Általában sokkolóan hat, amikor megtudja egy szülő a gyerekéről, hogy bántalmazza a társait az iskolában. Otthon jó gyerek, vagy legalábbis pont olyan, mint a többiek, hogyan lép elő mégis bántalmazóvá a suliban? Hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani?
Ne borulj ki, de ne is nézd el neki
Elizabeth Englander, a Massachusetts Aggression Reduction Center igazgatója szerint nem szabad pánikolni, ha megtudjuk a gyerekről, hogy bántja a többieket, mert általában nem az áll a jelenség mögött, hogy hirtelen rossz lett, hanem ezzel a viselkedéssel próbálja növelni a társas befolyását. Tiszteletet, figyelmet akar az osztálytársaitól, mert valamiért a társaság peremén érzi magát.
Szülőként az első feladatunk ilyenkor az, hogy tisztázzuk a gyerekkel, mit jelent az iskolai bántalmazás. Fontos elmagyarázni neki, mi a különbség a konfliktus és a bántás között, és hogy ez utóbbi mennyire komoly károkat okozhat. Az is számít, hogyan beszélünk róla, el kell kerülni a „bántalmazó” címkét, és nem a gyerek személyét megpecsételni vele, csak a viselkedésére alkalmazni.
Fotó: iStock
Beszélgess vele a miértekről
Ha már elmondtuk a gyereknek, hogy elfogadhatatlan ez a fajta viselkedés, akkor a következő lépés, hogy megpróbáljuk kideríteni, miért bántott másokat. Lehetőleg ítélkezés nélkül kell erről beszélni, hogy megértsük a viselkedését.
„Ezzel a beszélgetéssel segíthetünk a gyereknek, hogy kiderítse, mit érez valójában, és hogy mi vezetett a bántalmazó viselkedésig. Kiderülhet, hogy őt is bántották, vagy a társai rántották bele a bántalmazásba, és csak meg akart felelni nekik.”
A szándék olykor ártatlan
Lehet, hogy az is elhangzik a gyerektől, hogy csak viccből csinálta, amit csinált, vagy hogy az áldozat is nevetett, amikor a bántalmazás történt. Ebben az esetben tudatosítani kell, hogy mi a különbség a viccelődés és a csúfolódás között, és hogy mindegy, milyen szándékból követte el a bántást, a lényeg az, hogy a másik lelkébe tiport vele. Azt kell megtanítani a gyerekeinknek, hogy az számít, milyen nyomot hagy a viselkedésünk másokban, nem pedig az, hogy mi viccesnek gondoljuk, vagy sem.
„Meg kell fogalmazni kristálytisztán a gyerek felé az elvárásokat, és el kell neki mondani, hogy a bántalmazó viselkedés milyen következményeket von maga után. Pontosan kell fogalmazni, és meg kell találni azt a büntetést, amiből tényleg érteni fog” – mondta el Englander. Beletelik némi időbe, amíg megváltozik a gyerek viselkedése, ezért szorosan nyomon kell követnünk az iskolai magatartását, és mindennap szeretettel kell foglalkozni vele, hogy új módokat találjon a konfliktusok és az érzelmek kezelésére.