Gyerekmentes szálloda: antiszociális csodabogarak vagy finnyás gazdagok nyaralóhelye?

Kerényi Kata | 2023. Augusztus 18.
Gyerekkel belépni tilos! Ha a gyerekmentes éttermekről és szállodákról van szó, akkor hamar felizzanak az indulatok mindkét oldalon.

Nem tiltanak, csak exkluzívak

A 2000-es években gombamód kezdtek szaporodni az olyan szállodák, majd később éttermek is, amelyek vállaltan gyerekmentesek. Európában először Spanyolországban nyílt egy ilyen profilú hotel, és a népszerűsége azt igazolta, hogy máshol is lenne igény hasonló szolgáltatásra. Már Magyarországon sem kivételes, ha egy szálláshely úgy hirdeti magát, hogy gyerekeket nem fogad. A hotelek a vendégeiknek garantált nyugalmat ígérnek csöndes, idilli környezetben, olyan kikapcsolódási lehetőségekkel, amelyek igazán csak felnőttek számára élvezhetők.

Ezeknek a helyeknek közös jellemzője, hogy magasabb árkategóriába tartoznak, és sok olyan extrát kínálnak a vendégek számára, amely már önmagában is vonzó: a gyerekmentesség így csak egy plusz, nem az kapja a legnagyobb hangsúlyt.

Ezért, és persze a kirekesztés minden látszatának elkerülése miatt a „felnőttbarát” megnevezés vált általánosan elfogadottá, ami egy másfajta szemléletet sugall, miközben a lényeg ugyanaz: nem a tiltás kerül a reflektorfénybe, hanem a plusz figyelmesség, amit a vendégek élvezhetnek. És figyelmességből akad bőven ezeken a helyeken: a privát strandtól a szobába rendelhető masszázson át a többszobás lakosztályokig sokféle a kínálat. Az alapelv az, hogy a vendég a lehető legjobban érezze magát, és semmi ne zavarja meg abban, hogy átadja magát a vakáció élményének.

Forrás: Getty Images

Ahogy egyre inkább felfut az ágazat, néhány hely igyekszik úgy felzárkózni a trendhez, hogy közben ne veszítse el a visszajáró vendégeit, illetve az egyéni bejelentkezőknél még a kedvezményekkel együtt is jóval jövedelmezőbb családi foglalásokat. Így azt a megoldást választják, hogy a szezon során kijelölnek időszakokat, amikor csak felnőtt vendégeket fogadnak, máskor pedig jöhet bárki, akárhány gyerekkel. Így senkinek nem kell lemondania a kedvenc helyéről, az egymást kevésbé türelmesen viselő vendégeknek pedig nem kell találkozniuk.

A kizárólag felnőttekre specializálódott helyek viszont vállaltan nélkülöznek mindent, ami egy gyerek kényelmét vagy biztonságát szolgálhatja: nincs gyerekmenü, etetőszék, játszószoba, nem gond a dohányáru és alkohol hozzáférhetősége, nincs kiságy és fürdőszobai fellépő, sem külön gyerekmedence. Így egyértelmű a családosok számára is, hogy nem ezt a helyet keresik, ha a kicsikkel együtt nyaralnának.

Antiszociális csodabogarak vagy finnyás gazdagok nyaralóhelye?

De kik is látogatják ezeket a helyeket? Sokan azt gondolhatják, hogy olyanok, akik nem szeretik a gyerekeket, vagy rigolyásak, esetleg maguknak valók. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. A vendégek között éppúgy akad a világ elől elvonulni vágyó személy, mint nehéz életszakaszban lévő, vagy többgyerekes családanya, aki néhány napig valami teljesen más környezetet szeretne, mint ami otthon körülveszi. Jellemzően olyanok választják ezt a megoldást, akik a szállást nem csak arra használják, hogy ott aludjanak, és napközben kirándulnak vagy várost néznek; számukra maga a hotel a nyaralás fő helyszíne, ezért fontos, hogy mindent helyben megtaláljanak, amire csak vágynak, és semmi ne akadályozza, hogy ezt zavartalanul élvezhessék.

