Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Család

“Meg kell tanulnom egyedül megszervezni a dolgokat, ahogy kinn is kellene”

Nehéz helyzetbe került családoknak segít a Kecskeméti Kuckó. Az SOS Gyermekfalvak által működtetett gyermekek átmeneti otthona 12 gyerek vagy anyuka elhelyezését tudja vállalni, ha például bántalmazás, munkanélküliség, lakásuk elvesztése vagy egy betegség miatt átmenetileg nincs hol lakniuk.

Bori idén tavasszal furcsán kezdte érezni magát: a harmincas nő hirtelen aggasztóan lefogyott, legyengült. Végül egy kórházi kivizsgálás megállapította, hogy mellrákja van, és azonnal kemoterápiát kezdtek nála. A bajt fokozta az aggodalom: Bori ugyanis egyedül neveli hároméves kislányát, Grétit, aki Down-szindrómás. A gyerek apja még a terhesség alatt elhagyta, azóta nem látogatja őket, csak a bíróság által megítélt tartásdíjjal vesz részt az életükben. Bori szülei nem élnek. Míg az anya az első kezeléseket kapta, Grétit az unokatestvére vállalta el két saját gyereke mellé, de ez csak átmeneti megoldás lehetett. Ekkor tudta meg Bori, hogy Kecskeméten megnyílt a nehéz helyzetbe került családoknak segítő Kuckó, ahol elhelyezheti Grétit, amíg fel nem épül.

“Reformátusok vagyunk, az egyik esperes hívta fel a figyelmemet rá, hogy van egy ilyen lehetőség. Nagyon sokat tépelődtem, de nem tudtam jobbat. Olyan gyenge voltam, hogy csak az ágyban tudtam feküdni. Ez egy kényszerhelyzet, hisz eddig mindig velem volt Gréti. Azelőtt meg voltam róla győződve, hogy én mindent meg tudok egyedül oldani, de ez most más már gyerekkel, nem ciki, hanem el kell fogadni a segítséget” – mondja Bori. A legrosszabbon már túl van, hétvégére már ki tudja vinni Grétit magához, “most úgy érzem, már nem vagyok beteg, de ez majd a vizsgálatokon kiderül”.

A kecskeméti Kuckó, ahol más gyerekek közt Gréti is nevelkedik átmenetileg, efféle nehéz helyzetekbe került családoknak nyújt segítséget. Hivatalosan gyermekek átmeneti otthonának nevezik.

 

Nem lesz állami gondozott, aki ide bekerül

Az SOS Gyermekfalu területén található épület új, tiszta, családias, a bejárata akadálymentes. Bent egy óriási közös helyiségben éppen ebédelnek a kicsik, anyjuk vagy a gondozó segítségével. Gréti egy kisasztalnál ül, jókedvűen eszik. A folyosóról nyílnak a gyerekek és családok szobái. Mindenütt játékok, vidám díszek a falon. A Kuckóban 12 férőhely van gyermekek számára, illetve ebből négy a gyermekkel együtt érkező anyának is kiadható. Ami nagyon fontos: “A gyermek ettől nem lesz állami gondozott, a szülő rendelkezik továbbra is a sorsáról. Bekerülni nem gyámhatósági határozat, hanem a szülővel kötött megállapodás alapján lehet” – magyarázza Uhljárné Erdei Tímea, a Kuckó vezetője.

Az SOS Gyermekfalvak eddig csak szakellátással (állami gondozott gyerekek nevelésével) foglalkozott, most a családmegerősítésbe is bekapcsolódott. Ennek célja, hogy a gyereket ne kelljen kiemelni a családból, meg tudják oldani a problémát, legyen az munkanélküliség, válás, betegség vagy más családi helyzet. Bár a törvény szerint minden húszezer főnél népesebb város köteles gyermekek átmeneti otthonát fenntartani, a gyakorlatban ez az egyetlen Bács-Kiskun megyében, de beköltözni az egész ország területéről lehet. Az építkezés és a munkatársak kiképzése pályázati pénzből történt, kapnak állami normatívát, emellett Kecskemét városa és támogatók is segítenek a fenntartásban.

