Mitől számít valaki önállónak? Attól, hogy egyedül szörfözik az interneten, vagy attól, ha képes magának elkészíteni egy egyszerű ebédet, ha éhes? Szerintünk ez utóbbitól, de az, hogy egy gyerek képes-e erre, önálló-e, az főleg a szülőn és nem a gyereken múlik. Minél idősebb valaki, annál valószínűbb, hogy sokkal fiatalabb korában hagyták otthon egyedül, mint a mostani gyerekeket. Egyáltalán nem gondoljuk normálisnak, de hetven éve még simán felettek gyerekeket a vonatra Budapesten egy táblával a nyakukban a nevükkel, és hogy hol kell leszállniuk a nagymamához. Meg is érkeztek. Aztán 2020-ra helikopter szülőkké váltunk, és sokan még a nyolcadikos gyereküknek is termoszban hagyják otthon a paradicsomlevest, mert képtelen megmelegíteni ebédre.
A helyzet az, hogy mi szülők rontjuk el, egyszerűen nem találjuk a középutat az óvó gondoskodás és az elkényeztetés között, ezzel pedig a gyerekeinknek ártunk a legtöbbet.
Egy nyolcéves gyerek, ha előtte már gyakorolta, akkor igenis képes arra, hogy tányérra szedje az ebédjét, megmelegítse a mikróban, megegye, sőt, még a tányért is el tudja mosogatni, vagy ha mi magunk is mosogatógépet használunk, akkor képes oda betenni.
És ha valaki (minden egészséges gyerek) nyolcévesen képes volt ezt megtenni, akkor egyenes út vezet odáig, hogy mire kijárja az általános iskolát, addigra el is tudja készíteni magának a kedvencét, vagy ha azt nem is, de valami egyszerű ételt biztosan.
Azt a pár kellemetlen napot, amikor arra kell hazaérnünk a munkából, hogy szalad a lakás, ragad a konyha, és egy egyszerű sajtos makarónihoz is legalább húszféle edényt összekoszolt a gyermekünk, boldogan megbocsátjuk majd, amikor gimnazistaként úgy készül majd az esti buliba, hogy süt, vagy főz valami finomat, és ezáltal ő lesz az egyik legmenőbb kamasz a baráti körében.
Legyen önálló!
Addig is el kell kezdeni valahol. Remek alkalom erre például a következő olyan pár óra, amikor muszáj elmennünk otthonról, és biztosak vagyunk benne, hogy a gyerekünk viszonylag nagy biztonsággal otthon hagyható, mert ismeri az áramütés, lezuhanás, tűz, forrázás, és más hasonlóan dolgok veszélyeit.
Mivel kezdjük?
Először is azzal, hogy újra átbeszéljük, hogy soha nem szabad beengedni senkit, ha a szülők nincsenek otthon, sőt a kaputelefont se kell felvenni, ha csengetnek. Bármi történik, azonnal telefonálni kell a szülőknek. Ezt nem árt párszor ki is próbálni.
A kontaktgrilles melegszendvics pont jó lesz akkor, ha azt szeretnénk, hogy ne csak a melegítés tudományát sajátítsa el gyermekünk. Semmiképp ne olyan étellel kezdjen a gyerekünk ebédet készíteni, amihez vizet kell forralni vagy bő olajban kell sütni. Ezek valóban veszélyes dolgok, még akkor is, ha a mirelit hasábburgonya egyszerű fogásnak tűnik.
Egy grillmelegszendvicset elkészíteni több fázisból is állhat, de azok mind viszonylag biztonságosan elvégezhetők egyedül is. Ami nekünk felnőtteknek talán semmiség, de egy gyereknek igenis feladat.
Beszéljük végig vele a folyamatot. Lehetőleg ne kelljen kenyeret vágnia, ha eddig soha nem csinált ilyet, ezért vegyünk szeletelt szendvicskenyeret. Azt meg kell tudni vajazni, sajtot reszelni bele, ketchupot tenni rá, esetleg sonkát vagy szalámit rakni rá, majd bedugni a sütőt, és miután megsült, ki is kapcsolni azt. Ha ez megvolt, akkor következhet olyan bonyolultabb dolog, mint például a sajtos makaróni, amihez a tésztát mi előre kifőztük, de a tejfölös szószt és a reszelt sajtot már a gyereknek kell magának rátenni.
Leégett? Annyi baj legyen!
A recepteket mindig beszéljük át alaposan, ha lehet írjuk le a receptet, vagy nyomtassuk is a saját megjegyzéseinkkel együtt. Készítsük elő az eszközöket, amivel dolgozni kell majd, és előre beszéljük meg, hogy kit fog hívni, ha valamiért elakad. Lehet, hogy mi éppen nem tudjuk majd felvenni a telefont, ebben az esetben hívhatja a nagyszülőket, vagy valaki mást, aki szintén be van avatva a receptbe. Sokszor olyan apróságokon akadnak el a gyerekek, hogy nem tudják melyik reszelő a kis lyukú, ezért inkább nem használják azt. Menjünk biztosra, és pont azokat az eszközöket tegyük ki a konyhapultra, mikre szükség lesz.
Bátorítsuk a gyereket arra, hogy készítsen magának ebédet, sőt, ha lehet akkor csináljon annyit, amennyiből a szülőknek és a testvéreknek is jut.
Ne engedjünk abból, hogy mindig annak kell rendet tennie maga után, aki a konyhát használta, de segítsük azzal a gyerek dolgát, hogy kipakolva hagyjuk otthon a mosogatógépet.
Ne akarjunk spenótot főzetni a gyerekkel, készíthesse el bármikor a kedvencét
Semmiképpen ne legyünk dühösek, ha valami nem sikerül, leég, eltörik. Ezeken az apró baleseteken mindenkinek át kell esnie, ahhoz, hogy később biztonsággal dolgozzon a konyhában. Ha tényleg mindent átgondoltunk előre, és amennyire tudtuk elő is készültünk, akkor, ha valamelyik edénnyel esetleg baj történik, akkor se ér minket nagy kár. A legfontosabb, hogy ne vegyük el a gyerek kedvét a főzéstől, az önálló alkotástól.
(Kiemelt kép: Unsplash)
Gyerek, ha önálló:
- A gyerek önbizalma olyan, mint egy IKEA bútor
- Így neveld a gyerekedet önállóságra
- 10 dolog, amire tanítsd meg a gyereket 10 éves koráig, hogy önállóvá váljon