Miért lesz vonzó egy brutális gyilkos?

A napokban járta be a netet a hír, hogy meghalt az a női börtönőr, aki megszöktette egy gyilkosság gyanúsítottját egy alabamai börtönből. A jelentések szerint Vicky White lelőtte magát, amikor Casey White-tal együtt elkapta őket a rendőrség Indianában. A fogvatartott és  javítótiszt a névegyezés ellenére nem rokonok, viszont több forrás szerint is „különleges kapcsolat” volt közöttük. Az a feltételezés, hogy gyengéd szálak fűzték őket egymáshoz.

Nem ez az első eset,

amikor szerelem szövődik egy börtönőr és egy rab között. Mind külföldről, mind itthonról tudunk olyan esetekről, amikor a szerelmes börtönőr segített megszökni egy fogvatartottnak, és aztán vele is tartott. 1994-ben történt, amikor Abbi Parker az oklahomai állami javítóintézet igazgatóhelyettesének felesége augusztus 30-án tűnt el az elítélt gyilkossal, Randolph Diallel együtt. Tizenegy évvel később találtak rájuk, házaspárként éltek egy texasi csirkefarmon. Az America’s Most Wanted (Az Amerika legkeresettebbje) című tv-műsorban közzétett fotóról ismerte fel őket valaki és jelentette a rendőrségnek. Dial, aki szobrász és festő volt, Parkerrel együtt egy rabok által szervezett fazekas programot vezetett Parker otthonának garázsában, ami a börtön területén volt. Itt ismerkedtek meg. Dial 2007-ben bekövetkezett haláláig azt állította, hogy elrabolta Parkert, és túszként tartotta fogva, arra kényszerítve őt, hogy elvigye a börtönből. A tárgyaláson azonban az ügyészek azt állították, hogy a pár egymásba szeretett, és Parker önként segített neki megszökni. A nőt végül 2011-ben bűnösnek találták egy rab szökésben való segédkezésben, és egy év börtönbüntetésre ítélték. Hat hónap után szabadult. 

Szintén a kilencvenes években történt, amikor Lynette Barnett, a Missouri állambeli Crossroads büntetés-végrehajtási intézet börtönőre beleszeretett Terry Banks fogvatartottba, aki elítélt gyilkos volt és feltételes szabadlábra helyezés nélkül életfogytiglani börtönbüntetését töltötte. 1999-ben Barnett becsempészett egy hamis személyit és egy plusz egyenruhát – majd egyszerűen kisétáltatta Bankset a szigorúan őrzött börtönből. Közel két hónappal később, 1999 decemberében az FBI letartóztatta a párt egy lakókocsiparkban a texasi Victoria megyében. Dialékhoz hasonlóan őket is Az Amerika legkeresettebb emberei című műsor buktatta le. Barnettet öt év börtönre ítélték, amiért segített Banksnek megszökni.

Aztán vannak olyan esetek is, amikor börtönön kívüli civilek esnek bele nem pitiáner, gazdasági bűnözőkbe, hanem brutális gyilkosokba. Film (Szökés Dannemorából) és sorozat is készült arról az esetről, amikor két gyilkosságért elítélt rab megszökött egy fegyintézetből. Egy civil alkalmazott, egy munkásosztálybeli feleség és anya segítette őket, aki meglepő módon még szexuális kapcsolatba is bonyolódott, ráadásul mindkét bűnözővel.

Ne felejtsük ki a felsorolásból a hírhedt Ted Bundyt sem, akinek a saját felesége vakon hitt abban, hogy nem egy sorozatgyilkos a férje, amikor pedig 1979-ben halálra ítélték, a bíró szomorkodva megjegyezte, kár, hogy egy ilyen éles eszű, szimpatikus fiatalembert a halálba kell küldenie. Úgy tűnik, a hírhedt sorozatgyilkos jellemében, viselkedésében volt valami karizmatikus és vonzó, mert a börtönben is rengeteg szerelmes levelet kapott.

