A kisgyerekek gyakran kószálnak éjszaka, a szülők ágyában váratlanul feltűnő két-hároméves gyerek egyáltalán nem furcsa jelenség. Érthető módon, amikor a gyerek nem hajlandó egyedül lenni, és alvás után is mászkál, az határozottan frusztráló lehet a szülők számára, ám mégsem szabad azt az egyre terjedő utat követni, hogy éjszakára bezárják a szülők a gyerekszoba ajtaját, és így próbálják rászoktatni a gyereket arra, hogy az ágyában maradjon reggelig.
Józan ésszel belegondolva ez rettenetes ötlet, hiszen mit élhet át az a gyerek, aki nem tud kijönni éjjel a szobából? De nemcsak a józan ész, hanem a szakemberek is igyekeznek lebeszélni erről a gyakorlatról a szülőket. Lynelle Schneeberg klinikai szakpszichológus, a Yale oktatója és az American Academy of Sleep Medicine tagja kifejezetten ellenzi, hogy bezárják a gyerekeket a szobájukba a szülők: „Amellett, hogy egy jól átgondolt, szelíd alvástréning mellett erre nincs szükség, még ott van a biztonság kérdése is. Ha tűz ütne ki, vagy bármi más olyan történik, ami miatt menekülni kell, akkor zárt ajtók mögül nem tud a gyerek kijutni és a szülők is nehezebben jutnak be hozzá.”
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
A gyerek fejlődése során előfordulhatnak olyan időszakok, amikor a látszólag addig rendben alvó gyereknél zavar támad az erőben, és felborul az alvása. Ilyenkor valóban szükség van a szakember szerint is az alvástréningre, de léteznek azért kíméletesebb módszerek is, mint a szobába zárás.
A szülőknek meg kell találni a gyerek számára megfelelő rendszert. A végcél mindegyiknél ugyanaz: adjuk meg a gyereknek, amire szüksége van ahhoz, hogy elaltassa magát, és végig tudja aludni az éjszakát, azaz a szülők ki tudjanak menni a szobából még azelőtt, hogy a gyerek elaludna és éjjel se másszon át az ágyukba.
A szakember azzal egyetért, hogy olykor szükség van arra, hogy a gyereket korlátozzuk a szabad mozgásban, de erre bőven elég szerinte egy holland ajtó (ami ketté van vágva, és külön nyílik az alja és teteje) vagy egy baba ajtórács, hogy ne tudjon kedvére mászkálni a gyerek, de közben ne érezze elvágva magát a szülőktől. „A legtöbb gyerek nem szereti, ha az ajtó zárva van, így az ajtórács vagy a holland ajtó lehetővé teszi a szülők számára ezt a kontrollt, miközben a gyerek mégis úgy érzi, hogy nincs elzárva a szobájában” – Schneeberg szerint.
Előfordulhat olyan forgatókönyv is, hogy a gyerek nem a szüleihez akar menni, nem is ébreszti fel őket, hanem csak mondjuk kimegy a nappaliba játszani. Ilyenkor a mozgásérzékelőt javasolja a szakember: „A mozgásérzékelőket könnyű felszerelni – van olyan, amit csak a kilincsre kell akasztani –, és egy alkalmazáson keresztül értesítik a szülőket. Manapság már egy jó bébiőr is rendelkezik mozgásérzékelő technológiával.”
A pszichológus szerint azonban a legjobb megoldás az éjszaka kóborló kisgyerekek esetében az, ha megtaláljuk a számukra megfelelő alvásrutint. Hasznos lehet már órákkal korábban elkezdeni a lefekvésre készülődést, már egy olyan egyszerű dolog is észrevehető különbséget jelenthet, mint a világítás megváltoztatása. Apró lépésekkel megtanítható az alvás a gyereknek, de a lépések között ne legyen inkább ott az, hogy bezárjuk a szobájába éjszakára.