Forrás: Getty Images

Nóra egy rendezvényszervező cégnél dolgozik, a munkája folyamatos kommunikációt igényel másokkal, sok időt tölt zajos termekben vagy szabadtéri rendezvényeken. Néhány éve Balin teljesen véletlenül foglalt egy gyerekmentes szállodában szobát; nem ez volt a fő szempont, hanem az egyéb szolgáltatások, amelyeket a hely nyújtott. De ott ráérzett arra, mennyivel nagyobb biztonságban érzi magát csak attól, hogy nem kell semmi váratlanra számítania a többi vendég részéről, és azóta tudatosan keresi és fedezi fel a felnőttbarát szálláshelyeket Európában.

„Amikor nyaralok, akkor szeretnék csak magamra koncentrálni.

 A hétköznapokban folyamatosan tekintettel vagyok másokra, az a dolgom, hogy kitaláljam, hogyan teljesítsem a kívánságaikat, és nem ritkán mindenféle érzelmi hullámzásokat is kezelnem kell.

Lehet, hogy önző dolog, de amikor pihennék, az esélyét sem szeretném megadni, hogy egy hangos, követelőző gyerek akár csak a közelembe is kerüljön, mert akkor automatikusan átváltok problémamegoldó üzemmódba, ahogy azt munka közben szoktam, és ott vége is a pihenésnek.”

A felmérések szerint a felnőttbarát szállások leginkább a 30-50 év közötti korosztály körében népszerűek, és persze azok alkotják a vendégkört, akiknek elég magas a jövedelmük ahhoz, hogy kifizessenek egy magasabb árkategóriájú lakosztályt a hozzá tartozó extrákkal. A gyerekmentes nyaralásnak ez a verziója tehát a jól keresők kiváltsága, a többieknek marad az, hogy legalább a saját gyereküket lepasszolják a nagyszülőkhöz vagy táborozni, amíg elmennek néhány napra wellnesselni. A felnőttbarát hotelekre általában jellemző az is, hogy van egy kicsi, de stabil törzsvendégkörük, akik rendszeresen visszajárnak, vagy ha máshová utaznának, akkor is hasonló lehetőséget keresnek. Ha egyszer már belekóstoltak abba, milyen garantáltan nyugalomban tölteni a szabadidejüket, nem szívesen adják ennél alább.

A „gyerekmentes” helyről azt gondolnánk, hogy egyetlen gyerek sem teheti be oda a lábát. A valóságban ez sokkal rugalmasabb: minden hotel maga határozza meg, hol húzza meg a gyerek és felnőtt közti határt.

Van, ahol a nagykorú személyt tekintik felnőttnek, és aki ennél fiatalabb, az nem veheti igénybe a hely szolgáltatásait. De sokszor a határ a 16 vagy a 14 év, sőt, nem egy felnőttbarát hely már a 12 éven felülieket is szívesen látja. Így akár az egész család együtt töltheti ott a vakációt, ha a gyerekek már nem olyan kicsik.

Diszkrimináció?

A közösségi oldalakon időről időre hatalmas viták lángolnak fel azzal kapcsolatban, hogy bántó-e a társadalom egy része számára a csak felnőtteket célzó vendéglátás bármilyen formája. Sokszor nem könnyű megtalálni, hol a határ a nyugalom keresése és mások jogainak megsértése között.

Szállodák esetében könnyebben megoldható és elfogadottabb a gyerekmentesség, de mi a helyzet az éttermekkel? Voltak helyek, amelyek azzal próbálkoztak, hogy leválasztanak egy-egy területet a gyerekekkel érkezők számára – de ez nagyon rossz emlékeket idézett, különösen az Egyesült Államokban, ahol még sokan személyesen is emlékeznek, hogy néhány évtizeddel ezelőtt az afroamerikai származásúakat hasonlóképpen különítették el, hogy a látványukkal ne zavarják a magukat felsőbbrendűnek gondolókat.

