Bíborka és családja néhány hónapja költözött Stockholmba – az édesapát a munkája szólította a svéd fővárosba. Mint minden kislány, Bíborka is nagyon szereti azokat a meséket, amelyekben hercegnők és királylányok vannak, így amikor megtudta, hogy olyan országban élnek, ahol igazi hercegnő a trón várományosa, nagyon izgatott lett, és hamar tudatta a szüleivel, hogy bizony találkozni szeretne Viktóriával.
A szülők ezért elhatározták, mindent megteszek, hogy teljesítsék a kérést. Kata, az édesanya kicsit ugyan tartott attól, hogy ha megtörténik a csoda, és lánya találkozik a hercegnővel, akkor csalódott lesz, mert hosszú, mesés ruhában, koronával és varázspálcával képzeli el a felségeket, a valóság mégis minden tekintetben felülmúlta Bíborka legszebb álmait.
A várva várt találkozásra gyorsan eljött az alkalom. Egy Stockholmban élő ismerősük elmondta a családnak, hogy március 12-én, a hercegnő névnapján Viktória kijön a palotából az ünneplőkhöz, és néhány szerencsés átadhatja neki a jó kívánságait egy szál virág kíséretében. Meg is örültek a lehetőségnek, várták a nagy napot. Bíborka egy gyönyörű rajzot készített Viktóriának, és azt remélte, maga is üdvözölheti majd.
Vasárnap, a hercegnő ünnepi sétáján percre pontosan történtek az események. Ahogyan előzetesen hirdették, Viktória Daniel herceggel és gyermekeikkel, Estellével és a pici Oszkárral kijött a palotából, és együtt köszöntötték a tömeget. A hercegnő a kíséretével néhány boldog ünneplőhöz oda is lépett.
Bíborka izgatottan topogott, és minden pillanatban azt remélte, hogy a hercegnő észreveszi őt. Aztán amikor úgy tűnt, hogy a palota felé indul a királyi család, ahogyan a legszebb mesékben, a valóságban is megtörtént a csoda: a trónörökös ránézett a kislányra, és visszafordult hozzá. Odalépett Bíborkához, aki megilletődve egy fehér tulipánt és a selyemszalaggal átkötött rajzot nyújtott a hercegnőnek. Viktória mosolyogva köszönte meg az ajándékot, és azt mondta a kislánynak, hogy nagyon kíváncsi rá, mi van a papíron.
Este Bíborka boldogan telefonált a nagyszüleinek, elmesélte nekik, hogy ő bizony találkozott egy igazi hercegnővel. Azt is elújságolta, hogy Viktória senki mástól nem kapott rajzot, csak tőle. Na meg arról is áradozott, milyen kedves és szép a trónörökös és hogy mennyire élvezte az ünnepséget, hogy milyen jó volt látni a sok-sok lovat. A szülők is megilletődtek az események miatt. Alig remélték, hogy a lányuk nagy álma ilyen gyorsan teljesül. Meghatották a történtek svéd kísérőjüket is, bár ő maga is számtalanszor vett részt a névnapi ceremónián, még soha nem sikerült ennyire közel kerülnie a trónörököshöz. A nagyszerű pillanatokat Bíborka apukája, Zsolt fotózta. Azt utólag sajnálják ugyan, hogy nincs jó közös képük Viktóriával, de persze az élményt sokkal többre becsülik.
A rajz egyébként egy szép kastélyt és egy hintót ábrázol, a hátulján pedig ez áll svédül: az 5 éves Bíborkától, Magyarországról. Bíborka most nagyon boldog, és az óvodában is biztosan elmeséli, mi történt vele a nagy napon. Az óvodában, ami magyar szemmel ugyancsak mesébe illő: a kislány 25 fős ovis csoportjához 5 pedagógus és kétféle menü dukál. De ez már egy másik történet…