Az életközepi válság fogalma annak sem ismeretlen, aki sosem ment át ilyesmin. Az életnegyedi azonban nem ennyire elterjedt, pedig a millenniálok, azaz a 25-35 év közöttiek több mint fele átmegy ezen az egzisztenciális szakadékon, amibe ugyanúgy beletartoznak az anyagi problémák, mint a karrier és a magánélet kihívásai.
Egy tanulmány szerint, amiben kétezer brit vett részt, a pénzügyi nehézségek okozzák a legnagyobb gondot. Az életnegyedi válságon átesett embereknek több mint a fele (53%) elismerte, hogy többet költ havonta, mint amennyit keres. A megkérdezettek szerint emellett hatalmas nyomás van rajtuk, hogy megtalálják a tökéletes munkát (26%) vagy a kihívást jelentő munkát (24%), hogy feljebb jussanak az ingatlanlétrán, értsd, saját ingatlanra tegyenek szert (22%) és amiatt is, hogy megtalálják a megfelelő partnert (25%). Emellett még ott van a szülőkről való leválás is, ami nem mindenki számára egyszerű.
Pontosan miről is van szó?
A Wikipédia meghatározása szerint: „az élete iránya és minősége miatti szorongással járó válság, amely leggyakrabban a húszas évek elejétől a harmincas évek közepéig terjedő időszakban tapasztalható.” Ez egy elég tág fogalom, amibe a fentebb felsoroltaknak gyarkorlatilag a legapróbb aspektusai is beletartoznak, ezért a Forbes egyszerűen úgy hivatkozik rá, hogyha ebben az életszakaszban vagy, és valamilyen krízisen mész át, akkor nagy eséllyel te is az életnegyedi válságnak estél áldozatául.
Ez egy folyamat, aminek nincs előre megmondható szavatossági ideje, addig tart, amíg a személyes fejlődés egy olyan pontjára nem érnek az érintettek, amitől úgy érzik, jó irányba haladnak. Ebben segítséget nyújthat a jobb önismeret, a személyes célok kitűzése, de akár a terápia is, ha valaki úgy érzi, tejesen elveszett és nem tudja, merre induljon meg. A szakértők azt javasolják, hogy ilyenkor nem szabad arra összpontosítani, mikor lesz vége, sokkal inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy az ember napi szinten tisztába jöjjön önmagával, és meg tudja nevezni, milyen változtatásokat eszközölt azért, hogy jó irányba haladjon.
Fotó: Getty Images/Klaus Vedfelt
A The New York Times szakértői a következő ajánlásokat tették a témában:
Vedd magad komolyan
Figyelj arra, ami a természetes kíváncsiságodból fakad és ne utasíts el semmit, akkor sem, ha butaságnak vagy hiábavalónak tűnik. Satya Doyle Byock terapeuta (és a Quarterlife: The Search for Self in Early Adulthood című könyv szerzője) szerint: „Kezdd el megadni a saját belső életednek azt a tiszteletet, ami megilleti.”
Legyél türelmes
Ahelyett, hogy gyors megoldásokat keresnél, inkább hosszú távú célokban gondolkodj. Jeffrey Jensen Arnett, a Clark Egyetem kutató pszichológusa szerint erre nagyon jó a néhány kezelésen túlmutató terápia, az egészséges táplálkozási és testmozgási szokások kialakítása, és az önellátásra való törekvés.
Kérdezd meg magadtól, mi hiányzik
Nem kell különösebben magyarázni, fogalmazd meg, hogy az életed melyik területén érzel hiányt és kezdd el ezeket a lyukakat befoltozni. Legyen szenvedélyed és célod, és próbálj meg egy következetes rutint kialakítani, ami segít őket elérni.
Legyél Yoda
Túlzás nélkül, ugyanis fontos, hogy a jelenlegi világban, ahol semmi nem állandó, sőt, óráról órára egészen új arcát mutatja a társadalom, megtaláld a stabilitást. Dr. Gregory Scott Brown pszichiáter azt mondja, készíts egy praktikus eszközkészletet öngondoskodási gyakorlatokból, például rendszeresen mérd fel, hogy miért vagy hálás, vegyél kontrollált lélegzetet, tartsd be az egészséges táplálkozási és testmozgási rutinokat. „Ezek a technikák segíthetnek megtalálni a világosságot” – mondta.
Ne félj nagy változást hozni
Az életed aspektusain csak te változtathatsz. Lehet, hogy egy bosszantó főnököt nem tudsz lecserélni, de a saját karrierváltásodat megtervezheted. Ne ragadj bele olyanba, ami nem okoz örömet, és nem tölt el elégedettséggel.
Fotó: Getty Images/Eoneren
Végre egy válság, ami jó
Oximoronnak tűnhet a válságot és a haszont egy mondatban emlegetni, de az az igazság, hogy az életnegyedi krízis tulajdonképpen nem egy rossz dolog. Lehetőséget ad arra, hogy az ember felülvizsgálja a döntéseit, hogy megnézze, mennyire vannak ezek összhangban azzal, aki, vagy aki szeretne lenni.
A társadalom elvárja, hogy azelőtt tudjuk, mit akarunk kezdeni az életünkkel, hogy valójában mi magunk tisztában lennénk vele. Élettapasztalat híján a legtöbb 20 év körüli fiatalnak igazából fogalma sincs róla, hogy hosszú távon mivel szeretné tölteni az életét, hiszen nem is ismerik magukat annyira. Döntések, munkák, kapcsolatok, költözések, utazások, élmények – ezek során derül ki, hogy kik is vagyunk, de amíg csak az iskolapadot koptatjuk, addig érthetően nehéz érdemi döntéseket meghozni. Sok fiatal a valóságba kilépve szembesül azzal, hogy elveszett, fogalma sincs, hogyan teremtse meg saját magának azt az életet, amire vágyik, a helyzeten pedig nem segít, hogy a közösségi felületekről csak az folyik, hogy milyen életet kellene élnünk. Nem pedig az, hogy milyen is a nagybetűs Élet.