„Olyan jó csávó vagy, mit kínlódsz itt, futtass inkább három lányt!”

Szarka Nóra | Fotózta: Hernád Géza | 2018. December 18.
Volt műszerész, benzinkutas, üzletkötő, végül úgy döntött, hogy inkább lelkeket akar menedzselni. Hátrányos helyzetű fiatalokat oktat, iskolát igazgat, és egy falunyi embernek ad nemcsak vigaszt, hanem sokszor élelmiszert és más jellegű segítséget is. Nem mellesleg négy gyerek édesapja. Ő Molnár-Gál Béla.

Molnár-Gál Béla vezetékestávközlés-technikai műszerészként végzett, 13 évig a szakmájában is dolgozott. Mint mondja, teljesen hagyományos értékrend szerint nőtt fel, édesapja párttag volt, anyukája templomba járt. Eleven, csibész gyerek volt, aki imádott bulizni, csavarogni, csajozni.

Sok minden érdekelt, még a katonatiszti főiskola is megfordult a fejemben, de azt még én magam sem hittem, hogy az lesz belőlem, ami – kezd bele a történetébe. – Viszont amikor benzinkutasként dolgoztam egy évig, sokat beszélgettem a mellettünk lévő türelmi negyedben dolgozó lányokkal és a stricikkel, és ez egy olyan világ volt, amivel különben nem találkoztam volna. A bizalmukba fogadtak, az egyik strici fel is ajánlotta, hogy dolgozzak velük: »Olyan jó csávó vagy, mit kínlódsz itt, futtass inkább három lányt!« Persze nem fogadtam el. Akkoriban kezdett megfogalmazódni bennem, hogy valamilyen segítő szakmát kellene választanom.”

Molnár-Gál Béla (Fotó: Hernád Géza)

Végül nem is kellett messzire mennie, hogy közel kerüljön egy ilyen hivatáshoz. „A feleségem nagyon vallásos görög-katolikus családból érkezik, a legjobb barátnőjének az édesapja pedig görög-katolikus pap, akivel sokat beszélgettem. Elmentem egy háromnapos lelki gyakorlatra, és az akkora hatással volt rám, hogy mindenképpen többet akartam tudni a Jóistenről. Erre a gyakorlatra, a Cursillióra később visszahívtak segíteni, és bár akkor már két gyerekem volt, ennek kapcsán úgy döntöttem, hogy beiratkozom egy hittudományi főiskolára. Elsősorban tanulni akartam, többet megtudni Istenről, a hitről és a vallásról” – meséli mosolyogva.

A Cursillo egy háromnapos intenzív bentlakásos tanfolyam, amely a keresztény hit alapvető tanításait és Jézus Krisztust mutatja be azzal a céllal, hogy elmélyítse vagy megújítsa a hitet. Magyarországon a jezsuiták és a verbiták szervezik. (Forrás: Wikipedia)

„Ehhez vipera kell vagy boxer!”

Kazincbarcikán vagyunk, a Don Bosco Szakközépiskolában, ahol Molnár-Gál Béla az igazgató. Amikor végigmegy a folyosón, számos gyerek üdvözli Béla bát, ő pedig név szerint ismeri őket, beszélgetnek. A tekintélyének nagyon egyszerű a kulcsa: szereti őket.

Bár felnőttekkel akartam foglalkozni, Isten akaratából mégis gyerekek közé kerültem. Nem volt egy ideig állásom, a feleségem pedig noszogatott, hiszen én vagyok a családfenntartó, hogy keressek munkát, mert a gyerekeknek enni kell adni. Elhatároztam, hogy elfogadom az első állást, ami jön, mert a segítő szakmában hiába próbálkoztam, úgy tűnt, nem kellek ott. Hétfőn hegesztő üzletkötőnek hívtak telefonon, kedden pedig autókereskedőnek. Az üzletkötői munkára jelentkeztem, de oda nem vettek fel, így a pénteki állásinterjút vártam az autókereskedői pozícióhoz, mikor csütörtökön felhívott egy ismerősöm, hogy hittantanárt keresnek a Don Boscóba. Még aznap eljöttem, és azóta itt is vagyok.”

Akkoriban még egészen másképp nézett ki az intézmény, a tanítás a pincében is folyt, de Béla nem ettől érezte furcsán magát. „Amikor először végigmentem az iskola folyosóján, úgy éreztem, hogy egy fura filmbe csöppentem, ahol a diákokat egyáltalán nem érdeklik a szabályok, és ott tolnak ki némelyik  tanárral, ahol tudnak. Aztán rájöttem, hogy nincs titok. A pedagógiai módszerem lényege, hogy szeresd őket, és ők is szeretni fognak téged. Az első óralátogatásomon megdobálták papírgalacsinokkal a fiúk a tanárt, és mindent megtettek azért, hogy kiborítsák. Nem csodálkoztam, mikor azt mondta, hogy ehhez vipera kell vagy boxer! Én azonban úgy döntöttem, hogy beszélgetek velük, focizok, pingpongozom a srácokkal, és szeretem őket. És ez működik!”

