Engedd el a felnőtt gyereket!

Amikor felnőtt a gyerek, akkor az lebegjen a szemünk előtt Jane Adams szociálpszichológus szerint, hogy a gyerek évekig követte a mi szabályainkat, úgyhogy épp itt az ideje, hogy hagyjuk megalkotni a saját szabályait.

Szülőként nehéz átkapcsolni a gyerekkel kapcsolatban arra az üzemmódra, hogy már nem kell folyton megmenteni még saját magától is, mert felnőtt, és eljött az ideje, hogy a saját életét élje. Még akkor is, ha amúgy még egy fedél alatt élünk vele, már nem kezelhetjük babaként és nem kontrollálhatjuk minden lépését, mert az csak a kapcsolat megromlásához vezet. Adams a következő stratégiát javasolja, ha már felnőtt a gyerek, és erősíteni szeretnénk a köteléket vele.

1. Lásd a gyereket olyannak, amilyen valójában!

És ne olyannak, amilyennek te szeretnéd látni. Különválasztani azt a gyermeket, aki volt, attól a felnőttől, akivé vált, olyan, mintha két szemüveget viselnél: egyszerre kell őt közelről és távolról nézned. Néha nehéz, hogy olyan tapasztalatokon ment a gyerek keresztül, amelyeket nem értesz, vagy olyan problémákkal kellett szembenéznie, amelyekkel neked soha nem kellett megküzdened. Amikor a kétméteres férfi, akire pici csecsemőként emlékszel, azt mondja: „Nem is ismersz engem igazán”, akkor részben igaza van, és azt akarja, hogy különálló egyéniségként tekints rá, nem pedig az anyja kicsi fiaként.

2. Hagyd, hogy a saját álmait álmodja!

Az, hogy a gyerek mit akar a saját életével kezdeni, eltérhet attól, amit te elképzeltél neki, de már felnőtt, joga van döntéseket hozni. A saját céljai megvalósítása nem azt jelenti, hogy elutasítja a szüleit, csak annyita jelent, hogy az útját akarja járni. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy az általad kijelölt utat kövesse, akkor lehet, hogy csak elkergeted magad mellől. A szakember szerint az az igazi szeretet, ami el tudja engedni a másikról való elképzeléseit és elfogadni olyannak a gyereket, amilyen.

Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)

3. Ne mondogasd, hogy „én megmondtam”!

Azért, mert a felnőtt gyermeked hozott néhány rossz döntést – egy sikertelen házasság, egy tönkrement vállalkozás -, nem jelenti azt, hogy életképtelen és neked kell meghozni helyette a döntéseket. Ne lovagolj a kudarcain és ne ítélkezz lehetőleg, mert annak nem közeledés lesz a vége.

4. Fogadd el az önállóságát!

A gyerekek gyakran keresik a szülők jóváhagyását még felnőttként is, de azért ez nem elengedhetetlen a boldogságukhoz. Egyáltalán nem muszáj tudatni a gyerekeddel, mennyire utálod a menyedet, vagy hogy nem tartod helyesnek, ahogy élik az életüket. Ugyanis ez az ő életük, és ha békében és szeretetben szeretnél velük lenni, akkor el kell fogadnod, hogy már önálló felnőtt ember a gyereked, akinek saját élete van.

5. Hallgasd meg és fogadd el az érzéseit!

Az egyik legnehezebb a pszichológus szerint, amikor a felnőtt gyerek szembesít a vélt vagy valós gyerekkori sérelmeivel. Ne vitatkozz, ne racionalizálj, és ne védekezz, ha ezzel áll elő a gyereked, inkább csak fogadd el az érzéseit, és mondd el, mennyire sajnálod mindazt, ami történt és ilyen hatással volt rá. Ne támadásként tekints erre, hanem inkább hasznos visszajelzésként, amiből épülhetsz.

6. Beszélj úgy, mintha a barátod lenne!

Ha ugyanolyan tapintattal és tisztelettel fordulsz a felnőtt gyereked felé, mint a barátaid felé, akkor vissza is ezt fogod tőle kapni. Ahelyett, hogy azt mondanád: „Nem tudom, mit látsz abban a lúzerben”, amikor a lányod hagyja, hogy a pasija átgázoljon rajta, inkább ilyesmit reagálj: „Mondd el, mit szeretsz benne!” Ahelyett, hogy kritizálnád a fiadat, amiért kilépett egy munkahelyről, mielőtt lett volna másik állása, kérd meg, hogy írja le a számára ideális új munkahelyet. Ha figyelmesen meghallgatod a gyereket, akkor kiderül, hogy mire vágyik – támogatásra, empátiára, vagy akár pénzre. Végül pedig ne feltételezd, hogy automatikusan tudja a gyerek, mit gondolsz és mire van szükséged, ugyanis nem tud olvasni a gondolataidban, még akkor sem, ha még mindig az anyja vagy.