Mit ér az a férfi, aki 27 évesen még a szüleivel lakik?

Mit teszel, ha egy párkereső oldalon olyan férfival hoz össze a sors, akivel jól kijöttök, szeretsz vele beszélgetni, megnevetett és örömmel találkoznál vele, csak épp kiderül, hogy 27 évesen még az anyjával él? Egyből le kell koptatni, mert ebből már semmi jó nem sülhet ki?

Mindenki mamahotelezik, aki otthon él?

Nem eszik azért ilyen forrón a kását, ezer meg egy okot fel lehet sorolni, hogy miért élnek huszonévesen még a férfiak (és ha már itt tartunk, a nők is, csak náluk valamiért nem akkora feketepont társadalmilag) a szülőkkel. Egyáltalán nem biztos, hogy belefutottál egy Pán Péter-szindrómás pasiba attól még, hogy otthon lakik.

Pán-péter szindróma

„A fogalom az örök gyermek szinonimájaként van definiálva. Nem kell háztartást vezetni, nem kell főzni és takarítani, mert az édesanyjuk mindezt boldogan megcsinálja helyettük. Pénzbe sem kerül otthon lakni, tehát lehet spórolni és félretenni. Csakhogy mire egy lakás ára összejönne, addigra gyakorlatilag képtelenek különköltözni, hiszen az önálló életet egyre inkább veszélyesnek és nehéznek érzik. Egyáltalán nem vágynak arra, hogy majd ezek után egyedül oldják meg a mindennapos problémákat.” Forrás

Érthető, ha attól tartasz, hogy egy Pán Péterrel találkoztál, de azért érdemes átgondolni a döntést alaposabban, mielőtt csak azért dobnád, mert az anyjával él. Balázs mesélt arról, miért lakott otthon majdnem 30 éves koráig, és hogy ez önmagában még mennyire nem jelentette azt, hogy kiszolgáltatta volna magát, vagy hogy anyapótlékot keresett volna leendő párjában.

„Rám lehetne simán húzni, hogy Pán Péter voltam, aki mamahotelben lakik, ha valaki csak annyit ismer a történetemből, hogy otthon éltem anyámékkal 30 éves koromig. Pontosítok: épp a 30. szülinapom előtt költöztem el végül. Nem jókedvemből laktam a szüleimmel, nem is azért, mert anyám rámtelepedett és nem engedett felnőni, szó sincs arról, hogy önállótlan felnőtt, huszonéves férfi lettem volna, ahogy jellemezni szokták ezeket a férfiakat. Nem.

Csupán csóró voltam, nem kerestem annyit az egyetem elvégzése után, hogy abból külön albérletet és ételt is tudjak fizetni magamnak. Ha kifizettem volna a lakbért, nem marad kajára, ez ilyen egyszerű.

Anyuék pedig ott élnek a régi nagy lakásban, ahol felneveltek három gyereket, egyértelmű volt számukra, hogy lakhatok a szobámban, amíg nem sikerül összespórolnom legalább az elindulásra valamennyit, vagy amíg találok egy jobb állást, jobb fizetéssel. Ahhoz, hogy jobb fizetésem legyen, tapasztalatot kellett szereznem a szakmámban, erre el is ment öt évem az egyetem után.

Amint sikerült szintet lépnem a munkában, rögtön elköltöztem, nem akartam a szüleim nyakán maradni, és persze nekem is hiányzott az, hogy végre önálló legyek.

Képünk illusztráció – jelenet az Agymenők című sorozatból

A megegyezésünk az volt a szüleimmel, hogy fizetem a rezsi rám eső részét, beszállok a bevásárlásba, a többit pedig félretehetem magamnak. Természetesen a telefonomat, szórakozásomat, ruháimat is magamnak álltam, ezeken jól tudtam spórolni. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy segítettek ezzel az elindulásban, és ha egy nő emiatt koptatott volna le a randizás elején, akkor bizony nagy hibát követett volna el, mert abszolút önálló, felelősségteljes pasas vagyok, aki megdolgozik a pénzért, lakhatásért és nem tartatja el magát a szüleivel.”

Figyelj a jelekre!

