Lányos anyáknak több munkahétnek megfelelő idejük megy el arra, hogy megtanítsák a kislányaikat a helyes nyilvános illemhelyhasználatra. Nem könnyű megértetni a kicsikkel, hogy amíg otthon bátran megfoghatjuk, majd ráülhetünk a vécédeszkára, addig máshol ez miért tilos, és miért kell mindent letakarni több réteg papírral, majd lehetőleg könyökkel nyitni és zárni az ajtót, mielőtt extra alaposan kezet mosunk.
De mi van akkor, amikor az apa viszi magával a kislányát valahova, ahol muszáj – márpedig a gyerekeknek mindig, mindenhol muszáj – elmenni pisilni? Nos, nem éppen reprezentatív felmérésem alapján, az apák nagy része soha nem hallott arról, hogy a nők mit tesznek a fertőzések elkerülése érdekében a nyilvános illemhelyeken, és bátran beengedik a kislányokat a vécébe, majd megkérik őket, hogy siessenek.
„Egyszer a négyéves lányom szólt, amikor a moziban elvittem pisilni, hogy nincs papír. Beadtam neki egy papír zsebkendőt, mire visszakérdezett, hogy ezzel hogyan takarja le a deszkát. Nem értettem mit akar, de kiderült, hogy ők így szokták a felségemmel. Sőt, állítólag minden nő így szokta. Amíg pici volt, én se engedtem ráülni, hanem a karomban próbáltam tartani, amíg pisilt, de ezt a mutatványt egy négyévessel már képtelen voltam előadni. Arra gondoltam, hogy elég lesz rendesen kezet mosnunk utána – meséli az egyik apuka.”
A deszka letakarása ráadásul csak egy másodlagos probléma ahhoz képest, hogy az ellenkező nemű kisgyerek melyik mosdóba menjen. Amíg még tényleg pici totyogós, addig nincs gond, de egy óvodás kislányt bevinni a férfivécébe, ahol bármikor egy idegen férfi állhat a piszoár előtt, már sokkal nehezebb kérdés.
„A lányom már háromévesen se volt hajlandó bejönni a férfi wc-be, amit igazából nem is bántam – meséli egy apa. Viszont ragaszkodott hozzá, hogy én menjek be vele a nőibe. Szerencsére délelőtt volt, így bekiabáltam, mielőtt beléptünk, de nem volt ott senki. Amikor kijöttünk a fülkéből egy hölgy épp kezet mosott, de nem haragudott, csak mosolygott ránk.”
De mit tehet az apa?
A kérdésre kétféle választ kaptam, az egyik szerint, ha már olyan nagy a kislány, hogy a férfimosdóba semmiképp nem vinné be őt, akkor bátran beengedi egyedül a nőibe, és az ajtó előtt várja. A másik szerint a nőkben mindig van egyféle megértés a többi nő felé, így az apuka bátran megkérhet egy idegen nőt, aki épp a mosdóba tart, hogy segítsen a kislányának, soha nem kap majd elutasító választ, és jó eséllyel az idegen nő is tisztában lesz az íratlan mosdóhasználati szabályokkal.
Enné nehezebb dolga már csak akkor van az édesapáknak, ha egy nyilvános mosdóban szeretnék tisztába tenni a kisbabájukat. Magyarországon ugyanis pelenkázók – már ha vannak egyáltalán – főleg a női mosdókban találhatóak, de szerencsére már akad pár kivétel.
És mi van az anyákkal, akik a kisfiaikkal vannak?
Nekik általában könnyebb a dolguk, ugyanis ritka az a nő, aki elháborodna azon az anyukán, aki beviszi a kisfiát a női mosdóba, ott ugyanis a gyerek semmi olyat nem láthat, ami nem neki való. Az is igaz viszont, hogy a kisfiú már nagyobb, és ő maga szeretne a férfi illemhelyre menni inkább a női helyett, akkor oda beengedni egyedül kell egy bizonyos fokú bátorság.
„Amikor a fiam tízéves lett, már nem tudtam berángatni a női mosdóba, és ezt tökéletesen meg is értettem. Viszont rettegtem tőle, hogy a férfi illemhelyen esetleg egy mutogatós emberbe botlik, vagy valami ennél is rosszabb történik vele. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mit tanácsoljak neki. Használja a piszoárt, ahol esetleg valaki bámulhatja, vagy menjen be egy fülkébe, ahova valaki utána mehet? Végül azt találtuk ki, hogy kihangosította a telefonját, és én folyamatosan szóval tartottam, amíg bent volt, hogy mindenki tudja, ezt a gyereket kint egy anyatigris várja, és nem félek feltépni a férfivécé ajtaját és bemenni a fiamért. Ehhez persze kell egy telefon a gyereknek is” – mondja az egyik anyuka.
A szülők szerint megoldás az lehetne, ha minden nyilvános helyen, ahol mozgássérült mosdót alakítottak ki, azt átneveznék családi mosdóvá. Sok helyen beengedik ide a szülőket a gyerekekkel, és létezik olyan hely, ahol eleve két funkciósra építették, ezért még pelenkázó is helyet kapott benne, de még messze nem mindenhol ez a gyakorlat.
A megoldás a családi mosdó lenne!
„Az egyik plázában automatikusan bementem mozgássérült mosdóba a hároméves fiammal. A biztonsági őr azonban kizavart, mert nem vagyunk jogosultak a használatára. Nagyon megalázottnak éreztem magam, ugyanis én nem egy mozgássérült parkolót foglaltam el a garázsban, hanem a mosdót akartam öt percre igénybe venni úgy, hogy szétnéztem mielőtt bementem volna, hogy közeledik-e fogyatékkal élő személy, aki szintén be szeretne menni. Az őr szerint viszont pont annyira volt erkölcstelen a viselkedésem, mint a parkoló esetén, mert ha jött volna egy mozgáskorlátozott, mialatt mi bent vagyunk, akkor várnia kellett volna. Csakhogy szerintem akkor is várnia kellett volna, ha egy másik mozgássérült van bent éppen. Természetesen kijöttünk, mert nem volt kiírva, hogy családi mosdó, de a női wc előtt hatalmas sor állt, és a gyereknek már nagyon kellett pisilnie. Valaki felajánlotta, hogy menjünk be előtte, és éltem a lehetőséggel” – panaszolja az egyik anya.
A szülők félelme természetesen egyáltalán nem alaptalan. Négy éve az egyik budapesti plázában egy család elengedte az elsős kisfiát egyedül a mosdóba. Mivel a helyet ismerték, gyakran jártak oda, a mosdó közel volt, úgy gondolták, hogy nem történhet baj, miközben ők a kisbabájukra vigyáznak. A kisfiút azonban a mosdóban a takarítószolgálat egyik alkalmazottja kopogással zaklatta, majd, amikor kinyitotta neki az ajtót, akkor a péniszét mutogatta.
A fenti történet is bizonyítja, hogy mekkora szükség lenne minden nyilvános helyen családi mosdókra, hogy az utcai illemhelyek hiányáról ne beszéljünk, ugyanis a gyerekes családok azoknak a hiányát is fokozottan megszenvedik.
A nyilvános illemhelyekkel mindig csak a baj van:
- Két hétig működött a vizes világbajnokságra épített nyilvános vécé
- Borzalmas állapotban van a legnagyobb szegedi rendelőintézet mosdója