Igazolást kell majd benyújtani a tesitanároknak, hogy háltak már nővel?

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László egy tanévnyitó ünnepségen tartott beszédében nem bírta magába fojtani ellenérzéseit a homoszexuálisokkal szemben: „Azt már nehezen viselem, amikor mondjuk a kilencéves kisfiamat a tanár úgy segíti fel a létrán vagy a kötélen, hogy egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik.” Mondta mindezt úgy, hogy nyilván több száz kiskorú gyerek hallgatta a szavait. Igazán szólhatott volna neki valaki, hogy amikor egy tanévnyitón beszél a meleg testnevelő tanárról, akkor épp megsérti a törvényt, ami tiltja a homoszexualitás megjelenítését a 18 év alattiak számára. Ám most tekintsünk el attól, hogy politikailag mennyiben kifogásolható ez a dolog és nézzük meg más oldalról.

Nem a homoszexuális tesitanárral van a gond

Vajon kivel van a nagyobb gond – tettem fel magamban a kérdést -, Józsi bácsinak, aki felnőtt férfival él otthon a négy fal között, és lelkiismeretesen tanítja a gyerekeket bordásfalra mászni, vagy Parragh bácsival, aki szexuális vonzalom tárgyaként utalt egy kisfiúra a tanévnyitó beszédében. Megsúgom: a kettő közül Józsi bácsi az, aki rendben van, elvégzi a munkáját és különbséget tud tenni a felnőtt szerelmi élete és a tanítványai között, ugyanis csak homoszexuális és nem pedofil. Egy közösségi oldalon láttam a legfrappánsabb reakciót Parragh beszédére:

Ez az egyik fontos gondolat, amit jegyezzünk meg, amikor a Parragh-féle nyilatkozatokat fogjuk látni a jövőben is: összemosni a homoszexualitást a pedofíliával nagyjából olyan nagy butaság, mint a szárazföldön lélegezni tanítani a halakat.

Ami pedig még érdekesebb felvetés ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban: az egyik közösségi oldal női felhasználói egy emberként hördültek fel és csak úgy ontották magukból a saját gyerekkori történeteiket, amikor a heteroszeuxális tesitanáruk hozta őket kényelmetlen helyzetbe fogdosással, beszólogatással, szexuális töltetű célzásokkal. Ezek a nők 20-30 éves történetekről beszéltek, amire persze lehetne legyinteni, hogy ma már más világot élünk, csak sajnos nem lenne igaz, ha ezt mondanánk, hiszen a mai napig a gyerekeink is beszámolnak hasonló esetekről. A saját gyerekem gimnáziumában például ki is rúgták a testnevelő tanárt, mert fogdosta a 15 éves lányokat, akik szerencsére vették a bátorságot és bepanaszolták az igazgatónál. De nem mindenki ennyire talpraesett, régebben talán ez valóban más volt, kevésbé mertünk a felnőttekhez fordulni, ha zaklatást tapasztaltunk, mert borítékolható volt, hogy úgyis a tanároknak fognak hinni. Ezért is maradt élénk traumaként a következő megszólalókban a saját történetük, és ezért érintette olyan mélyen őket Parragh megszólalása.

Nem érdekes, hogy heteroszexuális, biszex vagy ufó

„Az én sztorim 35 évvel ezelőtt volt, általános iskola felső tagozaton, amikor már elkezdtünk nőiesedni – meséli az első megszólaló. – A tesitanár teljesen rám volt kattanva. Érdekes módon mindig csak nekem kellett segítenie, például megfogdosni a lábamat kézenállás közben, vagy csak a vállamra tenni a kezét, amikor magyarázott. Nem volt az egész annyira egyértelmű, hogy másnak feltűnjön, és ha elmondtam volna bárkinek, simán kimagyarázható lett volna, de nekem kényelmetlen érzés volt ez a sok kéretlen érintés a tanár részéről. 13 éves fejjel, főleg abban az időben nem lehetett neki szólni, hogy álljon már le és hagyjon békén.”

Soha, senkinek nem szólt a dologról, mert annyira szégyellte saját magát, mintha ő lett volna a hibás azért, mert a tesitanár így viselkedett. És felteszi ő is a kérdést, hogy miért lenne más a helyzet, ha hetero tanár segít a lányoknak, ha amúgy nincs benne hátsó szándék, mintha egy homoszexuális tanár teszi ugyanezt? Mi köze a tanárok szexualitásának ahhoz, hogy alkalmasak-e tanárnak? Mert az elég egyértelműnek tűnik, hogy akiben vonzalom ébred egy kiskorú, bármilyen nemű gyerek iránt, annak el kéne tűnni az iskolából, szexuális irányultságtól függetlenül. A megszólaló hozzáteszi:

„Amiről Parragh beszél, annak semmi köze a szexualitáshoz – szögezi le a második megszólaló –, csak a pedofíliát már megint sikerült összekeverni a homoszexualitással. Szegény tesitanárokat most jól pellengérre lehet állítani, pedig a többség egyáltalán nem viszi a munkahelyére a szexualitását, mert amúgy normális emberekről van szó, nem pedig pedofilokról. Nekem is van olyan történetem, amiben fogdosta a tanár 30 évvel ezelőtt a lányokat, és senki sem mert szólni semmit, mert úgyis csak eltusolták volna az ügyet. Azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy ezek a történetek általában heteroszexuális férfiakról szólnak, nem pedig homoszexuális emberekről. Meg egyébként hogyan akarná orvosolni a meleg testnevelő tanárok témakörét Parragh László?

Esetleg lesznek majd szexuális irányultságot ellenőrző bizottságok, akik kivonulnak a tesitanárokhoz körülnézni, hogy kivel osztják meg az ágyukat? Hogy gondolja ezt a gyakorlatban? Valaki szólhatna azoknak, akik eljátsszák mostanában a nagy gyerekvédelmet odafenn és közben ilyen kijelentéseket tesznek, hogy összevissza keverik a fogalmakat.” Csak egyet tudok érteni mindkét megszólalóval és azt tanácsolnám a nyilatkozóknak és beszédet tartóknak, hogy gondolkozzanak, olvassanak, tájékozódjanak, mielőtt kinyitják a szájukat, sok bajtól megkímélhetnék magukat és minket is.

Homofóbia Magyarországon:

• Én nem az a magyar vagyok, akit a gyűlölet tesz magyarrá
• Rózsaszín pólót még felvehetek vagy már az is öncélúan ábrázolja a szexualitást?
• „Kiverem belőled a buziságot” – Homofób szülők és a Pride-hónap