Az unokám segít megcsinálni a házi feladatomat – ilyen az élet a nagyisuliban

Sz.A. | 2017. Március 28.
Főznek, mosnak, rendbe vágják a házat, aztán délután mennek iskolába – így néz ki a napi rutinjuk azoknak az indiai nagymamák, akiknek végre lehetőségük adódott arra, hogy befejezzék általános iskolai tanulmányaikat.

“Á, India baromi messze van, hol érint ez minket?” Szinte hallom ahogy sokan felteszik rögtön ezt a kérdést. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ami kívül esik a saját mikrokörnyezetünkön, ahhoz semmi közünk. Pedig ahhoz, hogy el tudjuk helyezni magunkat a világban, nem árt a saját életünknél kicsit távolabbra tekinteni – térben és időben egyaránt.

Szóval neked, kedves olvasó nyilván természetes az, hogy kijártad a nyolc osztályt, van munkád és tető a fejed felett, de ha körbenézel, talán még a tágabb családodban sem biztos, hogy ugyanezeket az alapdolgokat ott is mindenki elmondhatja magáról. Az én nagypapámnak például összesen hat általánosa volt. Nem sok választása akadt egy hatgyerekes falusi család fiaként a negyvenes években. Ahogy megnőtt annyira, hogy bírta a kétkezi munkát, menni kellett dolgozni a földekre, hiszen sok volt az éhes száj odahaza, és kevés a dolgos férfi kéz.

A most következő videó szereplői dolgos asszonyok, akik történetesen Indiában születtek. Indiában a lánygyermekek sok helyütt még ma is értéktelennek számítanak, s ha túl is élik a gyerekkorukat, azt tanulják meg, hogy nem fontosak, bármit meg lehet tenni velük. Az oktatási rendszer helyett a családi közeg marad számukra az önmegvalósítás terepe, szüleik igyekeznek mielőbb férjhez adni őket. A most következő nagyik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy egy Mumbai melletti kisváros Phangane iskolájába járhatnak. Ez India első, nagymamák számára alapított iskolája. Az  Aajibaichi Shalában a szenior diákoknak lehetőségük nyílik arra, hogy befejezzék abbamaradt tanulmányaikat, egy év alatt megtanítják őket rendesen írni-olvasni. Délelőtt elvégzik a házimunka nagy részét, aztán sietnek az iskolába, ahol délután kettőtől négyig tart a tanítás. A tanulók többségének a nap fénypontja az, amikor itt lehet. A hangulat remek.

“Tanítás után hazamegyek, és az unokám segít megcsinálni a házi feladatomat. Ez nagyjából egy órát vesz igénybe” – meséli a 65 éves Sunanda Datatri, akit a legkevésbé sem zavarnak olyan apróságok, mint hogy a tanárnője bőven a lánya lehetne. 

“Imádok tanulni, ezt szeretném csinálni, amíg csak élek” – mondja a boldog asszony.

 via

Exit mobile version