Jeffrey Craignek gyerekkorában visszatérő álmai voltak arról, hogy van egy egypetéjű ikertestvére. „Az álmok gyakoriak voltak, és mindig ugyanazok. Mellette feküdtem az ágyban. Nem volt idegen: tudtam, hogy egy másik én vagyok. Kicsit meglepő volt, de nem féltem. Valójában megnyugtató volt” – mondja a férfi a BBC-nek.
Az ausztrál Murdoch Gyermekkutató Intézet docenseként végzett kutatásai során Craig megismerte az „eltűnő iker-szindrómát”, amely során az egyik iker a terhesség korai szakaszában meghal, felszívódik. Az iker maradványai az anyaméhben maradhatnak, vagy a szövet széteshet, és a sejteket a másik iker vagy a placenta felszívhatja. Craig erről olvasva kezdett kételkedni, vajon az álomnak van-e mélyebb jelentősége.
„Elkezdtem azon töprengeni, hogy van-e távoli, perinatális emlékem arról, hogy egy ikertestvérrel osztoztam az anyaméhben” – mondja Craig, aki jelenleg a Deakin Egyetem Orvostudományi Karának epigenetika és sejtbiológia oktatója, valamint a Twins Research Australia igazgatóhelyettese.
Az eltűnő ikrekkel kapcsolatos közelmúltbeli kutatások – amelyekben Craig nem vett részt, de szakértői értékelést végzett – segíthetnek megoldani a rejtélyt. Egy ikerkutatókból álló globális csapat felfedezett egy módot annak kiderítésére, hogy valaki egypetéjű iker volt-e – függetlenül attól, hogy a másik iker még él-e, vagy a születése előtt elveszett. A módszer pontossága körülbelül 60-80 százalék. Craig ezt komoly előrelépésnek tartja a területen, és személyes szinten is nagyon kíváncsi. Ha a kutatóknak sikerül megbízható tesztet kidolgozniuk, hogy azonosítsák azokat az embereket, akik elveszítették ikertársukat az anyaméhben, akkor „ellenőrizhetném azt a hipotézisemet, hogy az álmom, amelyben egy másik én aludt mellettem, azért van-e, mert ikerként kezdtem az életet” – mondja.
Annak az esélye, hogy valaha ikertestvérünk volt, nagyobb, mint sokan gondolják. Az ikrek aránya az élveszületések esetén mindössze 1,3 százalék, egy tanulmány szerint azonban a természetesen megfogant terhességek 12 százaléka ikerterhességként kezdődhet. A tanulmány szerint minden nyolcadik ilyen terhességben az egyik iker eltűnik, egyetlen baba születését eredményezve.
Aki balkezes, annak még nagyobb az esélye erre, mert az ikrek nagyobb valószínűséggel balkezesek. Míg az általános népesség 9 százaléka balkezes, az egypetéjű ikrek esetében ez az arány 15 százalék, a nem egypetéjű ikreknél 12 százalék.
Egyes szakértők szerint fontos következményekkel járhat az emberek egészségi állapotára nézve, ha segítenek felderíteni az érdeklődőknek, hogy ikerként kezdték-e az életüket, de ez a tudás hozzájárulhat az egypetéjű ikrek és korai fejlődésük jobb megértéséhez is – amelyeknek számos aspektusát még mindig rejtély övezi.
Balkezes vagy? Lehet, hogy elveszett ikertestvéred van (fotó: getty images)
Titokzatos ikrek
A tudósok eredetileg nem egy teszt kidolgozását tűzték ki célul annak kiderítésére, hogy az embereknek eltűntek-e az ikrei. Ehelyett a kezdeti cél sokkal alapvetőbb volt: különbségeket kerestek az epigenomban – vagyis olyan kémiai címkék után kutattak, amelyek segíthetnek jobban megérteni, pontosan hogyan és miért lesznek egypetéjű ikrek. Egypetéjű ikerterhesség akkor jön létre, amikor egy petesejt, amelyet egy spermium megtermékenyített, korán (két héten belül) kettéhasad, és a szétvált sejtekből két teljes értékű, önálló embrió fejlődik. Megfoghatatlannak bizonyult azonban magyarázatot találni arra, hogy miért hasad ketté a petesejt. A vezető hipotézis az, hogy véletlenszerűen történik. Az egypetéjű ikrek néhány fajban fordulnak elő: emberben, kutyában, szarvasmarhában, lóban és sertésben. Evolúciós szempontból viszont nincs sok értelme a létezésüknek, hiszen a genetikai sokféleséggel rendelkező utódnemzés nagyobb esélyt ad a túlélésre. Az egypetéjű iker jelenség az emberi biológia rejtélye a mai napig.
