A 13 éves lányom ápol, szeretném visszaadni a gyerekkorát

SOS Gyermekfalvak | 2016. Július 21.
Éva szeretne biciklizni, táncolni, és a múltkor miniszoknyát is felvett. Mindez talán nem tűnik akkora bátorságnak egy 42 éves nőtől, de Rucz Éva egyik lábát karácsony előtt amputálták. Most protézissel és két bottal közlekedik. Nemrég megtanult lépcsőt járni, jókedvű, és további tervei vannak. Az SOS Gyermekfalvak Gyereksorsok blogjának riportja.

Éva háromgyerekes anya. Az SOS Gyermekfalvak orosházi családmegerősítő programjában vesz részt. Férjétől régen elvált, a férfi nem fizet tartásdíjat, a gyerekekre sem kíváncsi, Éva egyedül nevelte fel őket. Két szívinfarktusa, két agyi infarktusa volt az elmúlt években, és egy ritka vérképző betegségben szenved. Ráadásul nemrég egy fürdőszoba nélküli, egyetlen szobából álló, nem is lakáscéllal épült helyiségbe kellett költöznie. Éva a betegsége miatt most nem tud dolgozni, de szeretne ismét elhelyezkedni – az eredeti szakmája baromfifeldolgozó, most a segélyből, a fogyatékossági támogatásból és a családi pótlékból élnek, a rokkantnyugdíjhoz hetven napja hiányzik.

A családmegerősítő programtól nem is anyagi, hanem lelki segítséget vár, mint mondja, szereti maga megoldani a gondjait.

“A 13 éves lányom végigasszisztálta, hogy üszkösödött a lábam, ő ápolt, most is ő lát el. Lelkifurdalásom van, úgy érzem, elvettem a gyerekkorát.”

A középső gyerek, Karcsi kollégista, csak hétvégén tud segíteni. Jázmin egy osztálytárs családjánál lakott a rehabilitáció ideje alatt, a költözést a Magyar Máltai Szeretetszolgálat intézte nekik. Rajtuk kívül még egy, a kardiológiai osztályon megismert ápolónőre számíthat, ő járt kötözni a csonkot hetekig a műtét után, és ő viszi orvoshoz Évát. Karcsi egy volt osztálytársának az anyukája pedig segít ügyet intézni, és sétálni viszi. A programban Jázmin, a kislány pszichológushoz járna, és művészetterápiás foglalkozásra, hogy kicsit megint kiskamasz lehessen, az anya is pszichológus segítségét veszi igénybe.

“Nekem is rendbe kell tenni a lelkemet” – mondja Éva, bár kifele optimizmust mutat:

“Nem bánkódom a lábam elvesztése miatt, már másnap megköszöntem az orvosomnak, mert elmúlt a fájdalom. Megmentették az életemet.”

Éva kedvenc filmje az Életrevalók, a kerekesszékbe kényszerült lebénult milliomos és a gettóból érkező segítőjének édesbús története, többször megnézték már a kislányával együtt. Éva büszkén meséli, hogy Jázminnak a betegség miatt sem romlottak a tanulmányi eredményei. A 19 éves Karcsi is kiváló tanuló, részt vesz az Arany János Tehetséggondozó Programban, ami hátrányos helyzetű tehetséges fiatalok továbbtanulását segíti. A legidősebb lány pedig Európa- és világbajnoki bronzérmes birkózó volt korábban. A betegség miatt sajnos a mind három gyerek lelke sérült, Éva ezen is szeretne segíteni.

Az SOS Gyermekfalvak fél éve jelent meg Orosházán, a Battonyáról ideköltöztetett gyermekfalu mellett egy családmegerősítő programot is indítottak. A cél az volt, hogy a peremhelyzetbe került családok ne veszítsék el a gyerekeiket, ne kelljen őket kiemelni a családból. Harminc család került be a programba, összesen 75 gyerekkel, a válogatáshoz kikérték az iskolák, az önkormányzatok és a gyermekvédelem ajánlását, majd egy szociális munkás családlátogatáson is megismerkedett velük. Olyan családokat igyekeztek választani, ahol legalább két gyerek van, alacsony a jövedelem, a szülők munkanélküliek vagy csak egy szülő van jelen, esetleg fogyatékos gyereket is nevelnek, tehát a fokozott kockázatnak kitetteket.

“A cél az, hogy képesek legyen egyedül megoldani a problémáikat” – mondja Vigh Alexandra programvezető. Ehhez a szülők részt vehetnek családterápián, csoportterápián vagy egyéni pszichológusi segítségnyújtáson, indul egy művészetterápiás foglalkozássorozat is. A családok negyedévente adományokat is kapnak, amire épp szükségük van, pénzt viszont nem. A programban részt vevők közül legalább tíz családnak lakhatási gondja van: vagy van ugyan saját lakásuk, de ott nagyon rosszak a körülmények, vagy szívességi alapon laknak egy ismerősnél, aki bármikor kiteheti őket. Egy család a program kezdetekor vesztette el a lakását, őket csak anyaotthonban tudták elhelyezni.

A program munkatársai próbálnak együttműködést kialakítani az önkormányzattal és szociális bérlakásba bejuttatni pártfogoltjaikat, ám a kevés és lelakott bérlakás tele van. A bonyolult feltételeknek sem egyszerű megfelelni, van előírt minimális jövedelem, ami egy olyan családnál nem teljesíthető, ahol mindkét szülő munkanélküli. A piaci alapú albérletek pláne nem megfizethetők ennek a körnek. Évának például az a problémája, hogy a legtöbb albérlethez kéthavi kauciót le kellene tenni egyben, ennyi megtakarításuk pedig általában nincs a nehéz helyzetbe került családoknak.

Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.

További cikkek az SOS Gyermekfalvaktól:

 

Exit mobile version