Kazincbarcika+balajt-38

Fotó: Hernád Géza

Kazincbarcika+balajt-43

Fotó: Hernád Géza

Kazincbarcika+balajt-28

Molnár Gál Béla Fotó: Hernád Géza

Kazincbarcika+balajt-27

Fotó: Hernád Géza

Kazincbarcika+balajt-62

Fotó: Hernád Géza

Bosco Szent János (gyakran Don Bosco) olasz katolikus pap, a Szalézi Társaság nevű férfi szerzetesrend megalapítója volt, aki a szegény sorból származó gyermekek segítésének és nevelésének szentelte életét. Az utcáról összeszedett tanítványai, akiket eleinte a szabad ég alatt sétálva tanított, 1842 februárjában még csak húszan, 1846 márciusában viszont már négyszázan voltak. (Forrás: Wikipédia)

Ebben az osztályban az igazgató úr tanítja a hittant. A lányok, akik éppen matek érettségi feladatokat tanulnak, azt mondják, hogy Béla bá csak néha szigorú, viszont mindig igazságos. Megérti őket, főleg ezért szeretik. Ha füllentenek, akkor igyekszik a lelkükre beszélni, és ez általában bejön. Persze mindezt Béla tanár úr távollétében árulják el.

Kevesen érettségiznek le az iskola tanulói közül

Béla azt mondja, csak akkor küld el gyereket az iskolából, ha a közösségre káros a viselkedése: elsősorban szakmát szeretne adni az itt tanuló fiatalok kezébe. Az ide járó gyerekek 80 százaléka cigány, általában nehéz körülmények között élnek. A tanulás, a képzettség az egyetlen, ami változtathat az életkörülményeiken, ez a cél. Vannak néhányan, akik le is érettségiznek, és volt már olyan diák, aki továbbtanult, de ez azért ritkaság.

Béla bevezette a kihelyezett szülői értekezleteket is: a tanárok mennek el a szülők lakhelyére, mert nagyon fontos, hogy a gyerekek családjával is tartsák a kapcsolatot. „A szülőkkel is szót értünk, a személyes kapcsolat meghatározó. Nemcsak szakmát kapnak a gyerekek, de igyekszünk elhelyezni is őket, legalább beszoktatni a munka világába, mert különben nem állják meg a helyüket. Rengeteg szakmát adunk, pékeket, hegesztőket, kőműveseket, fűtésszerelőket is képzünk. Lányoknak való szakmáink is vannak persze: eladónak, kisgyermek-gondozónak, cukrásznak, női szabónak is lehet tanulni.

Kazincbarcika+balajt-58

Fotó: Hernád Géza

Kazincbarcika+balajt-53

Fotó: Hernád Géza

Kazincbarcika+balajt-60

Fotó: Hernád Géza

Kazincbarcika+balajt-59

Fotó: Hernád Géza

Kazincbarcika+balajt-61

Fotó: Hernád Géza

Az eredmény látható: errefelé sokkal kevesebb lány szül húsz éves kora alatt gyereket, mint tíz évvel ezelőtt, mert aki tanul, az megtanul másképp gondolkodni is. És a fiúk is elmennek dolgozni – pénzt akarnak keresni, mert tudják, hogy ez a boldogulás útja, ezt is megértik a suliban eltöltött évek alatt.

Balajt és a templomépítés

Molnár-Gál Béla a főiskola elvégzése után beiratkozott egy mesterképzésre, majd a hároméves diakónusoktatáson is részt vett, így lett 2008-ban állandó diakónus, vagyis felszentelt római katolikus pap. Ezután az edelényi plébános mellé került – Edelénytől pedig egy köpésre fekszik Balajt, egy pici falu, ahol akkor már évek óta zárva volt a templom, és gyakorlatilag minden mozdítható eltűnt belőle. A diakónust annyira bosszantotta, hogy a templom zárva van, hogy elhatározta, ezen mindenképp változtat.

