Karanténba kényszerülve: hogyan bánj most a gyerekeiddel? Szakértők mondják el

Amikor „helyzet” van, a felnőttek először is megpróbálják kezelni. Szerveznek, futkosnak, beszereznek, megvitatnak, aggódnak, győzködik egymást a neten. Aztán pár nap múlva kicsit megállnak, hopp, van itt egy gyerek is… Aki ugyanúgy átélte a szervezést, a futkosást, a satöbbit, csak úgy, hogy fogalma sem volt arról, mi történik. Talán nálatok is így volt most, amikor váratlanul teljesen felforgatta az életünket a koronavírus. Persze legkésőbb akkor, amikor bezártak az iskolák, óvodák, el kellett beszélgetnünk a gyerekeinkkel. Hogy miről szól ez az egész, miért kell otthon maradni, mi mindenben lesznek mások a napjaink egy ideig. Csakhogy a helyzet napról napra változik, és a gyerekeknek újabb és újabb kérdéseik vannak. Vagy nem kérdeznek, csak belül szoronganak. Ott van még az a feladat is, hogy élhető életet teremtsünk számukra akkor is, ha a lakásban kell maradniuk, ha nem mindig tudunk foglalkozni velük, mert otthonról dolgozunk. Ha nincs kertünk, ahová kimehetnének, ha most nincs játszótér, nincs mozi, talán még a barátok sem jöhetnek át.

Négy gyerekkel négy fal között

Zalai-Zempléni Zsófia négy gyermekével (három hónapos, három és fél-, nyolc- és tízéves) van önként vállalt, házi karanténban (ahogy oly sokan most). A többség szemében az ő élete akkor sem könnyű, amikor működnek az óvodák és iskolák, de azért az nagyon más, mint mikor egyszerre négy kicsi van otthon – huszonnégy órában. „A normál hétköznapokban csak a legkisebbel vagyok otthon napközben, aztán négy és kilenc között jön a csúcsidőszak. Persze amikor valamelyikük beteg, többen vagyunk otthon, de eddig a legtöbb a három volt.”
A helyzetet nehezíti, hogy Zsófi férjének – korona ide vagy oda –  még be kell járnia a munkahelyére… Ez vészhelyzet nélkül sem egyszerű, hiszen reggeltől estig dolgozik – ahogy felesége fogalmaz. „Most egész nap egyedül kell kezelnem a dolgokat. Segítséget jelentene, ha ketten lennénk, bár az az igazság, hogy a home office-hoz szükséges nyugodt körülményeket akkor is biztosítanom kellene neki.”
Sokat számított, hogy korábban mindig ki tudta vinni a gyerekeket a levegőre – most ez is hiányzik nekik. „Sétálni tudunk, de a játszótér már tiltott zóna. Van ugyan egy pici közös udvar is, de azért az nem ugyanaz. Most még a bevásárlás sem lehet közös program. Nehezen értik meg…”

Sok pszichológus „beleállt” most a helyzetbe, és igyekeznek segíteni minden szülőnek, aki Zsófiához hasonlóan minióvodát tart most fenn akár egy gyerekkel, akár többel.

Kevés infót, de azt nyugodt hangon!

Deliága Éva gyermekpszichológus szerint ez néhány olyan mondat, ami informál is, de nyugalmat is ad a legkisebbeknek. Ő úgy véli, nem kell aggódnunk miattuk, mert a gyerekek sokféle helyzethez jól tudnak alkalmazkodni, képesek az egészen szokatlan, szélsőséges körülményeket is játékosan felfogni, ha mi magunk nem keltünk pánikot. Biztonságérzet, ez a kulcsszó egyébként az összes szakembernél, és ezt a felnőttek dolga megteremteni.

