„Saját gyerekem nincs, de másoknak már háromszor szültem” – egy béranya vallomása

Idén novemberben Rebel Wilson mindenkit meglepett, mikor Instagram-posztban tudatta a világgal, hogy anya lett. A komika, aki bevallása szerint már évek óta küzdött a családalapítással, a posztban elárulta azt is, hogy várva-várt kislánya végül béranya közreműködésével jött világra. „Örökre hálás leszek azoknak, akik segítettek valóra váltani ezt a több éves álmomat (tudjátok, kik vagytok)” – írta, ezek után pedig külön köszönetet mondott annak a „csodálatos nőnek”, aki vállalta, hogy kihordja és világra hozza gyermekét.

Wilson ezzel egy folyamatosan bővülő, illusztris társaság tagja lett: ma már ugyanis az ismert emberek körében is egyre gyakoribb, hogy ilyen-olyan okokból, béranya segítségét kérik a gyerekvállaláshoz, ami az Egyesült Államokban egyébként egy teljesen legális műfaj. Hogy csak néhány nevet említsünk a közelmúltból: Cameron Diaz, Hilaria Baldwin, Priyanka Chopra, Kim Kardashian, vagy épp a CNN többszörösen díjnyertes újságírója, Anderson Cooper is béranya segítségével vált szülővé.

„Nem vagyok kevésbé az anyja”

„Szerencsére ma már sokféle lehetőség közül választhat az, aki gyereket szeretne, de valamilyen nehézséggel küzd” – magyarázza Alec Baldwin jógaoktató felesége, Hilaria egy friss podcastjében, miért döntöttek férjével úgy, hogy béranya segítségét kérik. „Ma is újra így döntenék” – mondja, majd hozzáteszi, bár sokan szeretik azt hinni, hogy nem így van, ő ugyanúgy kötődik a 21 hónapos Maria Luciához, mint a többi gyerekéhez. „A szeretetem Marilú iránt semmiben sem különbözik attól a szeretettől, amit a testvérei iránt érzek, akiket pedig én hordtam ki és hoztam a világra” – jelentette ki.

Ám míg Hilaria nem lát különbséget érzés és érzés között, a friss anyuka Rebel Wilson a Today-nak már arról beszélt őszintén, számára igenis tartogatott kihívásokat a tény, hogy a lánya végül béranya segítségével született. „Még úgy is, hogy a béranyánk egy igazi csoda volt, aki mindent megtett, ami csak tőle telt, az elején nehezemre esett kötődni” – ismerte el Wilson, aki ezt megelőzően két évig küzdött azért, hogy anya lehessen.

A színésznő, akiben a 40. születésnapja után fogalmazódott meg igazán a vágy, hogy gyereket szeretne, először egy termékenységi klinikán próbálkozott. „Akkoriban nem volt partnerem, ezért egyedül vágtam neki a dolognak.” Nem sokkal később Wilsont valósággal sokkolta a hír, hogy a kezelések ellenére sem sikerült életképes embriót létrehozni a petesejtjeiből. „Szerencsére elég fiatal voltam ahhoz, hogy tovább próbálkozzak, amit meg is tettem, és amikor végre sikerrel jártunk, béranyát fogadtam.”

Wilson szerint a rengeteg csalódás is közrejátszhatott abban, hogy az elején gondjai voltak azzal, hogy kötődni tudjon a babához. „Az anyaság csak akkor vált valósággá, mikor a kezembe vettem a kislányomat. Semmihez sem fogható élmény volt és életem végéig hálás leszek azoknak, akik segítettek ebben.”

 „Tudni akartam, milyen érzés a terhesség”

Annie Peverelle sosem tervezte, hogy béranya lesz. Az élete egyszerűen csak így alakult. Idén volt 40 éves és bár saját gyereke nincs, büszke rá, hogy eddig háromszor szült olyan pároknak, akiknek más módon aligha lehetett volna saját gyereke. „Nagyjából 30 körül lehettem, mikor megfogalmazódott bennem, hogy szeretném megtapasztalni, milyen érzés a terhesség” – mesélte a HuffPostnak Annie, majd hozzátette, néhány nappal később, munka után rákeresett a béranyaságra a neten, és attól a pillanattól kezdve nem volt számára megállás. „Szinte azonnal beszippantott a dolog.”

