„Nem vagyok hajlandó a gyerekeim nyakában lihegni a tanulás miatt”

Erika Hanson tanítónőként dolgozott 18 évig, és azt tanulta meg a szakmájából, hogy szülőként úgy teheti a legtöbbet a gyerekeiért, ha nem követi szorosan nyomon a tanulmányaikat, hanem inkább megtanítja őket saját magukért tanulni.

„Anyaként az én feladatom nem az, hogy a gyerekekkel együtt tanuljak, és egyfolytában a nyomukban legyek az iskola miatt, hanem az, hogy megtanítsam őket az önállóságra. Úgyhogy az iskola eleje óta nem vagyok hajlandó a gyerekeim nyakában lihegni a tanulás miatt.

Nem volt egyszerű, mert már oviban el kellett kezdeni azzal, hogy nem segítettem az öltözésben, vagy kisiskolás korukban maguknak hegyezhették a ceruzáikat. Kegyetlen lennék? Nem hiszem. Az általános iskolás gyerekeim önállóak, és maguktól tanulnak, mint a kis angyalok.”

Hanson hozzáállása általában megbotránkozást vált ki a többi szülőből, mondván, mi az, hogy nem érdekli, milyen jegyeket visznek haza a gyerekek az iskolából. Az anya ugyanis annyira ráhagyja a gyerekeire a tanulást, hogy még az elektronikus naplót sem nézi meg soha.

„Hogyne érdekelne, milyen jegyeket kapnak, csak épp nem akarom állandóan ellenőrizni az e-naplóban, hol tartanak. Elég nekem, ha a bizonyítványt megmutatják félévente.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

Tudom, hogy okosak és tehetségesek, de azt is tudom, hogy le kell győzniük a saját lustaságukat, ami nem fog menni, ha én erőltetem, hogy jó jegyeket hozzanak. Ezek nem az én jegyeim, nem nekem kell dolgozni értük, én azt már megtettem, amikor magam voltam iskolás. Ezek az ő jegyeik, ha egyest kapnak, nekik kell levonni a tanulságot, és tanulni a kudarcból.

Ha folyton kérdezgeted és ellenőrzöd a gyereket a tanulással kapcsolatban, csak azt éred el, hogy függeni fog tőled az iskolai teljesítménye. Állandó megerősítésre lesz szüksége, és nem fejlődik ki benne az a fontos képesség, hogy tanuljon a saját tapasztalataiból. Csak akkor tudja elsajátítani, hogy egy problémára többféle módon is keressen megoldást, ha hagyod, hogy néha kudarcot valljon.”

Az anya szerint az általános iskola épp megfelelő terep erre a gyakorlatozásra a gyerekeknek, hiszen még nincs őrült nagy tétje annak, ha beszereznek pár egyest. Az ő gyerekeinél fél év volt rázós, ennyi idő kellett nekik, hogy ráébredjenek, a tanulás az ő dolguk, és egyedül rajtuk múlik, hogyan teljesítenek az iskolában.

„Most már könnyen megy mindkét gyerekemnek a tanulás, nincs szükségük arra, hogy noszogassam őket, felső tagozatosként már pontosan tudják, hogyan képesek a legtöbbet kihozni magukból. Hatékonnyá tette őket az önállóságra való nevelés, saját magukat motiválják. A gyerekeknek felelősséget kell tanulniuk, átérezni azt, hogy a jegyeiket nem a szülőknek hozzák haza, hanem nekik van szükségük rá, hogy később boldoguljanak az életben.”