Jó lenne ha egyszer nem költenénk semmit
A karácsony egyértelműen a pénzköltésről szól. Ajándékot veszünk olyanoknak is, akiknek soha eszünkbe se jutna, de ilyenkor ez a szokás. Mi például húzunk az osztályban. Háromezer forintot szavaztunk meg egy ajándékra. Én egy olyan lányt húztam, akivel nem is szoktam szinte beszélni. Fogalmam sincs, minek örülne, így könyvet fog kapni. Aztán majd lehet, hogy tovább ajándékozza. Nem írok bele, csak egy kártyát teszek bele, hátha tényleg nem érdekli.
Aztán húzunk edzésen is, ott ezerötszázban maximalizáltuk a keretet. Valami csokit veszek, annak mindenki örül, de igazság szerint mindkettő ajándékot kihagynám. Veszünk az osztályfőnöknek is, ezt a szüleim fizetik. Utalványt kap. Minek?!
Anyuéknak nem veszek semmit, nekik nálam beváltható kuponokat készítek: takarítás, mosogatás, vacsora főzés, forró és illatos fürdő elkészítése, ilyesmi. Anyuék már novemberben megvásárolták a mi ajándékainkat, tavalyelőtt ugyanis megfogadtuk, hogy decemberben se plázába, se hipermarketbe nem megyünk, annyi őrült tolong ott ilyenkor. Tudom, mit kapok, mert én kértem. Egy bécsi hétvégét, ahova a barátnőm is jön velünk, valamikor tavasszal, és elmegyünk a Práterbe.
De biztos vagyok benne, hogy lesz valami meglepetés is, nem is anyuék lennének, ha nem lenne! Az öcséim is drága ajándékot kapnak, úgyhogy egymásnak már csak apróságot vesznek.
Jó lenne ha egyszer nem költenénk semmit, hanem az lenne az ajándék, hogy lemegyünk a mamáék házába vidékre, és csak úgy ott vagyunk.
Teázunk egész nap, tévét nézünk, ilyesmi. Senki nem hozná a laptopját, még apám sem, és hát akkor nyilván én sem. De apán huszonötödikén már dolgozik, igaz csak egy fél napot, de ezek a fél napok pont lehetetlenné teszik az ilyen meghitt együttléteket. – Miri, 16 éves
Anyám inkább a kaját viszi túlzásba
Nincs baj a drága ajándékokkal, aki megteheti miért ne költene a szeretteire? De most tényleg?! Ha valaki tele van pénzzel, akkor ne várjuk már azt, hogy fessen egy ronda képet, és azt adja ajándékba, mikor vehetett volna valami értelmeset is.
A baj inkább azzal van, amikor valaki nem teheti meg, hogy valamit megvegyen, és ettől rossz érzése van.
Vagy még rosszabb: hitelt vesz fel, amit egész évben törlesztenie kell, csak hogy valami hülyeség legyen a fa alatt. Vannak ilyenek, nem véletlen reklámozzák a sok karácsonyi hitelt. Már maga a szó is annyira durva: karácsonyi hitel. Mi nem szoktunk hatalmas ajándékokat kapni, de azért mindig van minek örülni.
Anyám inkább a kaját viszi túlzásba. Túlzás a mennyiség, és túlzás az idő, amit az elkészítésével tölt. Nagyanyámékkal együtt hatan vagyunk karácsonykor. Anyám húsz főre készül, hatféle étellel. Mindenkinek minden évben elkészíti a karácsonyi kedvencét. Van halászlé apám miatt. Töltött káposzta nagyapám kedvvért, zserbó nagyanyám miatt. Nekem narancsos marharagut főz, pedig mondtam már neki, hogy én a töltött káposztát is nagyon szeretem. A bátyám kedvence az almás sajtos pulyka krumplipürével. Ez is van minden évben. És nem egyszemélyes adagok, hanem minimum tíz főre.
Nem is fér be a hűtőbe ennyi minden, tele az erkély kajával. Ja, és a bejgli. Senki nem eszik bejglit, amikor ott a zserbó! Mégis minden évben ott szárad meg, gyönyörűen kikészítve az asztalon.
Apám néha megeszik egy-egy szelettel, és a nagyszüleimnek szoktunk belőle csomagolni. De hát nagyanyám is süt minden évben. Bejgliket csereberélnek, aztán januárban kidobják. Ez a legnagyobb pazarlás! – Andris, 15 éves
Mire mindenkinek megvettük, amit gondoltunk, már tökre utáltuk az egészet!