Pillanatok alatt megtelt a Kuckó

A hely júliusban nyílt, és augusztusra teljesen meg is telt, jelenleg kilenc gyerek és három felnőtt él a házban. A szülők nem ismerik ezt a lehetőséget, a gyermekjóléti szolgálat tájékoztatása, civil vagy egyházi szervezet vagy ismerős ajánlása alapján érkeznek. Bekerülni legfeljebb egy évre lehet, ami még fél évvel meghosszabbítható. Tímea azonban már csak havi szerződéseket köt a jelentkezőkkel. “Az anyák krízisben vannak, mikor jelentkeznek. Az első hónap alatt kiderül, mi vagyunk-e a megfelelő válasz az ő problémájára, nem lehetne-e otthon jobban segíteni.” Egy anyuka és a gyereke már hazakerült, a lakhatásuk megoldódott, de továbbra is segít nekik a szervezet. A házban öt dolgozót foglalkoztatnak: kisgyereknevelőt, gyermekvédelmi asszisztenst, gyermeknevelőt. A szülők nélkül bent lakó gyerekekre ők vigyáznak, bár napközben minden gyerek jár bölcsibe vagy oviba. A bentlakók teljes ellátást kapnak: élelmiszert, ha kell, ruhát, gyógyszert. Az anya továbbra is megkapja a családi pótlékot a gyermek után, de térítési díjat kell fizetnie, általában az egy főre jutó jövedelem 10-15 százalékát. A szerződésben foglaltakat azonban neki is be kell tartania: ez lehet munkakeresés vagy takarékoskodás, a helyzettől függően, amiben megállapodtak. A cél az, hogy a gyermek vagy a család kikerülhessen és képes legyen önálló életvezetésre.

Ha a probléma nem oldódik meg a maximálisan itt tölthető másfél év letelte után, és a családgondozó nem javasolja, hogy hazamehessen a gyerek, akkor a gyerek szakellátásba (állami gondozásba) kerül innen. Persze addig mindent megtesznek, hogy a család talpra tudjon állni. Minden szülővel folyamatosan együtt dolgoznak. A házban tartanak baba-mama klubot, szülőcsoportokat, segítenek a munkakeresésben. A bekerülésnél pszichológus méri fel a gyerekek és felnőttek állapotát, és javasol terápiát, ha ez szükséges. Mert bármilyen otthonos a Kuckó, az anya nélkül bent lakó gyerekeknek egyre nagyobb lelki terhet jelent, hogy nélkülözik a szüleiket.

Miért kerül ide valaki?

Az egyik tipikus ok a bántalmazás: vagy az anyát bántalmazta a partnere, vagy a gyereket, elmenekültek otthonról, és nincs hol lakniuk. Több ilyen történet is előfordult, de az érintett nők nem szeretnének beszélni róla. “Ha bántalmazás miatt keres meg egy anya, csak akkor veszem fel, ha tesz feljelentést az apa ellen. Hisz addig az apának ugyanolyan törvényes felügyeleti joga van, mint az anyának, idejöhet, elviheti a gyereket, hiába hívnánk rendőrt” – magyarázza Tímea. Bár itt még nincs tapasztalat a kikerültekről, de más otthonok megfigyelései szerint a bántalmazott nők nagyon gyakran visszamennek a partnerhez, vagy következő társnak is bántalmazót választanak.

A másik gyakori eset a gyermekeit egyedül nevelő anya, aki anyagi gondokkal küzd, nem tudja megoldani a lakhatást vagy a több műszakos munkát a gyerekek mellett. Sokszor ez az utolsó lépés, mielőtt állami gondozásba kerülnek a gyerekek. Krisztina négy gyerekével költözött be, akik 2 és 12 év közöttiek. A 35 éves nő egyedül neveli őket, volt férjével szakított, két év alatt a sokadik helyen fordulnak meg: éltek korábban egy családok átmeneti otthonában, aztán két albérletben. Most azt tervezi, hogy amíg bent él, félretesz pénzt, lakástakarékba gyűjt, igénybe veszi a szocpolt, és “remélem, tudok belőle venni egy házikót”. Szeretne már végleges saját fedelet a gyerekei feje fölött. Tímea, a ház vezetője inkább azt javasolja, egy önkormányzati bérlakásba költözzenek, ha innen kikerülnek, és igyekezzen előre megspórolni egyévi lakbért. Krisztina betanított munkás, egy iskolai menzán dolgozik, de eddig otthon volt a két legkisebb gyerekével, akik most kezdik az óvodát és a bölcsődét. Látszik, a gyerekek ragaszkodnak hozzá, a beszélgetés közben is beszaladgálnak, felmásznak az ölébe. Hozzá vannak szokva, hogy mindig ő van velük. Az apa tartásdíjat fizet, de más módon nem vesz részt az életükben, csak ritkán jön látogatóba.