Ez csak a diakónusi öltözet egy része

A katolikus egyházban a diakónus az egyházi rend szentségének első fokozata, gyakran nevezik szerpapnak is. A II. vatikáni zsinat óta minden katolikus papnak legalább fél évig diakónusnak kell lennie. Ha valaki később áldozópap akar lenni, legalább 23 évesnek és természetesen nőtlennek kell lennie hozzá, hogy diakónussá szenteljék, állandó diakónus azonban nős férfiakból is lehet, ehhez az alsó korhatár 35 év. A tisztség betöltőjének feladatai közé tartozik a házasságkötésekben való közreműködés, temetések, zsolozsmák, paraliturgiák vezetése, miséken az evangélium felolvasása, prédikáció mondása, a püspök, illetve a pap segítése. (Forrás: Wikipédia)

Kazincbarcika+balajt-79

Fotó: Hernád Géza

Kazincbarcika+balajt-81

Fotó: Hernád Géza

Kazincbarcika+balajt-82

Fotó: Hernád Géza

Kazincbarcika+balajt-85

Fotó: Hernád Géza

Kazincbarcika+balajt-88

Fotó: Hernád Géza

„Addig nyaggattam a plébánost, amíg áldását nem adta arra, hogy rendbe hozzam a templomot. Az ide járó balajti gyerekekkel és a szüleikkel kitakarítottunk, és 2009 májusában istentiszteletet tartottunk. Az ott élőknek először meg kellett tanítanom a Miatyánkot, aztán a liturgiát. Kíváncsiak voltak, és karácsonyra már dugig volt a templom. Balajton Béla atyának hívnak, és úgy érzem, szeretnek. Minden ügyes-bajos dolgukkal fordulhatnak hozzám, legyen az hivatalos irat vagy bármi egyéb, mindig megpróbálok segíteni. Akkor is engem keresnek, ha nincs mit enni, ilyenkor bevásárolunk, megpróbálom megoldani a problémát. Eleinte pénzt is adtam, de arra gyorsan rájöttem, hogy ez nem jó. Sok családnak fürdőszobát építettünk, vizet vezettünk be a házakba. A legfontosabb a folyamatos jelenlét, minden héten megyek, lehet hozzám jönni csak úgy beszélgetni is.

Béla atya hatására nagyon sokan összeházasodtak a cigány párok közül

„Béla atya a testvérünk, ő családtag”

2010-ben a rendbehozott templom az árvíz miatt megsüllyedt, ezért az istentiszteleteknek új helyet kellett keresni, ez pedig a régi iskola épülete lett. Az épületet gyönyörűen kifestették a balajti férfiak, a falon szentképek lógnak, és Béla minden vasárnap misét tart. Esket, temet, foglalkozik a gyerekekkel, és a rendőrség szerint már a bűnügyi statisztikában is mérhető a változás: Balajt jobb, biztonságosabb hely lett.

Váradi Adrienn a balajti kántor, ő mutatja meg nekünk a templomot Krisztinával, a sekrestyéssel együtt. Mindketten őszintén szeretik Béla atyát.

„Béla atya a testvérünk, ő családtag. Miatta kezdtem templomba járni, szerettem azt a szép éneklést. A férjem is, én is voltunk lelkigyakorlaton, elképesztő hatással volt az életünkre, sokkal jobb emberek lettünk Isten által. Össze is házasodtunk Isten színe előtt, pedig már felnőtt a lányunk, van egy négyéves unokánk is. Én nemrég fejeztem be a nyolc általánost, szociális gondozó tanfolyamra szeretnék menni, hogy találjak munkát  meséli Váradi Adrienn. Aztán hozzáteszi: – Összetartó közösség lettünk, segítünk egymásnak, amiben tudunk, és Béla atya is segít mindenkinek. Jobb és békésebb az életünk, nemcsak az atyát, az egész családját a szívünkbe fogadtuk.”

Váradi Adrienn és férje 

Adrienn sógornője, Irma, aki a templom mellett lakik, éppen a jegyzeteit bújja a konyhaasztalnál ülve, mikor bekopogtatunk hozzá. Egyháztörténet vizsgára készül, ugyanis főiskolára jár. Persze ebben is Béla atya keze van.

„Gyerekkorom óta nagyon vallásos vagyok, de a gyerekek gondozása meg a háztartás teljesen lekötött, amíg a templom nem jött ide mellém – meséli. – Amikor viszont Béla atya kimondta a teológia szót, azonnal tudtam, hogy nekem ezzel dolgom van, hevesebben vert a szívem. Leérettségiztem, és bár a férjem egyáltalán nem örül neki, beiratkoztam a teológiai főiskolára Egerben. A cigányasszonynak a fakanál való a kezébe, ez az általános vélekedés, de én szeretnék gyerekeket hittanra oktatni, és szívesen foglalkoznék felnőttek tanításával is. Nehéz a főiskola, de amit én egyszer a fejembe vettem, azt mindig véghezviszem. Remélem, sikerülni fog. És abban is nagyon bízom, hogy a kislányom is továbbtanul, ő most 13 éves.

Irma az első vizsgaidőszakára készül

Nemsokára karácsony, idén biztosan megint tele lesz a kis falusi templom. Összetartó közösség óvja azt, amit együtt felépítettek, és bíznak abban, hogy Béla atya sokáig velük marad.

Exit mobile version