A kutatók eredetileg az úgynevezett epigenetikai folyamatok – vagyis a gének tetején lévő, azokat be- vagy kikapcsolható kémiai markerek – szerepét akarták vizsgálni az ikrek kialakulásában. Az ilyen epigenetikai markereket az emberi szervezet adhatja a génekhez vagy távolíthatja el onnan, válaszul egy személy környezetében vagy életmódjában bekövetkezett változásokra. Az epigenetikai folyamatok szerepét olyan változatos területeken tanulmányozták, mint a traumakutatás és a rákmegelőzés. Az epigenetikai változásokról is kiderült, hogy elengedhetetlenek a korai emberi fejlődéshez, amikor az embrió először kialakul. Az egész vizsgálat elég bonyolult, összegezve a lényeg az, hogy az egypetéjű ikrek olyan, úgynevezett epigenetikai aláírással, a petesejt kettéhasadása során létrejövő kémiai „heggel” rendelkeznek a génjeikben, amelyből kideríthető, hogy a vizsgált alany egypetéjű iker volt-e az anyaméhben.
Ezt a felfedezést felhasználva a kutatók egy algoritmust dolgoztak ki annak előrejelzésére, hogy valaki egypetéjű iker-e. Mivel a teszt 60-80 százalékban pontos eredményt ad, bárki, még évtizedekkel megszületése után is egy egyszerű nyálmintából értesülhet elveszett ikertestvére létezéséről. A teszt csak egypetéjű ikrekre vonatkozik.
Elveszett ikrek?
A teszt új megvilágításba helyezheti az ikerpárokkal kapcsolatos tudományos kérdések sorát, először is azáltal, hogy sokkal egyértelműbben határozza meg, ki volt iker. Egyéni szinten segíthet azoknak az embereknek, akik fájdalmas bizonytalansággal küszködnek identitásuk és az elveszett iker lehetőségével kapcsolatban. Az elveszett ikertestvér témája ugyanis gyakran kerül elő a Hellinger-féle családállításokon, megpróbálva megmagyarázni a pszichológiai problémák változatos skáláját az elveszettség érzéstől kezdve a korai idilli, szimbiotikus állapot folytonos áhítozásán át a párkapcsolatokban egészen a túlélők bűntudatáig. Jól hangzó oknak tűnik ez az elakadásainkra, de sokszor, és persze nem minden esetben sajnos egy marketingfogás, parasztvakítás, mintsem valós perinatális trauma, veszteségélmény.
Nancy L Segal, a Fullertoni Kaliforniai Állami Egyetem ikertanulmányaira szakosodott pszichológiaprofesszora rendszeresen kap e-maileket azoktól az emberektől, akik elveszett ikertestvérüket keresik. „Néhányan azt mondják, hogy terápián vettek részt, és rájöttek, hogy problémáik gyökere az, hogy egypetéjű ikreik születésükkor meghaltak” – mondja a professzor, aki egyébként szkeptikus az elveszett iker születés előtti emlékeivel kapcsolatban. – Ez egy romantikus elképzelés. Tudósként továbbra is nyitott vagyok azokra a bizonyítékokra, hogy ez lehetséges, de eddig még nem igazolódott be. Az általam vizsgált ikreknél, akik külön nevelkedtek születésük után, egyikük sem gondolta, hogy van ikertestvére. Ugyanúgy meglepődtek, mint mi, amikor kiderült.”
Szimbolikus megfogalmazása a szeretetéhségnek
Orosz Katalin klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta A sorsformáló 9+1 hónap című könyvében azt írja, saját pszichoterápiás gyakorlatában csak minden tizedik esetben volt bizonyítható orvosi leírások alapján, hogy egy ikertestvér eltűnt vagy meghalt a később megszületett magzat mellett. További körülbelül 20 százalékban orvosi bizonyíték nélkül, a pszichoterápia során a kliens és a terapeuta közösen talál szubjektív bizonyítékokat az ikervesztésre; a többi esetben a terapeuta szubjektíven sem látja bizonyítottnak az elveszett ikerről szóló történeteket. Ezekben az esetekben az elveszett ikerség inkább szimbolikus megfogalmazása a szeretetre, az egységélményre való éhségnek. A pszichológus szerint az ikervesztésről szóló fantázia gyakran akkor fordul elő, ha a személynek nincsenek eszközei egy intim párkapcsolat kialakítására, emiatt fontos, hogy az ikervesztésről ilyenkor át tudja fordítani figyelmét a párkapcsolati problémákra egy terápiás folyamat során. Persze előfordul, hogy valaki valóban ikervesztést élt meg embrionális vagy magzati korában. A könyv egy enyhébb formájú autizmusban érintett négyéves kisfiú esetét részletezi, aki játékaiban mindig megjelenítette egy láthatatlan barát alakját, akit aztán a család kiscicájában fedezett fel. Amikor a cica eltűnt, a kisfiú szíve fájdalmasan összetört, ám az élmény segített neki és szüleinek feldolgozni testvére embrionális halálát, nyitottabbá vált a világra, és az autisztikus viselkedés jelei enyhültek.
Amikor a kettő eggyé válik
Különféle hipotézisek léteznek arra vonatkozóan, hogy miért tűnik el az iker az anyaméhben. „Lehet, hogy valami nincs rendben az egyik magzattal, vagy nincs elég hely – mondja Segal. – Az anyaméh egy csecsemő számára készült, nem pedig kettőnek. Lehet, hogy ez egyszerűen egy korrekció a túlélő iker egészségének biztosítására.”