Szél Dávid pszichológus egy nagyon fontos dolgot mond ki az Apapara blogon: gyerekekkel sokat együtt lenni fárasztó. Minden anya tudja ezt, de kevesen merik bevallani maguknak. Nyugodtan tegyük meg! Ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnénk eléggé őket, vagy ne akarnánk velük lenni. Egyébként felnőttekkel és önmagunkkal együtt lenni sokat egyszerre szintén fárasztó – ezt is a pszichológus teszi hozzá. „Markánsabban előjönnek a gyerekek hibái, de markánsabban előjönnek a mieink is. Viszont ebből rengeteget tanulhatunk, és ez jó. Lesznek feszültségek, félelmek, felháborodások, ez óhatatlan. De szerintem hamar látványos lesz az, hogy a gyerekek mennyire rugalmasak, hogy mennyit tanulhatunk tőlük, mennyire jó velük együtt lenni.”

A gyerek az gyerek – vírus idején is

Az EMDR terápiás egyesületnek is van véleménye a helyzetről. Szerintük fontos, hogy a gyerekek továbbra is gyerekként viselkedhessenek: játszhassanak, viccelődhessenek. Anélkül lehessenek együtt a szüleikkel, rokonaikkal, hogy mindenhol csak riadt arcokat látnának. „Legyenek a gyermekek bármilyen kicsik, észlelik és megértik a felnőttek érzéseit és mentális állapotát – vélik. – Ahhoz, hogy egy gyerek biztonságban érezze magát, olyan felnőttre van szüksége, aki képes szeretetet adni, és kontrollálni tudja – elsősorban önmagát és lehetőleg a helyzetet is. Ne felejtse el, hogy ha magát sem tudja megnyugtatni, a gyermekének sem tud biztonságérzetet adni!”

Érthető persze, ha ilyenkor ez nagy kihívás. Hiszen vészhelyzetben elkerülhetetlenül feltörnek irracionális félelmek. Mi lesz, ha lezárják a várost, mi lesz, ha nem láthatom a szüleimet, ha nem lesz mit enni… Éppen ezért kiemelten fontos, hogy ne tegyük ki magunkat megbízhatatlan és pontatlan információknak.

A stressz ebben a helyzetben természetes és normális érzés – a kérdés az, hogy mihez kezdünk vele. Ha jól gondoskodunk magunkról és a környezetünkről, sokkal kevésbé tűnik ijesztőnek, félelmetesnek mindez. A Hintalovon Alapítvány fontos dolgot hangsúlyoz: merjünk bátran segítséget kérni! „Hasonló dolgokon megyünk most keresztül mindannyian, hasonló érzésekkel viaskodunk, de nagyon más eszközkészlettel és megküzdési stratégiákkal. Sok terápiás és támogató szolgáltatás érhető most el távolról is, és egyre több helyen szerveződnek helyi segítő körök, legyen szó akár praktikus (bevásárlás, kutyasétáltatás…), akár mentális segítségnyújtásról. Nyugodtan vegyük ki ebből a részünket, akár a segítséget nyújtó, akár az azt elfogadó oldalon!” – írják. És még egy tipp: legyünk képben, de ha úgy érezzük, hogy mentálisan már túl sok az, hogy hetek óta ez tematizálja a közbeszédet, akkor nyugodtan tartsunk közösségimédia- és tévészünetet.

Minden új helyzet új lehetőség is

„Kezdem felfedezni a rejtett erőforrásaimat – mondja a cikkünk elején már megismert négygyermekes édesanya, Zalai-Zempléni Zsófia. – Bizonyos szempontból a több gyerek könnyebb is, mint az egy, legalábbis egy idő után, amikor már tudnak egymással kommunikálni, játszani. Egy kicsinek a felnőtt társaság nem elég. A gyereknek a gyerek a legjobb társaság.”

