Se szex, se közösen eltöltött idő, csak a gyerek

Bibók Bea | 2017. Március 02.
Ha megengedjük, hogy a gyerek uralkodjon a családban, akkor egy véget nem érő ördögi kört indítunk el. Belefáradunk a gyerek igényeinek kielégítésébe, megszűnik a magánéletünk, miközben a gyerek maximális kiszolgálásával leginkább egy énközpontú, követelőző és tehetetlen gyerekeket nevelünk. Hogyan válhatunk szerető szülőkké anélkül, hogy feladjuk a párkapcsolati igényeinket?

Sok szülő érzi azt, hogy akkor válik jó szülővé, ha mindent megenged gyermekének. Óriási hibát követ el az a szülő, aki már kora gyermekkortól megtanítja azt a gyermeknek, hogy körülötte forog a világ, mindenki az ő kedvét keresi, és minden csakis úgy alakul, ahogy a gyerek számára kényelmes. Közben tönkremegy a párkapcsolat az erőfeszítéstől, mert a szülőknek nem marad idejük egymásra, hiszen kiszolgálószemélyzetté váltak a családban.

A majomszeretet bizonytalanná teszi a gyerekeket

Ha a szülők a túlféltéssel és az igények maximális kielégítésével mutatják ki a szeretetüket, akkor óhatatlanul azt tanulja meg a gyermek, hogy nem kell senkihez és semmihez alkalmazkodnia, hanem mindenki hozzá alkalmazkodik. Vannak szülők, akik nem hiszik el, hogy egy valódi szeretetkapcsolat a szigorúbb nevelést is elbírja, ahol megtanítjuk a gyerekeknek, hogy vannak keretek, és mi irányítunk.

Nem tárgyakat és dolgokat, hanem érzelmeket kell adnunk a gyerekeknek. Sok beszélgetés és közös idő és a tevékenységek azok, amik szülő-gyermek közötti kötődést építik. Ettől válik olyan erőssé a kapcsolat, hogy a szülő a szeretet mellett bátran követelhet is.

Luca, 34 éves eladó mesél a nehézségeiről.

“Négyéves Ádi, és teljesen kicsinál minket. Pedig mindent megkap, sok játékot megveszek neki, hogy legyen mivel elfoglalnia magát, de egyikkel sem játszik. Ehelyett mindig nyafog valamiért. Én vagy a férjem folyamatosan vele foglalkozunk. Amióta megszületett, a szex is csak háromhavonta egyszer jön össze. Esténként éjfélig fent van, reggel nem tud felkelni, mi meg alváshiánnyal küzdünk, fáradtak vagyunk és ingerültek. Félek, hogy rámegy a kapcsolatunk a gyereknevelésre. Olyan, mintha váltóműszakban látnánk el a gyereket, egymásra egyáltalán nem jut energia és idő. Se szex, se közösen eltöltött idő, csak a gyerek…”

Már egyetlen gyermek esetén is előfordul, hogy a szülők nem képesek egymásra időt fordítani azért, mert nem mernek kereteket tartani, szabályokat bevezetni a családban. Nem merik megtanítani a gyereknek, hogy mindenkinek vannak igényeik, még nekik is. Kutatások szerint egy gyermeknek kb. 800-szor kell hallania egy tiltást, mire az beépül és megtanulja, mit hogyan helyes csinálni. Az egész folyamat arról szól, hogy a gyerek megtanulja, képes önmagát kézben tartani, és a már beépült szabályok adják meg számára a biztonságot az önállósághoz.

Ha a szülő nem képes szabályozni, irányítani, fegyelmezni, akkor azt tanítja meg a gyermeknek, hogy körülötte forog a világ, minden úgy lesz, ahogy ő akarja. Ha egy gyerek kisgyermekkorban nem tanulja meg a szabályokat, akkor görcsössé és követelőzővé válik.

A gyereknek is szüksége van keretekre. Nem a hatalomelvű nevelésre, hanem arra, hogy érezze, a szülő irányít. Ha a szülők éreztetik azt a gyermekükkel, hogy az ő kis lénye fontos a számukra, ha beszélgetnek, és közös tevékenységeik vannak, akkor a felállított szabályok által nem a szeretetlenség érzése jelenik meg a gyerekben, hanem megtanulja, mi a helyes és mi a helytelen. Tudja kezelni azt is, ha a szülők valamire nemet mondanak, vagy éppen követelnek, esetleg egymásra szeretnének időt fordítani.

Borcsa, 36 éves üzemgazdász mesél arról, hogy mióta megszületett a kislányuk, nem voltak kettesben sehol. Borcsa bűntudattal küzdött akkor is, amikor végre elutaztak a párjával.

“Mióta megszületett Hanna – már 6 éve – soha nem utaztunk el kettesben a férjemmel. Most kaptunk egy meghívást, és kénytelenek voltunk otthon hagyni Hannát. Bűntudatom volt, keményen meg kellett küzdenem önmagammal. Az volt az érzésem, hogy cserbenhagyom őt, hogy nem vagyok jó anya, hogy önző dög vagyok. A legszebb az volt az egészben, hogy mikor hazaértünk, Hanna megkérdezte, hogy »Anya, mikor mentek el legközelebb? Olyan jó volt a mamánál!« Nagy kő esett le a szívemről, hiszen mi is nagyon élveztük a kettesben együtt töltött időt, és rá kellett jönnöm, hogy a kapcsolatunknak nagy szüksége volt rá. Sajnálom, hogy már előbb nem léptük ezt meg” – mesél.

