Amikor a kis Imelda először mosolygott, édesanyja, Margaret Sweeney valahol legbelül tudta, hogy ez még csak reflex egy hathetes babánál. De ez volt az egyetlen emléke, amelybe 62 éven keresztül kapaszkodhatott, mert egyedülálló, kamasz leányanyaként vonakodva bár, de örökbe kellett adnia a babáját.
Margaret a múlt hónapban újra láthatta ugyanezt a mosolyt, a 62 éves, immár Cathy Crabbnek nevezett lánya arcán. A 83 éves Margaret az angol Long Lost Family televíziós műsorban kereste a lányát, akit csodával határos módon meg is találtak a világ másik felén, Ausztráliában.
Margaret Sweeney: Akár a mennyországig is elrepülnék, hogy láthassam őt. Fotó: Long Lost Family – UK/Facebook.
„Mindennap megnéztem a horoszkópját, és azon gondolkoztam, mi lehet vele, remélve, hogy jó élete van. Most még mindig nézem a horoszkópot, de nem olyan gyakran, mert tudom, hogy jól van, és boldog. És mindezt Facetime-on is megbeszélhetem vele!”
Imelda, azaz Cathy maga is három felnőtt gyermek édesanyja, és azt meséli, hogy azonnal érezte a kötődést rég halottnak hitt édesanyjához. Az időzítés egyébként sorsszerűnek tűnik, Cathy ugyanis jelenleg Alzheimer-kórban szenvedő örökbefogadó anyját ápolja. Édesanyja tehát pont akkor lépett be az életébe, amikor a nevelőanyja már nem emlékszik, arra, hogy ő kicsoda.
A nagy találkozás. „Mondtam, hogy egy napon megtalálom őt.” Fotó: Long Lost Family – UK/Facebook.
Margaret 19 évesen, egyedülálló pincérnőként esett teherbe, és bár nagyon szerette volna megtartani a babát, egyszerűen nem volt rá lehetősége. „Nem volt hova mennem, a szüleim nem segítettek, nem volt senkim.” Az örökbe adás után néhány hónappal Margaret találkozott későbbi férjével, akivel hat gyerekük született, egyikük sem tudta feledtetni azonban a kis Margaretet.
Amikor Margaret és másik lánya, Therese megtudta, hogy megtalálták Imeldát, azonnal repülőre ültek. „Magunkat is látom benne. Olyan, mint Therese, és egy kicsit rám is hasonlít. Azonnal felismertem – és annyira boldognak tűnt! – meséli Margaret. – Sajnálom, hogy nem tölthetek vele több időt, de a lehető legtöbbet kell kihoznunk abból, ami jutott.”
(Mirror)