Zsófi egyébként ifjúsági és gyerek coach, tudatosság-központú technikákkal dolgozik – úgyhogy szakmai szemmel is rálát a mostani helyzetre. „A bizonytalanság a legnagyobb kihívás, emiatt félnek sokan, hiszen ez mindenkinek új helyzet, és gyorsan jött. Sajnos azonban tudnunk kell, hogy amitől félünk, annak a hatása felerősödik. Azt el kell fogadni, hogy hullámzó lesz a hangulatunk, de a félelem jóra is vezethet, arra, hogy újragondoljuk a lehetőségeinket. Az elfogadást, a türelmet kell gyakorolnunk. Fontos az őszinteség a gyerekekkel szemben is. Ne csapjuk be őket! Vekerdy mondta egyszer: attól még, hogy kicsi, a gyerek nem hülye. A szülőknek elsősorban a saját érzelmeiket kell helyükön kezelni, és megtalálni ebben a korántsem könnyű időszakban az egyensúlyt. Ősi szabály, ha a szülő jól van, jól van a gyerek is, és ez sajnos fordítva is igaz. Használjuk ki ezt az időszakot, mondjuk arra, hogy letisztítsuk, ami nem jól működik a kapcsolatainkban. Ilyen például a haragkezelés vagy a türelmetlenség, ami most biztosan előjön majd, hiszen a bezártság sok indulatot gerjeszthet. Hiszti, csapkodás, vagdalkozás, sírás… sok minden előjöhet a gyerekeknél – viszont tudni kell, hogy ennek „ki kell jönnie”, hogy megszabaduljanak a feszültségtől. Az biztos, hogy ez egy nagy családi feladat: hogyan tudjuk a legtöbbet kihozni abból, ha nem kifelé élünk?”

A virtuális „kifelé élés” veszélye ugyanakkor megnőhet, hiszen alakulhat úgy, hogy ilyenkor még többet lógunk a különféle képernyőkön, hiszen most a kapcsolattartás, tanulás, kulturálódás kizárólagos eszköze is ez jelenleg. Zsófi szerint ne most büntessük a gyereket a mobil megvonásával, de azért tartsunk kontrollt – magunkkal szemben is.

Persze, hogy a legjobb az volna, ha váltogatnánk a tanulást a tornával, az olvasást a kézműveskedéssel és a főzéssel: de lássuk be: nem vagyunk szupermenek. Ha pedig home office-olnunk kell, akkor biztosan nem most leszünk animátorba oltott mintaszülők. Azt viszont a gyerekeknek is meg kell érteniük a szakértő szerint, hogy ez azért nem egy vakáció, most nem szórakoztathatjuk őket egész nap. Ő azt javasolja, ugyanúgy keljünk időre, mint máskor, legfeljebb most később. Legyen napirend! Ne legyünk pizsamában délig, esetleg csak hétvégén – különben a napok most összefolynának. Legyen egy napindítás, mondjuk közös torna, reggeli. Írhatunk napirendet, jelöljünk ki idősávokat a munkára és a játékra, és legyen pár óra, amikor csak a kicsikre koncentrálunk. Olyankor ne nézzünk tévét, ne vegyük fel a telefont, ha nem muszáj! De ne csak az időt szabályozzuk, a teret is! Legyen külön terepe a munkának és a tanulásnak – ha meg tudjuk oldani. Ne az ebédlőasztalon dolgozzunk… ilyenkor úgyis több a közös étkezés – ez is egy pozitívum!

„Mindehhez nagy fokú tudatosság kell – magyarázza Zsófia. – Most »napról napra élés« van, nem tervezünk például a nyárra. Meg kell tanulni a jelenben élni, és talán kevesebb a kiadás is, úgyhogy én azt mondanám: ez most nehézség ugyan, de egyelőre inkább kihívás, mint katasztrófa. Egy hatalmas lehetőség az átértékelésre, a mélyebb tudatosság elérésére, a jelenlét gyakorlására – éljünk vele!”

• Négy beteg az intenzíven
• Magyarokat menekítettek ki
• Törlesztési moratórium a lakossági hitelekre