A jó apák nagyszerű tanácsokat tudnak adni a gyerekeknek a szerelemmel, a tisztelettel, a hibákkal és úgy általában az emberi léttel kapcsolatban – szerencsés esetben pedig a gyerekek el is raktározzák magukban a bölcs gondolatokat, és amikor szükségük van rájuk, fel is idézik őket. A következő felnőttek őszintén beszéltek arról, melyik volt apjuk legjobb tanácsa gyerekkorukban.
Az öt legközelebbi barátod átlaga vagy
„Évekig megmaradt bennem, amit egyszer apám a kocsiban mondott, amikor kettesben mentünk hazafelé valahonnan. Már gimnazista lehettem, és volt pár közeli barátom. A legtöbben közülük jó gyerekek voltak, de páran rossz útra tértek az idők folyamán.
Amikor a barátságra terelődött a szó, apa azt mondta: »Az öt legközelebbi barátod átlaga vagy. Ha van közöttük egy olyan ember, aki lehúz, akkor a egész csapat elsüllyedhet. Úgyhogy ha olyan baráti társaságot akarsz, amelyik jó döntésekre inspirál, gondold át alaposan, kivel töltöd az idődet, és kit kell elengedni.« Sokszor tudtam használni ezt a tanácsát az életem során.” – Dan
Részlet a Modern család című sorozatból – Forrás: iMDb
Csináld azt, amit szeretsz!
„Az apám nagy álmodozó volt, anyám pedig inkább realista. Jó dolog, hogy mindkét oldalról kaptam tanácsokat. Amikor főiskolára mentem, hamar kiderült, hogy utálom az egészet, másodikban már más szakmát akartam választani. Átbeszéltem apámmal, hogy szerinte milyen szakra kellene mennem, ő pedig azt mondta, hogy csak az számít, én mit érzek belül. »Ha szereted csinálni, még akkor is csak jól járhatsz vele, ha nem jól fizető szakma.« És az élet őt igazolta: ma olyan munkám van, amit imádok.” – Shiwon
Az emberek elfelejtik, ha hibáztál
„Egyszer apám azt mondta: »Ha csak minden tizedik poénod igazán vicces, az mindössze annyit jelent, hogy tíz poént kell elmondanod.« Ez azt jelentette, hogy ne aggódjak a sikerek miatt, csak csináljam a legjobb tudásom szerint a dolgaimat, mert az emberek elfeledkeznek az útközben ejtett hibáimról, és csak a végeredmény érdekli őket. Egész életemben hallgattam erre a tanácsra, mindig bátorított, ha például állásinterjúra mentem, vagy randira akartam hívni valakit. Sosem adtam fel a próbálkozást.” – Jim Wasserman