Rózsaszín pólót még felvehetek vagy már az is öncélúan ábrázolja a szexualitást?

A középkorban érzem magam a homofób törvény miatt, azon a mondatrészen pedig már napok óta rugózik az agyam, hogy mégis mit jelent az, hogy „a szexualitást öncélúan ábrázolja”?

Natasa

2021. Június 21.

„E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.” – A törvényben, amit Áder János nyilván alá fog írni, ilyen körülményesen sikerült megfogalmazni azt, hogy ne látszódjon rajtad, ha homoszexuális vagy, mert az már vizuális környezetszennyezés és elferdíti szegény 18 éven alattiakat, akiket a törvényhozók legszívesebben egy barlangba zárva nevelnének fel, hogy aztán rendes birkaként terelhetők legyenek, ne akarjanak itt szexuálisan önmegvalósítani meg önazonosan élni, nyögjenek rendes, becsületes magyarként a lelki sérülésektől, mint régmúlt elődeik. Ám ebből a rettenetes, homofób törvényből csak egy részletet elemeznék most ki: „a szexualitást öncélúan ábrázolja” részt, amit nehezemre esik pontosan értelmezni.

Nem kötelező a heteroszexualitás

Zárójelben fontos megjegyeznünk, hogy Magyarországon a törvény szerint egyáltalán nem kötelező a heteroszexualitás, az Alkotmánybíróság többször is az emberi méltósághoz tartozónak értékelte a szexuális irányultságot.

Rózsaszín póló maradhat?

Tekintsünk el most attól, hogy a törvény ezen részében egyértelműen a homoszexuálisokat veszik célba, és próbálják elrejteni egy kő alá mindazokat, akik eltérnek a heteronormának kikiáltott sztereotípiától, és nézzük meg, hogy nagy általánosságban mit jelent az, hogy öncélúan ábrázolja valaki a szexualitást. Ugyanis, ha körülnézünk, akkor ez szinte bárkire ráhúzható lenne, és igazából mi mind jobban tennénk, ha ki sem mennénk az utcára, amennyiben nem bokáig érő szoknya és hosszú garbó van rajtunk, de ez utóbbi ne legyen ám tapadós onnantól kezdve, hogy a mellkasunkból kinőttek a melleink, hiszen az már kész szexuális ábrázolás egyből kétszer.

Ha szivárványt lát a gyerek, homoszexuális lesz?

Ha szivárványt lát a gyerek, máris homoszexuális lesz? (Kép: Unsplash)

Vegyük például azt az egyáltalán nem ritka típust, aki úgy lép ki a lakásból, hogy a teste csak nyomokban tartalmaz textilt és akkor nem látjuk a mellbimbóit, ha nem akarjuk látni, na, ő például teljes mértékben öncélúan ábrázolja a szexualitást nyílt színen, 18 év alattiak szeme láttára. Vagy nézzük azt a heteroszexuális párt – szintén gyakran fellelhetők mindenféle tömegközlekedési eszközön és/vagy parkok padjain -, akik a párzás előtt épp csak egy lépéssel állnak meg – ők mennyire öncélúan ábrázolják a szexualitást?

Ellenük senki sem hoz törvényt, úgy tűnik, heteroszexuálisként semmi gond, azt csinálsz a gyerekek előtt, amit akarsz, csak akkor szeged meg a törvényt, ha süt rólad, hogy homoszexuális vagy.

De vajon mi alapján fogják eldönteni, hogy ki néz ki melegnek, kinek a külseje veszélyes a kiskorúak szexuális fejlődésére? Ha egy férfin rózsaszín póló van, akkor már öncélúan ábrázolja a szexualitást? Vagy ha egy nő rövid hajjal és bakancsban mászkál, akkor kimeríti a leszbikus sztereotípiát, úgyhogy büntethető lesz? Öncélú ábrázoláshoz tartozik majd a most divatos műbőr szerkó is? Népszerűsítem a homoszexualitást, ha szivárványcsíkos karkötőm van és öncélúan ábrázolom a szexualitást, ha nő létemre megfogom egy másik nő kezét, neadjisten megölelem? Ez azért is ingoványos talaj, mert már 25 éve, az én kamaszkoromban is jellemző volt a tinilányokra, hogy minden melegség nélkül is kézenfogva mászkáljanak, ez pedig jó hatással van a lelkükre, úgyhogy erősen reméljük, hogy nem tiltják be még ezt is, csak mert emiatt esetleg egy ötéves gyerek kérdéseket tenne fel a szüleinek mások szexualitásával kapcsolatban.

Mi a baj a szexualitás ábrázolásával?

Elárulom a választ: semmi. Semmi gond nincs a szexualitással, annak ábrázolásával és nem veti vissza a gyereket a fejlődésben az, ha megismeri maga körül a világot és annak sokszínűségét. Sőt, a szexuális felvilágosítás egy születéstől kezdődő folyamat kellene legyen, nem pedig a törvény szerint előirányzott sötétségben tartás 18 éves korig. Amit amúgy nyilván nem lehet megvalósítani, akkor sem, ha a világ összes LMBTQ+ emberét fekete leplekbe öltöztetjük és betiltjuk a szivárványt.

A tabusítás sosem jó út, így az sem lesz célravezető, hogy ilyen lózungok – mint ez az öncélúan ábrázolt szexualitás – mögé be akarnak szuszakolni egy fél társadalmat. A szex egyidős az emberiséggel, a szociálbiológusok vizsgálatai szerint már az őseinknek is állandóan a közösülés járt az eszében, hétezer éves az első ábrázolás a szexről és a szégyenérzet, tabu a szexualitással kapcsolatban csak később lépett az életünkbe.

Ha már visszafelé megyünk az időben, igazán kár, hogy nem az ősemberek tabumentességét, hanem a középkori állapotokat célozták meg ezzel a törvénnyel, és egy olyan szemellenzős generációt akarnak kitermelni, akik lélekben megnyomordnak a rájuk sütött szexuális szégyenbélyegektől.

A szexualitás maximum a pornóban öncélú, ha a maszturbálást öncélúnak vesszük, bár ezen is lehetne vitázni, hiszen már számos lelki és testi jó hatását felderítették a nálunk okosabbak. A magyar nyelv értelmező szótára szerint: „öncélú melléknév -an, -bb (választékos): Olyan <tevékenység, dolog>, amely társadalmi szerepétől, hivatásától, céljától elszakadva csupán öncélt (1) szolgál; amelynek célja, értelme önmagában van; önmagáért való.” A szexualitás nem is lehet öncélú, hiszen értelme általában párosban jár, ha pedig az öltözködésbe kötnek bele, annak is van célja: az önkifejezés, amiről pontosan tudjuk a pszichológusoktól, hogy milyen fontos a lelki egészség szempontjából. Reménykedjünk azért, hogy ahogy a mély dekoltázst vagy a miniszoknyát, úgy a rózsaszín és szivárványos pólót is felvehetjük majd és nem vetnek érte börtönbe.