Szintén nehezen megemészthető a kegyetlenségéről híres sorozatgyilkos, Richard Ramirez szerelmi története. Ramirezt az 1980-as évek közepén több mint egy tucat ember meggyilkolása miatt halálra ítélték. A gyilkos rettegésben tartotta egész Kalifornia államot, az éjszaka leple alatt lopakodott be áldozatai otthonába (innen kapta a Night Stalker, vagyis Éjszakai Lopakodó nevet is). Az ő zárkájába is rendre érkeztek a rajongói levelek. Az egyik nővel aztán hosszú levelezgetésbe kezdett, összesen 75 levelet váltottak egymással, majd feleségül is vette Doreen Lioy-t.  A nő azután kereste meg Ramirezt, hogy meglátta a tévében. Lioy azt mondta a Los Angeles Times riporterének, hogy megragadta a férfi (látszólagos?) sebezhetősége.

Lioy-hoz hasonlóan az erőszakos bűncselekményeket elkövetők szerelmei félresöpörhető tényezőnek tartják, hogy az általuk ajnározott férfi brutális gyilkosságokat követett el. Általában hajlandók órákat utazni és várakozni egy-egy rövid találkozóért, egyes esetekben elhagyják a családjukat, munkahelyüket is, sőt sokszor pénzzel támogatják választottjukat. Talán meglepő, de gyakori, hogy ezek a nők magas iskolai végzettséggel rendelkezik. Doreen Lioy is tanult nő volt, újságíróként dolgozott.

„Kedves, vicces és elbűvölő”

– magyarázta a vonzódását Doreen Lioy a a CNN-nek adott interjújában. „Szerintem tényleg nagyszerű ember. Ő a legjobb barátom, a haverom” – mesélte arról a férfiról, aki saját bevallása szerint sem érzett sajnálatot vagy megbánást egyik bűncselekménye miatt sem. Ramirez halálát megelőző években Lioy azért fellebbezett, hogy férjét ne végezzék ki, és kijelentette, ha Ramirez meghal, akkor ő öngyilkosságot fog elkövetni. A szerelem aztán alábbhagyott, Lioy végül elvált Ramireztől, a férfi pedig később eljegyzett egy írónőt. Ramirez az éveken át tartó, krónikus kábítószer-használat és Hepatitis C vírusfertőzés következtében halt meg a kaliforniai halálsoron 2013. június 7-én, miközben a kivégzésére várt.

Magyarországon nem ennyire népszerű a börtönszerelem, és ez összefüggésben lehet azzal is, hogy míg Amerikában minden beküldött levelet megkapnak a rabok, itthon jóval körülményesebb az írott szerelmes szavakat célba juttatni, illetve az elkövetők nem „fürdőznek” Magyarországon olyan intenzív médiafigyelemben, mint az USA-ban.

Ettől függetlenül Magyarországról is tudunk mutatni egy idevágó példát. A történet főszereplője Sápi Andrea, akit életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amiért élve felgyújtotta a férjét. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy előtte napokig gyógyszerrel mérgezte, majd amikor nem járt sikerrel, több késszúrással próbálta megölni, de mivel a férfi ezt is túlélte, felgyújtotta, aki  végül belehalt a sérüléseibe. Andrea a börtönben töltött idő alatt hivatali visszaéléssel vádolt meg több börtönőrt, állítása szerint némelyikük szexuálisan is zaklatta. Végül felmentették az őröket, bár az egyik ügyben az első- és másodrendű vádlott elismerte, hogy valóban írt leveleket Andreának, ezért őket elmarasztalták. Később Andrea hozzáment Sándorhoz, a pártfogójához, aki korábban volt pap és rendőr is, mindemellett pedig vakon hitt Andrea ártatlanságában. Az Origo korábbi cikkéből kiderül, hogy a férfi 2010 nyarán döntött úgy, hogy ő lesz a következő pártfogoltja. Ekkor látta meg Andreát a tévében. „Arra gondoltam, hogy nem életszerű, hogy egy tanult, intelligens nő begyógyszerezi, megszurkálja, felgyújtja a férjét, és utána még a bizonyítékokat sem tünteti el rendesen” – mondta a férfi a lapnak, aki azt is állította, hogy nem szexuális vonzalom miatt vette feleségül a rabot, hanem pusztán barátságból, és mert így tudott neki segíteni a legtöbbet.