Nagyon veszélyes, ha az élet egy folyamatos kívánságlista

Ha a szülő azt tanította meg a gyerekének, hogy semmiért nem kell megküzdenie, mert mindent megkap, akkor az elkényeztetett gyerek felnőtt korára motiválatlan és tehetetlen emberré válik. 

Sivár, érdektelen, kiégett kamaszokká és felnőttekké válhatnak, akik nem hiszik el önmagukról, hogy sok mindenre képesek, mert soha nem voltak helyzetbe hozva. Ha a gyereket a szülő kiszolgálja, akkor nem lesz lehetősége kifejleszteni önmagában a késleltetés, az önfegyelem és a kitartó küzdés képességét.

Az a gyerek, akinek az élete egy folyamatos kívánságlista, nem fogja tudni kezelni a nehezebb időszakokat majd, amikor az élete során nehéz helyzetbe kerül. 

Mária mesél arról, hogy mit tapasztal a fiatal felnőtt fia esetében. Mária könyvtáros, a fia most épp egy Mekiben dolgozik.

“Nagyon el vagyok keseredve, mert a fiam két hónapnál tovább sehol sem képes megmaradni és dolgozni. Egy nagyon eszes fiúról van szó, aki érthetetlen módon végigbukdácsolta a gimnáziumot. Pedig igyekeztem jó anyja lenni Áronnak. Mindig mindent megkapott tőlem, az utolsó filléremen vettem meg neki a márkás cuccokat. Mindent megvontam magamtól, csak neki legyen meg mindene. Soha nem értettem, miért nem tanul jobban. Csak lézengett a világban, rosszkedvű volt, érdektelen, soha nem tudott vágyni. Cipeltem mindenhová, kiállításra, színházba, túrákra, külföldre. Sportolni kezdett, de pár hónap után mindent abbahagyott, pedig legalább hatféle sporttal próbálkozott. Nem emlékszem olyanra, hogy bármiben is motivált lett volna. Talán én hibáztam azzal, hogy megcsócsálva adtam oda az életet, és nem engedtem, hogy bármiért is küzdeni kelljen. Közben a házasságom is tönkrement, mert nekem Áron volt mindig az első, és ezt megelégelte a férjem. Utólag már látom, hogy óriási hibát követtem el akkor, amikor nem szántam időt és pénzt önmagamra és a párkapcsolatomra. Misi, a férjem meg végül lelépett egy másik nővel.”

Mi az oka, hogy felnőttként nem vagyunk képesek irányítani?

Két ok bújhat meg ilyenkor a háttérben. Az egyik, ha a szülő gyerekként szigorú nevelést kapott, akkor sok esetben érzi úgy, hogy semmiképp sem szeretné a szüleihez hasonló módon nevelni a gyerekét, így könnyen belecsúszik a másik végletbe, s túl engedékeny lesz. Ahhoz, hogy egy gyermekkorban megsebződött szülő képes legyen a saját gyermekének nemet mondani, ahhoz először a saját sérelmeit kell feldolgoznia. A szülő engedékenysége arról szól, hogy a gyerekét meg akarja kímélni, hogy ne kelljen olyan fájdalmat megélnie, amit ő élt meg gyermekkorában.

A másik oka, hogy a szülő meg akarja óvni a gyermekét minden nehéz helyzettől és a megterhelő érzelmektől. Egy rózsaszínű burokban tartja gyermekét, mert úgy érzi, a szeretet erről szól. Ezek a szülők nem tudnak kereteket kialakítani a családi rendszerben, nem tudják irányítani a gyermeküket, mert ők, a szülők nem képesek megbirkózni azzal az érzéssel, amit a gyerek a határokkal való szembesüléskor érez.

A megoldás abban rejlik, hogy a szülőnek kell megoldania azt a belső konfliktust, amit a határok megtartása okoz. A gyerekhez való kapcsolódás nem azt jelenti, hogy megvédjük a fájdalomtól, hanem azt, hogy ott vagyunk mellette, vele, amikor nehézségei vannak.

Mit jelent ez a párkapcsolat szempontjából?

Az előző hozzászólók is említették, hogy ha a gyermek irányítja a kapcsolatot, akkor idővel a párkapcsolat is kiürül, hiszen a szülők alárendelődnek a gyermeküknek. Nem marad idő és energia egymásra, az érzelmi töltődésre, mert a gyermek válik az irányítóvá. 

Ha a szülők képesek arra, hogy kereteket és szabályokat jelöljenek ki a családban, akkor a gyerek azt tanulja meg kicsi korától kezdve, hogy anya és apa irányít, és az általuk lefektetett szabályokat tiszteletben kell tartani.

Megtanulja, hogy a szüleinek szüksége van privát időre, arra, hogy egymásra is figyeljenek. Az egyébként jó érzés számára, ha látja, hogy szülei időt fordítanak egymásra és a kapcsolatukra. Anya és apa jókedvűen jön haza egy közösen eltöltött hétvégéről, jobb kedvűek és pihentebbek, mint amikor elmentek.

Van még egy fontos üzenete annak, ha a szülők időt szánnak egymásra, mégpedig az, hogy szeretik egymást, és ez a gyermek számára szintén fontos érzés és minta.

Megtanulja, hogy anyát és apát együtt, egy párként kezelje. Nem egy anya és egy apa van, hanem szülei vannak, akik összhangban, egységes szabály- és keretrendszerben nevelik őt.

Néhány tipp, hogy egyensúlyban tartsd a gyereknevelést és a párkapcsolatodat

A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.

Exit mobile version