Annie a lapnak elmondta, számára minden újdonság volt a témában, így többek között az is, hogy béranyaként ő választhatja ki azt a párt, akinek kihordja a gyerekét. „Ha mindent számításba veszünk, ez a legegyszerűbb része a dolognak” – jelenti ki, aztán elmondja, a három hónapos ismerkedési fázist követően a következő lépés egy olyan ülés, ahol a béranya és a leendő szülők átbeszélik a szolgáltatás anyagi részét, kitérnek a kötelező vizsgálatokra, valamint a formális és informális találkozók időpontjaira is.

„Nekem eddig szerencsém volt, mert mindig remekül kijöttem a leendő szülőkkel.” És Annie vallomását olvasva, ez bizony kulcsfontosságúnak tűnik, tekintve, hogy a leendő szülők ott vannak a béranyával az összes orvosi vizsgálaton, és rengeteg időt töltenek vele az orvosi rendelőn kívül is. „Az első terhességem alatt, a leendő szülők konkrétan kibéreltek egy lakást az otthonomtól nem messze, hogyha bármi adódna, ott lehessenek a közelemben.”

 „Törődtem a babával, de nem kötődtem hozzá”

Annie egész biztos benne, hogy a béranyák különleges személyiségek, a hivatásuk pedig olyasvalami, ami egyáltalán nem való mindenkinek. „Muszáj, hogy gyakorlatias személyiség legyél. Hogy képes legyél arra, hogy egy olyan érzelmektől túlfűtött dolgot, amilyen a terhesség és a szülés, gyakorlatiasan tudj kezelni.” És, hogy mire gondol, amikor ezt mondja? „Elmész a vizsgálatokra, csinálod, amit az orvos mond, beszeded a vitaminokat, egészségesen eszel, találkozol a szülőkkel. Olyan vagy, mint egy gép. És mindeközben soha, egyetlen pillanatra sem engeded meg magadnak azt a luxust, hogy kötődj ahhoz a gyerekhez.”

Annie szerint a vállalás vitán felül legnehezebb része a szülés: „Én mindhárom alkalommal ragaszkodtam ahhoz, hogy a babát közvetlenül a megszületése után ne nekem, hanem a szüleinek adják. Így éreztem helyesnek” – meséli, aztán hozzáteszi, a legszebb emlékei között őrzi azokat a pillanatokat, amikor a leendő szülők először nézhettek az általa épp világra hozott gyerekeik szemébe. „Felemelő pillanatok ezek, amiket mélyen elraktározok magamban.”

 „Miért gondoznám valaki más gyerekét?”

Arra a kérdésre, tartja-e a kapcsolatot az általa világra hozott gyerekekkel a szülés után, Annie azt válaszolja, hogy ez elsősorban a szülőktől függ, de nem jellemző. „Miután a baba megszületik, a szüleihez kerül – ahova mindig is tartozott. Persze, előfordul, hogy egy szülőpár még igényli a találkozást néhány hétig, és olyanról is hallottam már, aki az anyatejet kérte el az első három-hat hónapban, de azért nem ők a többség. A mi munkánk a szüléssel gyakorlatilag véget ér, és ez így is van rendjén. Miért kellene nekem valaki más gyerekét gondoznom?” – teszi fel a kérdést Annie.

A béranya a HuffPostnak írt vallomás végén elárulta, noha az elmúlt tíz évben három kisbabától is el kellett búcsúznia, még soha, egyetlen alkalommal sem érzett szomorúságot az elválás miatt. „Büszke voltam arra, hogy részem lehetett abban, hogy egymásra találjanak a szüleikkel, és ez az élmény mindenért kárpótolt.”