A távoktatás hírére felbolydultak a közösségi oldalak, mindenkinek van véleménye, és ez a vélemény általában negatív. Nem igazán értem a felháborodás okát, a jelenlegi helyzetben szerintem teljesen mindegy, hogy ez a távoktatás milyen formában történik, a lényeg az, hogy védjük meg valahogy magunkat és egymást a koronavírustól.
Az egyik általános felháborodás az a pedagógusok és a szülők körében, hogy ebben a formában, ahogy a távoktatás elindult, biztos, hogy szét fogják puskázni a gyerekek magukat. Mi akadályozná meg benne őket? Megkapják a feladatot, fogják a tankönyvet, sőt – urambocsá’ – kinyitják a Google-t, és lemásolják a válaszokat. Világvége, borzalom, a sok büdöskölök megkerüli a rendszert és átveri a tanárokat. Könyörgöm, nem teljesen mindegy?
Ha most egy szót sem tanulnak a gyerekek a következő hetekben, hónapokban, akkor sem történik semmi az égvilágon.
Senkinek baja nem esett még attól, ha kicsit lemaradt matekból vagy magyarból, bőven lesz ideje pótolni, ahogy az sem fog maradandó károsodást okozni egy gyereknél sem, ha egy ideig nem jár logopédushoz vagy a gyógypedagógusához. Sőt, egészen odáig elmegyek, hogy még az is mindegy, ha nincs valakinek számítógépe otthon, ezért nem tud a távoktatásban részt venni. Mert most nem ez a lényeg. Nem ez a fontos. Ébresztő, vészhelyzet van!
Nem lesz semmi baja a gyereknek, ha most puskázik kicsit (Képünk illusztráció. Forrás: Getty Images)
Nem arról van szó, hogy megtanulják-e a gyerekek a tananyagot, hanem arról, hogy mennyire tudjuk lelassítani közös erővel a koronavírus terjedését.
Úgy tűnik, mintha azzal védekeznének az emberek, hogy inkább nem vesznek tudomást a jelenlegi helyzetről, hanem belekapaszkodnak minden elérhető szálba, amin háborogni lehet. Most éppen ez a szál a távoktatás, és hogy a gyerekek lemaradnak a tananyaggal, holnap majd valami egészen más lesz. Fel kell fogni, meg kell érteni, mennyire nagy a felelősségünk ebben a helyzetben, nem menekülni előle és csip-csup problémákból elefántot gyártani. Értem én, hogy fontos a tanulás, de abban biztos vagyok, hogy egyrészt az iskolák megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy jól kezeljék a távoktatást, másrészt pedig a gyerekeknek nem lesz problémája abból, ha ebben az időszakban lemaradnak, kimaradnak, nem tanulják meg, mi történt a Habsburgok idején, és hogy hány verset írt Ady Endre.
Hagyjuk a gyerekeket is alkalmazkodni a jelen helyzethez, ne álljunk felettük nádpálcával, hogy tanulni kell, hadd nézze meg a választ a neten – több is veszett Mohácsnál –, és inkább támogassuk őket abban, hogy a karanténban is kiegyensúlyozottak tudjanak maradni. Amint véget ér a járvány, úgyis visszazökken az élet a rendes kerékvágásba. Lehet, hogy hónapok kérdése, de biztos, hogy újra ki fognak nyitni az iskolák, lehet újra terrorizálni a gyerekeket a puskázás miatt, és lehet ezer különórára, fejlesztésre hordani őket. Addig, ebben a pár hónapban hagyjuk őket élni, ne nyomasszuk őket folyton azzal, hogy minden szabályt ugyanúgy kell betartani, mintha iskolába járnának. Nem kell. Készítsék el a feladatokat, amiket küldenek nekik a tanárok, vegyenek részt az online órákon, ha kell, és ezen túl édesmindegy, mi van a tanulással, lemaradással, tananyaggal. Azon a hídon majd akkor megyünk át.
További cikkek az iskolabezárásról:
- Bezárt iskolák külföldön: nincs évismétlés, hanem fizetett távollét és távoktatás van
- Megőrülök a családomtól a karantén alatt! – Stresszcsökkentő módszereket mutatunk
- Nem szünet, online iskola – így oszd be a gyerek napját