Vajon miért alakulnak ki ilyen szerelmek?

Hogy lehet az, hogy egyes emberek vonzónak tartanak a törvény által elítélt, brutális gyilkosokat, olyanokat is, akik bevallottan élvezik, ha másoknak szenvedést okoznak?  Szakértőket kérdeztünk a témában, de még ők is arra jutottak, hogy nagyon karcsú ennek a jelenségnek a szakirodalma. A Franciaországban élő Cebuc Ritával, aki MS, LMFT, azaz Licensed Marriage and Family Therapistként dolgozik, illetve Levendula Lillával, tanácsadó terapeutával, végzős szociális munkással próbáltuk felfejteni a különös jelenség okait.

Abban a szakértők is megegyeztek, hogy mióta az 50-es években John Money pszichológus és szexológus előállt az úgynevezett hübrisztofília magyarázatával, nincs igazán új a nap alatt, már ami az erőszakos bűnözök iránti vonzódást illet. Money szerint ez a parafília elsősorban a heteroszexuális nőket érinti, és olyan  szexuális viselkedést takar, amelynek izgalma a szokatlan elemektől függ. Az ilyen parafíliával küzdő embereknek a célja, hogy kapcsolatba kerüljenek nemi erőszakot elkövetőkkel, gyilkosokkal vagy bűnözőkkel. Mivel erről a témáról nincs nagyon tudományos szakirodalom, nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy csak nők esetében fordul-e elő. Néhány szerző rámutat, hogy ez főleg a nőkre jellemző, mivel a férfiak a börtönökben még mindig többségben vannak, azaz több a férfi bűnöző van, mint a nő. 

A Mindset pszichológia egyik cikke szerint a hübrisztofília négy típust foglal magába:

• Nők, akik romantikus kapcsolatba kerülnek fogvatartottakkal.
• Nők, akik a romantikus partnerükkel közösen követnek el bűncselekményt vagy csak egyszerűen elősegítik azt, például segítenek neki a szökésben.
• Nők, akik szexuálisan vonzódnak erőszakos cselekedeteket elkövető férfiakhoz.
• Nők, akik párkapcsolatot vagy szexuális viszonyt létesítenek sorozatos bűnelkövetőkhöz (pl. sorozatgyilkosok).

Ami pedig a motivációt illeti, Katherine Ramsland, a törvényszéki pszichológus és író olyan nőkkel készített interjúkat , akik bűnözőkkel házasodtak össze. Ez segített neki 3 típust azonosítani a motivációk szempontjából.

• A megmentő: Sok nő úgy gondolta, hogy képesek lesznek megváltoztatni a bűnözőt. Ezeket a nőket vonzza e bűnözők karaktere, ereje, és meg is akarják őrizni ezeket a jellemzőket, ám szeretnék megszabadítani őket a gonoszságtól.
• Az anyai tényező. Együttérzést, gyengédséget éreznek a börtönbe zárt férfiak iránt. Felmerül annak a hajlandósága, hogy megvédje az egykori gyermeket.
• A hírnév: A nők harmadik csoportja hírnevet keresnek a bűnöző mellett, hiszen általában olyan elítélteket választanak, akik körül nagy a médiazaj. Ilyenek például a fentebb említett, hírhedt sorozatgyilkosok szerelmei. 

Zavar a kötődésben

Egyes szakértők úgy vélik, és ezzel Cebuc Rita is egyetért, hogy az ilyen „kapcsolatokat” kereső nők nagy eséllyel a gyermekkorukban fizikai erőszaknak estek áldozatul. Rita szerint a kötődéselmélet része annak, hogy miért vonzódnak egyes nők a rossz fiúkhoz, miért választják a bizonytalant, az olyan férfiakat, akik mellett sosem érezhetik magukat érzelmileg biztonságban, vagy akik bántalmazzák őket. 

