Túl okos a nő? Diliházba vele!

Mélanie Laurentről soha semmi sem mossa már le, hogy ő volt a Becstelen brigantyk Shossanaja, pedig 2009 óta már ezer filmben játszott nagy szerepeket, sőt filmrendezőként is igencsak aktív. Laurent – aki idén tagja volt Cannesban a nagyjátékfilmes zsűrinek is – eredetileg tavaly kezdett volna egy nagyszabású filmet forgatni Magyarországon kora tavasszal, ám beütött a pandémia, a forgatást nem lehetett elindítani, és senkinek sem volt fogalma arról, mikor lehet majd. Sok rendező ilyenkor kétségbeesve várta volna, mikor kapja a hívást, hogy mehet forgatni, de nem Laurent, akinek esze ágában sem volt ölbe tett kézzel ücsörögni: előkapta Victoria Mas regényét, villámgyorsan írt belőle egy forgatókönyvet, megszerezte a finanszírozást, megszervezte a forgatást, a film pedig már itt is van, ráadásul nagyon is időszerű témáról mesél még annak ellenére is, hogy a sztorija 1885-ben játszódik.

A főszereplő Eugénie (Lou de Laâge) éles eszű és éles nyelvű nő, és ez abban a korban nem jelent plusz pontokat. Bár gyönyörű, a makacssága és az esze miatt a család nem tudja őt férjhez adni, és mivel azt állítja, hogy képes beszélni a holtak lelkével, az apja jobbnak látja őt eltávolítani a család életéből, és bezárni egy elmegyógyintézetbe (a film egyik legmeghatóbb jelenete, amikor Eugénie rájön, hogy átverték, és a saját családja ejtette csapdába). Egy intézetbe, amit egy úttörő elméletekkel rendelkező neurológus, Dr. Charcot vezet, aki sokszor áltudományos módszerekkel diagnosztizálja a hozzá tartozó  pácienseket hisztérikusnak, és sokszor úgy tűnik, hogy teljesen random módon választ nekik kezelési módszereket, amik többnyire nem a gyógyulásukat, inkább csak a nevelésüket és a büntetésüket szolgálják. Dr. Charcot keze alatt valódi mentális betegek keverednek egészséges, a családjuk által kitaszított nőkkel, a doktor pedig nem tekint másképp a betegeire, mint kísérleti nyulakra, akiknek a teste és az élete felett szabadon rendelkezhet.

Laurent filmje egyértelműen mutat rokonságot az olyan mozikkal, mint a Száll a kakukk fészkére vagy az Észvesztő, hiszen fontos témáját jelentik az ilyen extrém körülmények között is létrejövő barátságok, valamint a nők közötti testvériesség, ám őt ennél jobban érdekli a patriarchális rendszer könyörtelen kritikája, és annak bemutatás, milyen világ az, ahol a férfiak rendelkezhetnek a nők teste és elméje felett. Az őrült nők bálja (a cím egy film végi rendezvényre utal, amit minden évben megtartanak a páciensek részvételével) fájdalmas részletességgel mutatja be azokat a kínzásokat, amiknek alávetik az intézet lakóit, és azt is, hogy egy ilyen helyzet mennyi szexuális visszaélésre nyújt lehetőséget.

Laurent (aki az intézet főnővéreként színészként is feltűnik) filmje húsba vágó társadalomkritikaként működik ugyan, de az a döntése, hogy ebbe a közegbe beemeli a természetfölötti szálat a halottlátással, némileg gyöngíti a mondanivalója erejét, pontosabban a vékony valláskritikán kívül nem teljesen értettem, mit akart ezzel állítani. Az őrült nők bálja egy kiforrott rendező izgalmas, bár néhány idegesítő hibával rendelkező filmje, a főszerepet alakító Lou de Laâge pedig a francia film következő nagy sztárja.

Az őrült nők bálja a Prime Video kínálatában látható.

További izgalmas filmekről olvasnál?

• Láttam az év legszórakoztatóbb filmjét, és nem félek megírni
• Nem Kristen Stewartot láttam a filmben, hanem Diana hercegnőt – Megnéztem a Spencert