Ha egy iker 12 hét előtt eltűnik, valószínű, hogy az anya nem is tudott róla, hogy ikerterhes volt. Orvosi értelemben azt nevezik „eltűnő ikerszindrómának”, amikor a korai ultrahangvizsgálat során még két szívverés van, de később az egyik eltűnik. Néha láthatóak maradványai a másik ikernek. A fetus papyraceus vagy fantomiker jelenség néven ismert ritka esetben egy pergamendarabnak látszó, 10 hetes kora előtt elhalt, mumifikálódott magzat megmarad az élő iker és a méhfal membránjai közé lapítva, de ez 12 ezer terhességből egynél fordul elő. Még ritkább esetben bizonyítható az úgynevezett a fetus-in-fetu vagy „parazita ikernek” nevezett jelenség, amikor az egyik iker felszívódik a másikban, és az iker részei a másikban maradnak. Ilyenkor gerinchez hasonló szerkezetet találnak az emberben, esetleg szőrszálakat vagy végtagmaradványokat. A magzat a magzatban rendkívül ritka: 500 ezer élveszületésből körülbelül egynél fordul elő, és csak 200 esetet jelentettek világszerte. „Előfordulhat, hogy az embernek van valahol egy csomója, amelyet csak felnőttként vizsgálnak ki. Elképzelhető, milyen meglepő, ha egy röntgenfelvétel során derül ki, hogy az ikerpár a hasüregünkben lapul” – jegyzi meg Craig, a sejtbiológus.
A nem egypetéjű ikrek esetében az elhunyt iker genetikai anyagának egy része bekerülhet a túlélő ikerbe. 2015-ben egy figyelemre méltó esetben egy férfi termékenységi kezelésen esett át, és kiderült, hogy a spermájában lévő DNS 90 százalékban az övé, 10 százaléka pedig a meg nem született ikertestvéré. Míg ő és ikertestvére közös anyaméhben élt, felszívta ikersejtjei egy részét, így gyakorlatilag saját maga és testvére keverékévé vált.
fotó: getty images
Egypetéjű ikrek – vagy nem?
Lehet, hogy még az egypetéjű és a nem egypetéjű ikrek közötti különbségtétel sem olyan egyértelmű, mint korábban gondolták. Például egykor azt hitték, hogy az egypetéjű ikrek mindig egyetlen placentán osztoznak, míg a nem egypetéjű ikrek mindegyikének saját méhlepénye van. Amikor a sydney-i digitális marketinges Claire Chow 10 hetes várandósként ultrahangon volt, azt mondták neki, hogy két méhlepénye van, ezért nem egypetéjű ikrei születnek. Ám amikor lányai, Madeline (Maddie) és Mia megszülettek, észrevette, hogy teljesen egyformának tűnnek. Ahogy a lányok idősebbek lettek, az idegenek folyamatosan megjegyezték, mennyire „azonosak”. Négyévesen a DNS-teszt kimutatta, hogy az ikrek 99,99 százalékban azonosak. Ráadásul „tükörikrek is”, mert ellentétesen kancsal a szemük, és az egyiknek a bal, másikuknak a jobb oldalán van ugyanazon a helyen egy szeplő. Ilyen tükrözési jellemzők az egypetéjű ikrek 25 százalékánál fordulnak elő. A tükörikreknél születési jelek találhatók testük ellentétes oldalán, például az egyik lehet balkezes, míg a másik jobb.
Az egypetéjű ikreknek van egy potenciálisan életmentő tulajdonsága is: lehetnek egymás szervdonorai anélkül, hogy mesterségesen el kellene nyomni az immunrendszerüket. Testük általában könnyen elfogadja egymás szerveit. A kutatók szerint ezért is érdemes a megszülető ikerpároknál DNS-tesztet végeztetni, hogy egypetéjű ikrekről van-e szó.
Craig, aki korábban egy elveszett ikertestvérről álmodott, azt tervezi, hogy elvégzi a tesztet, amikor a pontossága javul, de nem biztos abban, hogy álmai a valóságot és nem inkább egy vágy kivetítését mutatják. „Azt hiszem, szerettem volna egy ikertestvért – fejezi ki érzéseit a kutató biológus. – Én voltam a legidősebb gyerek a családomban, és nem voltam természetesen társasági ember. Emlékszem, amikor óvodás koromban elbújtam a kis ház mögé. Talán társaságibb lettem volna, ha ikertestvérem lett volna, mert az iker szociabilitást tanít. Mindazonáltal továbbra is ambivalens a gondolataim vannak azzal kapcsolatban, hogy végre meglegyen a válasz. A kérdés az, mit jelentene ez nekem. És a szüleimnek? Gyászt okozna nekünk? Tényleg át kell gondolnom, hogy akarom-e ezt. De talán ez valamiféle lezárás lehetne”.