Balázstól egy fontos jelző hangzott el, amikor azt írta, hogy „felelősségteljes” volt akkor is, amikor még a szülőkkel élt, ugyanis a Pán Pétereknek nem az a legfőbb jellemzőjük, hogy a szülők nyakán maradnak a gyerekszobájukban, hanem inkább az, hogy nem képesek felelősséget vállalni a saját életükért, és mindenáron elkerülik a kudarcokat. Sütő Magdolna pszichológus így fogalmazta meg, hogyan ismerhetjük fel a Pán Pétereket: „A Pán Péterek saját világot építenek maguknak, ahol ők a hősök. Minden, ami ebben a képzeletbeli világban történik, arról szól, hogy az élet kellemes kalandok sorozata, és ha valami nem jól sül el, az mindig valaki más hibája.

Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a felnőni nem akaró ember különbnek tartja magát másoknál. Éppen ellenkezőleg!

A Pán Péter-szindróma jellemzői az alacsony önértékelés, a döntések halogatása, a felelősségvállalás kerülése. Azok, akik ezt a tünetegyüttest mutatják, rosszul viselik a kritikát, nem tudnak mit kezdeni a visszajelzésekkel, így felépítenek maguknak egy olyan világot, ahol a bírálatok értelmezhetetlenné válnak.“

Ítélkezés helyett ismerd meg a történetét

Bár tény, hogy a férfiakra jellemzőbb a pánpéterség, de azért nem kell rögtön elásni azt a jelöltet a kert végében, akiről kiderül, hogy otthon lakik huszonévesen, mert összetettebb tünetegyüttesről van szó, mint egy egyszerű lakhatási probléma. Ne ítélkezz azonnal, mert lehet, hogy életed szerelmét kukázod ki egy mozdulattal félinformációk alapján. Sári is bizonytalan volt, amikor találkozott Andrással, aki 24 évesen nem óhajtott elköltözni a szüleitől, de aztán jobban megismerte a történetét és a párkapcsolat mellett döntött – nem bánta meg.

„Mindenkinek más sztori lapul amögött, hogy miért lakik még a szülőkkel, utólag már azt mondom, hogy nem kell olyan gyorsan ítélkezni. Andrással a Tinderen ismerkedtem meg még egyetemista koromban, ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy már lediplomázott, de esze ágában sincs elköltözni otthonról. Kicsit elbizonytalanított, amikor erről beszélt, mert hogy lehet felnőtt élete valakinek, aki nem magát tartja el, de ahogy több információm lett róla, rájöttem, hogy nem lustaságm vagy a felnőtt lét hárítása áll mögötte, sőt, kifejezetten tudatos és jövőorientált döntést hozott, amikor otthon maradt.

Kiszámolta ugyanis, mennyit spórolhat, ha nem albérletre fizeti a pénzét, és tényleg félre is tette egy kisebb albérlet összegét minden hónapban.

Egészen addig otthonmaradt, amíg össze nem jött egy picike lakásra a pénz, hogy önállóan éljen. Szerencsés helyzetben volt, mert jó kapcsolata volt a szüleivel, és ők teljes mértékben támogatták a terveiben. Azt mondták, hogy ha már nem tudtak lakást adni neki az elinduláshoz, akkor abban segítik, hogy nem kell beszállnia a rezsibe és ételbe, amíg össze nem jön saját lakásra a pénze. Öt év alatt elérte a célját, ma már együtt élünk egy lakásban, ami ugyan picike, de teljesen Andrásé.”

Képünk illusztráció – jelenet az Agymenők című sorozatból

Gyerekek, akik nem akarnak felnőttek lenni

Egyáltalán nem igaz, hogy régen minden jobb volt, csak ebből a szempontból máshogy éltük az életet. Minden gyerek felnőtt akart lenni, le akartunk vetni magunkról a korlátokat, amiket a szüleink állítottak gyerekkorunkban, és alig vártuk, hogy magunkat tartsuk el, egyedül döntsünk a pénzünkről és időnkről. Mára azonban olyan bizonytalanság fogadja a fiatal felnőtteket, hogy nem csoda, ha inkább biztonságnak, nem pedig börtönnek ítélik a szülői otthont.

A mai világban kitolódnak a határok, később érnek a gyerekek, és nem akarnak rögtön a saját lábukra állni az iskolák végeztével, ami nem feltétlenül baj, és nem rögtön jelenti azt, hogy minden férfi lelki sérült Pán Péter, ha otthon lakik a szüleivel. Ítélkezés és mamahotelezés helyett érdemes előbb meghallgatni a történetét, hogy tisztán lásd az indokait és szándékait, melyek fényében már megalapozottan tudod meghozni a döntést a párkapcsolatról.