymásnak is esnek ököllel. Terror az iskolában. A kislányom és még páran az osztályban pedig értetlenül és szomorúan nézik, mi történik a gyerekekkel, és főleg miért? Elképesztő, hogy hogy viselkednek. Reggelente látom, és elképedve gondolok arra, hogy csak 7-8 évesek.
Mindig az jár a fejemben, ha itt ilyenek, vajon mit művelnek otthon? És a szülők? Hibáztatom őket, hiszen a mi feladatunk szülőként óriási, a cél az, hogy egy jó emberkét neveljünk fel gyermekünkből. Sokat kell beszélgetni, foglalkozni a gyermekkel, sokat kell kérdezni, mi történik vele, mit érez, hogy van és ha hibázik, azt is be kell látni. Mindenre van megoldás, csak akarni kell(ene)…
A folytatásért kattints a Gluténmentes napló caféblogra!
Olvass tovább a témában:
- Terror az iskolában. Mit tehet a szülő?
- Lelki terror, gyermekbántalmazás Pannonhalmán
- Iskolai zaklatás: “A földön fekve rúgták a gyerekemet”