Jó pár éve megbeszélte a nagy család, hogy nem lesz ajándékozás, mindenki csak a szűk családtagjait lepi meg ha akarja. Előtte teljes őrület volt a karácsony. Anyunak van két nővére, apának egy öccse és egy bátyja, mindenhol unokatesók. Mindenkinek mindenki vett ajándékot. Keresztanyámék kocsival plusz taxival jöttek, annyi csomagjuk volt, hogy nem fértek be egy autóba. Mondanám, hogy jó volt, de tényleg nem volt az. Mire mindenkinek megvettük amit gondoltunk, már tökre utáltuk az egészet! Mindenkivel egyeztetni kellett, mire vágyik, mit vesz a másik. Jó volt ezt már abbahagyni. Anyu azt mondja, tizenöt éve még teljesen normális keretek között mozgott ez az egész, aztán évről évre dagadt.
Tavaly pedig úgy döntöttünk, hogy egymásnak se veszünk ajándékot, hanem elutazunk.
A nagyszüleim teljesen kiborultak, hogy akkor most hogy lesz náluk 25-én ebéd. Mondtuk, hogy majd pár nappal később, ha hazajöttük, közösen elmegyünk egy étterembe, ne robotoljon a mama egész nap miattunk a konyhában. Nem túlzok, hetekig aggódott a nagyim, hogy ez nem lesz jó. Az volt a kedvenc kérdésem, hogy akkor hol lesz a karácsonyfánk. Mondtuk, hogy a hotelben lesz közös fa. Mondta, hogy az nem jó, az nem a családé. De aztán csak lenyugodott.
Nagyon jó karácsonyunk volt! Egy wellness hotelben voltunk három napot. Annyit aludtam, mint már évek óta soha! Anyu és apu is olyan boldogok voltak, semmi feszkó, teljesen átadták magukat a pihenésnek.
Apu picit csalt, mert mindketten kaptunk egy parfümöt ajándékba anyuval, de tényleg ennyi volt az összes. Nem tudom mennyibe került, biztosan több volt, mint egy ajándék, de gondolom, nekik is megérte, mert idén is megyünk. – Hanna, 17 éves
Nem vagyok már gyerek, de állítólag miattam vesznek hatalmas fát.
Én vagyok a Grincs. Minden karácsonyi hagyományt megszüntetnék, de anyámék ragaszkodnak hozzájuk. Szerintük attól ünnep az ünnep, hogy mindig mindent ugyanúgy csinálunk.
Anyám hajnalban kel, ő az első amikor kinyit a hipermarket, hogy mindent megvegyen a vacsorához, mintha háború készülne.
Tavaly öt zacskó mazsolát vett. Állítólag kell annyi. Nem tudtam ellenőrizni, de ez egyáltalán nem normális. És akkor a többit nem is említettem. Este tizenegykor még süt 23-án, de egy héttel szenteste előtt megkezdi az előkészületeket csak a vacsorához! Erre tartogat minden évben két nap szabadságot! Hogy egy vacsorára főzzön!
Kerestem is tavaly valami olyan jótékonysági szervezetet, ahol szenteste éjjelén lehetne dolgozni, mondjuk hajléktalanokkal vagy ételt osztani. Úgy tűnik, ez csak Amerikában szokás, mert nem találtam semmit. Volt pár civil kezdeményezés, de mind ilyen kicsi, pár fős dolog, és csak felnőtteket vártak. Úgyhogy otthon maradtam a fa alatt.
Fotó: Monty Fresco/Getty Images
Na, a fa a másik! Nem vagyok már gyerek, de állítólag miattam vesznek hatalmas fát. Miattam egyáltalán nem kéne, nekem egy égősor is elég lenne az asztalon. Órákig díszítik, aztán meg tök giccses a végeredmény. Persze nem mondom nekik, de nálam nem lesz ilyen, ha elköltözöm, az biztos.
Ajándékot csak én kapok, egymásnak nem nagyon szoktak venni. Ezt nem szeretem. Örülök annak, amit kapok, de olyan jó lenne, ha inkább egymást lepnék meg. Apám szerint a karácsony az evés ünnepe, és neki elég a sok finom falat, amit anyu készít. Nem tudom tényleg így gondolja-e, vagy csak ezt a mondatot szánja ajándéknak, de mindig ezt mondja. Én meg nem tudok venni nekik semmit, mert amit én vennék a zsebpénzemből, azt tulajdonképpen ők veszik magunknak, hiszen tőlük van a pénz.
Próbálom visszafogni a bennem lakó Grincset és nem elrontani a karácsonyt. Nem könnyű, olyan elképesztő pazarlásnak gondolom ez egészet! Környezetszennyezés a köbön, minden szempontból! Attenborough otthon sír, amikor meglátja, mi folyik a családokban, Jézuskára és a szeretetre hivatkozva. – Móni, 17 éves