A házban egy nagyobb szobát kapott a gyerekekkel közösen. Kényelmes lakhelynek tartja, bár a szabályok szigorúbbak, mint egy saját otthonban. Mindig rendet kell tartani, mert bárki jöhet a házba, ez nem könnyű reggel indulás előtt ennyi kicsi gyerekkel. A vendégfogadásban is alkalmazkodni kell, vendég este 7-ig maradhat, nem úgy, mint otthon. “Múltkor eljött a segítőnk, aki egy civil egyesülettől tartja velünk a kapcsolatot, a gyerekek folyton beszaladgáltak, végül a felét sikerült megbeszélni annak, amit terveztünk.” Amelyik gyerek szülővel van benn, arra nem vigyáznak a ház dolgozói, tehát Krisztinának kell megoldania, hogy munka után begyűjtse a gyerekeit az intézményekből, ha megbetegednének, táppénzre kell mennie. “Remélem, keveset lesznek betegek” – fohászkodik.

Aki a sajátjánál jobb gyerekkort szeretne a gyerekének

Előfordulnak még volt állami gondozottak, akik már maguk is szülők, és még nem tudtak biztos hátteret teremteni maguknak, nincs hova menniük. A húszéves Lizával épp érkezésem előtt vitázott össze a ház vezetője: a lány szobájában nem volt rend. Liza egyéves kislányával, Kirával költözött be. A fiatal anya utógondozott: tizenhat évesen került állami gondozásba. Először nevelőszülőnél élt a gyermekfaluban, aztán ifjúsági házban. Ott nem maradhatott, mert 19 évesen terhes lett, helyettes szülőhöz került, onnan meg a Kuckóba. “Apám balhézott, gyógyszerre ivott, bántalmazta a húgomat, engem szájba rúgott. Anyám egyedül nevelt három gyereket, de nem bírt velünk, depressziós volt. Én rossz gyerek voltam, lógtam az iskolából” – ecseteli saját gyerekkorát, aminél jobbat szeretne a kislányának. “14 hetesen vettem észre, hogy terhes vagyok. Egy hétig zokogtam, ez biztos csak egy rossz álom, én nem így akartam családot” – emlékszik vissza. “Mindenki azt mondta, adjam örökbe, tönkreteszem az életemet. Voltak nehéz helyzetek, de egy gyerek biztos nem teszi tönkre az életemet. Nekem jót tett, komolyabb lettem, felelősebb.” Milán a gyerekkel együtt is kitartott Liza mellett, együtt csinálták végig a terhességet. A fiatal nő szeretne a saját lábára állni, albérletbe menni a párjával, megélni, később még egy gyereket vállalni, de ehhez még sok minden szükséges, például félretenni pénzt, állást találni és önállósodni. “Milán is többször elkezdett félretenni, csak mikor mérges lett, mégis elköltötte a pénzt. Amiért nem is tudom hibáztatni, húszéves fiatal fiú ő is.” Találkozni Milán szüleinél szoktak. Liza csak nyolc osztályt végzett, de nemrég beiratkozott esti középiskolába, érettségit szeretne tenni. Ebben eltér Tímea, a házvezető véleménye, aki szerint inkább munkát vállalni és a kis Kirát bölcsődébe adni lenne sürgős, a tanulás is fontos, de akkor lenne itt az ideje, ha már meg tud élni önállóan. Mivel Kira az anyjával van benn, az ő felügyeletét nem vállalják a nevelők, amíg Liza iskolába jár, addig a keresztanyja és az “anyósa” vigyáz Kirára. “Itt benn legfeljebb öt percre vigyáznak a gyerekre, amíg elfutok tusolni. Azt mondták, tanuljam meg egyedül megszervezni a dolgokat, ahogy kinn is kéne.”

Az SOS Gyermekfalvak októberben indult Kéznyom kampányában családmegerősítő programjához keres virtuális támogatókat. Egy kattintással kifejezhetjük, hogy fontosnak tartjuk a Kuckót és a hozzá hasonló programokat. Az Alapítvány minden egyes kattintás után 500 forint támogatást kap a Dr. Oetkertől.

Címlap

top