Régen is így volt
„47 éves vagyok (4 fiú apja), 12 évesen én is fogdostam a csajokat, aztán vagy kaptam egy fülest vagy nem, és ráadásul még csókolóztam is, ez volt a döbbenetes rész. Sutyiban elszívtunk egy cigit, és a sört is megkóstoltuk… A gazdag gyerekek akkor is megvoltak, de akik “példaképként” követték, azoknak a szülei voltak a hunyók. Ennyit a bezzeg az én időmről! Ami egyébként gyönyörű volt, köszönhetően az akkori rendszernek, a szüleimnek, a haveroknak, a tanároknak, más gyerekek szüleinek. A mai gyerekeket az én véleményem szerint attól kell félteni, hogy nem tudnak kommunikálni csak a Facebookon, “élőben” ez már nem megy. A barátom fia két hónapig csetelt a randiig, aztán szemtől szemben nem ment, mert már mindent megbeszéltek a neten. A másik a drog, ami elérhető bárhol, bármikor. Írhatnék még sok mindent, ami nekem nem tetszik a mai fiatalokkal kapcsolatban, de a mi szüleink valószínűleg ugyanezt gondolták az én korosztályomról. Száz szónak is egy a vége: a gyerekeket NEVELNI,SZERETNI kell és időt fordítani rájuk, mert ez a dolgunk és a feladatunk, ennél fontosabb dolog nincs az életünkben!”
Nem a gyerek a hibás
„Gratulálok a szülőknek, de a pedagógusok is csapnivalóak sokszor. Teljesen ki van fordulva a társadalom, nem vagyok öreg, de konzervatívnak se mondanám magam. Elképedve látom-hallgatom néha a buszon vagy egy szombat este ezeket a tizenéves kis taknyokat, amikről trécselnek, ahogy “viselkednek”, hányinger mennyit hisznek magukról, persze a semmire…. Milyen anyja, apja van az ilyennek őszintén? Erről nem a média tehet, hanem a szülő! És mi lesz később…? És a gyámhivatalt miért nem értesíti senki ?”
„Én nem gondolom, hogy ez egy átlagos iskola… szutyok egy hely lehet. A gyerekeim idén új iskolába járnak, de se az előzőben, se a mostaniban nincs ilyen alja népség. Nyilván a kamaszok próbálgatják a határokat, mi is ilyenek voltunk, a cikkíró anyuka némelyik megjegyzése valóban nagyon naiv, de azért ekkora gáz nincs minden iskolában. Meg nem is kötelező a legmenőbbek seggét nyalni, minden közösségben vannak elbújva teljesen normális emberkék, azokkal kell barátkozni, az enyémek is ezt teszik.”
„Kiíratni az ilyen iskolából a gyermeket, bármi áron, mihamarabb, mert itt változás jó irányba nem lesz, az biztos! Amíg ilyen szülők vannak, addig lesznek ilyen gyerekek is… Ezt a folyamatot megállítani képtelenségnek tartom, a családom is egy általános iskola mellett lakik, ahova anno én is és az öcsém is jártunk. Én sem olyan nagyon régen, 16 éve fejeztem be az általánost, nem voltam jó gyerek, se minta tanuló, de amit most látok, hallok, az brutál, a tanár a túlélésre játszik, szerintem feladták már rég, hogy a szülők helyett neveljenek. Nem is ez a dolguk! Tanítani némelyik társaságot meg szerintem egyszerűen lehetetlen, lehet kommentelgetni, hogy így körmös meg úgy pofon otthon és társaik, de a tiszteletet azt hiszem ezek nélkül is meg kellene tudni tanítani, még otthon!”
„X.Y.Z. Alfa generáció… Milyen kategóriák ezek? A gyermekeket nevelni kell otthon és az iskolában is, mégpedig közel azonos elvárásokkal. A nevelésre nem mindenki alkalmas, legyen az szülő, vagy tanár. A szülők késő estig dolgoznak, a tanároknak meg sok a haszontalanságok oktatására kiszabott óraszám, a gyerekek magányosak és agyonterheltek! RENDET KÉNE TENNI! Értelmes oktatás, nem napi 12 órás munkanap, élhető élet kéne.”
Nyitókép forrása: Profimedia