Ugyanakkor sokszor annyira zavaró az asztalok között szaladgáló, mások tányérjába belebámuló gyerekek jelenléte, hogy az éttermek vendégeket is veszíthetnek emiatt.

Ha valakinek egyszer rossz élménye volt valahol, oda nem szívesen tér vissza (és ha számára kellemetlen helyzetbe kerül, igyekszik mielőbb távozni, ami azt jelenti, hogy kevesebbet fogyaszt).

Forrás: Getty Images

Van, aki nyíltan bevallja, hogy csak olyan idősávban megy étterembe, amikor nem találkozhat gyerekkel. „Mi mindig a lehető legkésőbbi időpontra foglalunk asztalt a feleségemmel, mert akkor a kisebb gyerekek már alszanak otthon, és egész biztosan nem mennek étterembe – írja egy kommentelő az egyik felnőttbarát étterem közösségi oldalán. – Ebédidőben sosem megyünk ilyen helyre, mert nyugodtan szeretnénk enni, csak egymásra figyelve, csendben beszélgetve.”

Tény, hogy a társadalmi elvárás az, hogy legyünk türelmesek a gyerekekkel, és emiatt az a felnőtt, akinek terhére van egy adott helyzetben a jelenlévő kicsi, automatikusan a gyerekellenes címkét húzza magára.

Még akkor is, ha egyébként kifejezetten szereti a gyerekeket, csak épp akkor és ott nincs abban az állapotban, hogy fogadni tudja a felé érkező impulzusokat. A gyerekeknek is meg kell tanulniuk, hogyan érdemes és illik viselkedni egy alapvetően felnőttek számára kialakított környezetben, és ezt nem tudják másképpen, csak gyakorlással – azaz, ha étterembe és szállodába mennek, ott iránymutatásokat kapnak, másolhatják a felnőttek viselkedését, és figyelhetik, milyen reakciót váltanak ki a jelenlévőkből.

Ez azért is nagyon fontos, mert egy kontrollvesztett gyerek nemcsak bosszantó, hanem veszélyes is lehet akár önmagára és másokra is. Képzeljünk el egy olyan helyzetet például, amikor a pincér teli tálcát egyensúlyoz, rajta forró leves vagy üvegpoharak, és a gyerek nekiszalad vagy meglöki, esetleg tesz egy váratlan mozdulatot, ami miatt a pincér elveszíti a fókuszt! Ez már több, mint kellemetlen, a gyerek a saját testi épségét is kockáztatja vele.

A megoldás talán mégsem az, hogy a gyerek ne mehessen étterembe, hanem az, hogy menjen, mert úgy tanulja meg, hogy kell ott viselkedni – miközben egy nyugalomra vágyó felnőtt is ülhessen át máshová anélkül, hogy rossz embernek kelljen éreznie magát emiatt.

Vannak, akik odáig merészkednek, hogy a gyerekmentességet akár a közlekedésre is kiterjesztenék, és azt szorgalmazzák, hogy legyenek gyerekmentes járatok. Aki már megtapasztalta, milyen egy-egy hosszabb út alkalmával együtt utazni egy nyűgös gyerekkel, annak biztos megfordult már hasonló a fejében egy pillanatra; de a felnőttek között is szép számmal akadnak, akikkel nem kellemes együtt utazni, mert nyugtalanok, zajosak, vagy csak túl barátságosak és mindenképp kommunikálni próbálnak másokkal akkor is, ha nincs erre fogadó fél. Az erről szóló viták vége mindig az, hogy a közösség szabályait illik betartani függetlenül attól, ki mennyi idős, és az sem árt, ha türelmesebbek vagyunk egymással, és elzárkózás helyett kíváncsisággal fordulunk a másik felé. A végén pedig mindezt ki lehet pihenni akár egy felnőttbarát wellnesshotelban is – ha épp futja rá.

Exit mobile version