 – magyarázza a szakember. Ahogy a szakemberek is mondják, a biztonság élményének megtapasztalása, vagy annak elmaradása egyfajta modellt alakít ki a gyerekben arra vonatkozóan, mire számíthat a világban, mit várhat a többi embertől. Négyféle kötődési stílus lehetséges annak alapján, hogy miként reagált az anya a gyereke szükségleteire: biztonságos, elkerülő, ambivalens és dezorganizált.

„Az agy mindig az ismerőst keresi, főleg a gyermekkori traumákat illetően. Ha egy adott traumát már átélt, megtanulta, hogyan élje túl, akkor az agy a jövőben olyan helyzeteket keres majd, ami már ismerős számára.

– teszi hozzá Lilla. A szakemberek szerint ezek a nők vélhetőleg elkerülő vagy ambivalens kötődést éltek meg, akiknek felnőttként szükségük van a párjuk folyamatos visszajelzésére, visszaigazolására: ők azok, akik mindig tudni szeretnék, hogy a párjuk hol van, hogy a másik fél gondol rájuk. Számukra egy olyan elítélt, aki soha nem fog kijönni a börtönből, „ideális” partnernek tűnhet, hiszen kiszámítható: lehet tudni róla,  hogy hol van, hogy elérhető, hogy nem lesz másé. Egy olyan elítélttel, aki sohasem fog kijutni a börtönből, megélheti a kapcsolódási vágyát, és kialakíthat egy olyan párkapcsolat, amiben komfortosan érzi magát. „Ezek a nők a valódi világban nem tudnak egészséges kapcsolatot kialakítani, mert nincs meg hozzájuk az emocionális eszköztáruk” – magyarázza Lilla. Ha azonban a párjuk börtönben van,  mindig tudják, hol van a másik, és tudják, hogy gondolnak rájuk. Azt mondhatják, hogy van valaki, aki szereti őket, ugyanakkor nem kell foglalkozniuk a legtöbb párkapcsolat problémáival, mint például a féltékenységgel, ahogy azzal a félelemmel sem, hogy vajon mi történne, ha a brutális gyilkosságért elítélt férfivel nem egy őrzött intézményben kellene találkozni. Amennyiben az ilyen típusú bűnözők rajongói tudnák, hogy veszélyben vannak, akkor a romantikus rózsaszín köd valószínűleg elillanna.

A macsó férfi káros kultusza

A szakemberek szerint az ilyen kapcsolódásokba szerepet játszhatnak a szociális sztereotípiák is. A klasszikus férfi minták szerint az igazi férfi egy alfahím, aki, ha kell erőszak révén is megvédi azt, ami az övé. Ha ez a vonalvezető egy adott társadalomban, akkor nem olyan meglepő, ha az ebben szocializálódott nőknek vonzóvá válhat egy erőszakos bűncselekményt elkövetett férfi. Itthon például, ahol igencsak erős az erőszak kultúrája, romantikus színezetet kapott Ambrus Attila rablássorozata. A férfit már az üldözése alatt is kikiáltottak a magyar Robin Hoodnak, sokan drukkoltak neki, később pedig filmet is készítettek róla, és a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Utóbbival nincs is gond, hiszen mindenkinek jár egy második lehetőség, és Ambrus Attila a szabadulása óta feddhetetlen életet él.

„Érdekes kérdés, hogy vajon milyenek lennének ezek a kapcsolatok, ha a börtönön kívül folytatódnának?” – mondja Rita. Lilla szerint kicsi az esély, hogy ezek az inkább illúziókra és sérülésekre épülő kapcsolatok a valóságban zökkenőmentesek, vagy egészségesek lennének. „Akkor látok erre némi esélyt, ha történik olyan személyiségbeli változás az elkövető esetében, ami segít, hogy a társadalom által elfogadott értékeket a magáévá tegye és azok szerint élje az életét. Hogy mi az adott társadalomban a norma, az megint más kérdés” – magyarázza a szakember.