Li Mengyít, a kínai származású, sikeres üzletasszonyt évekkel ezelőtt a Konyhafőnökből ismerhettük meg. Most épp a gyermekágyas időszakát tölti második gyermekével, és a gasztro-tartalmak mellett sokat ír arról is, hogyan telnek napjai az első hat hétben, ki segít neki, míg a teste regenerálódik.
A fiatal anya a közösségi médiában részletesen beszámol arról, hogy a kínai kultúrában egy gyermekágyas ápoló, vagy valamelyik családtag tehermentesíti, támogatja a friss anyukákat ebben a szülés utáni első időszakban. Posztjaiban bevezet minket a tradicionális szokásokba, hiszen Kínában szigorú szabályai vannak a gyermekágyas időszaknak: a speciális étrend mellett még nagyon sok, a mindennapi életben megszokott tevékenységet is mellőzni kell.
„A régi idők Kínájában például a nők még hajat sem moshattak 30-45 napon keresztül, hiszen régen ahhoz, hogy az ember eljusson egy közfürdőbe, ki kellett menni a szabadba, ahol könnyen bejuthatott a hideg az anya szervezetébe. Ez például egy olyan szabály, amit a modern kor felülírt. Kínában a gyermekágyas időszak természetes szülés esetén 42 napos, míg császármetszés után 58 nap kell a szervezetünk tökéletes felépüléséhez. Alapszabály, hogy sok energiát kell fordítani az étkezésre” – magyarázza Mengyi, aki a második gyermeke születésénél is odafigyel a kínai hagyományokra – persze a modernizált változatukra.
Az étkezés szempontjából a gyermekágyas időszakban három olyan fontos szabály van, amit Kínában be szoktak tartani: csökkentett só, zsíros étel és cukor bevitel, emellett kerülni kell a hideg ételeket.
Szülés utáni első héten a kínai gyógyászat szerint: vér pótlása, vérkeringés helyrehozása, vérpangás megszüntetése, lochia megszüntetése, szervezet méregtelenítése, diurézis, duzzanat csökkentése. Az étrend célja: elősegíteni a méh szennyezett vérének kiürítését, a méhösszehúzódás fokozását, a méh normális működésének mielőbbi helyreállítását.
„Kínában nagyon nagyon fontosnak tartjuk ezt az időszakot, ezért a kismamához ilyenkor vagy ápoló, vagy anya vagy anyós jön át ebben az időszakban segíteni. A kórházban szülés után (függetlenül attól, hogy állami, vagy magánintézményről van szó) is csak 2-3 éjszakát vannak bent az anyukák, így ott még nem kezdődik a gyermekágyas ápolás, de arra ott is nagyon ügyelnek, nehogy megfázzon az anyuka. No, és hogy kényelemben legyen. Nyáron volt szerencsém egy kínai kórházba is ellátogatni ultrahang vizsgálatra a hazaút előtt, és azt kell, hogy mondjam, hogy afféle “védett kincs”– ként tekintenek a kismamákra.” – mondta egy videójában, és azt sem titkolja, hogy a szülés óta gyermekágyas ápoló dolgozik mellette, aki a napi rutinban segít.
A kínai nyelvben “zuo yue zi”, azaz a “egy hónapnyi ülésnek” nevezik azt az időszakot, amikor az újdonsült anya egy hónapig otthon marad, hogy a teste pihenhessen a szülés után. Ez idő alatt, azoknál a családoknál, ahol a fizetett segítség nem gond (felső középosztály) a pui yuet, azaz a gyermekágyi segítő, az anya fizikai szükségleteinek megfelelő ételeket készít, és segít neki a tejszaporításban, és egyéb gondjaiban. A pui yuet amellett, hogy gondoskodik az anyáról, a masszázs és testpakolások között az újszülött gondozásába is besegít.
Pelenkáz, fürdet, forró vizes borogatást készít az anyának, kimasszírozza az eldugult tejcsatornákat. A segítségével a nőknek több idejük jut a regenerálódásra, a pihenésre, kevésbé lesznek kimerültek, és egy hozzáértő mellett azt sem érzik, hogy mindent rosszul csinálnak.
Rendszerint a segítők alszanak a babával, hogy ne az anyának kelljen az éjszaka közepén felriadnia síró babára.
Mengyi videóiból kiderül, hogy ez a fajta szolgáltatás Európában egyelőre nem terjedt el, az ápolók – akik kizárólag ajánlás útján jutnak a családokhoz – kizárólag kínai kismamák számára elérhetőek. Mielőtt azt gondolnánk, mindez nem diszkriminatív jelleggel alakult így: az ápolók – mivel eddig nem igen volt szükségük másra – kizárólag kínai nyelven beszélnek, és olyan – főleg kínai – étrend összeállításában szakértők, melyek az európai anyukáknak minimum szokatlan.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Nem mindenki engedheti meg magának
Kicsit utánaolvasva a témának, a CNN cikkéből kiderült, hogy kevés szervezet követi nyomon a hongkongi dajkák árképzését, mivel a legtöbb tárgyalás közvetlenül az ügyfelek és a dajkák között zajlik. A Fogyasztóvédelmi Tanács hongkongi törvényes testülete 19, szülés utáni gondozást nyújtó céget vagy szervezetet vizsgált meg, és arról is beszámolt, hogy egy 26 napon át napi nyolc órában dolgozó pui yuet ára 21 000 hongkongi dollár (900 000 forint) és 34 000 hongkongi dollár (közel másfél millió forint) között mozog. Ez még hongkongi mércével is drágának bizonyul, így nem minden társadalmi réteg tudja igénybe venni – csak a jómódú nők. Mengyi azt mondja, ennél azért árnyaltabb a kép. Vidéken például sokkal olcsóbb a dajka szolgáltatás, és főleg a speciális gyermekágyi centrumokban borsos megfizetni az ellátást.
Merthogy ilyenek is léteznek. Ezekben a luxusintézményekben az anyák (akár az apákkal) saját szobákban alszanak, speciálisan elkészített ételeket fogyasztanak és napi rehabilitációs gyakorlatokat végeznek. Az újszülöttek a központ egy másik részében található nappali ellátásban laknak; az etetésükön kívül az anyák a mosás, a játék és a pelenkázás nagy részét a személyes ápolójukra bízhatják. Egyes helyeken kamerán keresztül lehet nyomon követni a babát, mikor alszik és hogyan gondozzák, amíg nem az anya mellett van.
A kínai modernizált hagyománynak már az Egyesült Államokban is híre ment és egyes amerikaiak körülbelül 7000 dollárt is költenek a zuo yue zi központokban, hogy egy egy hónapra speciális szülés utáni étkezést és ellátást kapjanak. A Qianzhan Ipari Kutatóintézet szerint 2018-ban Kínában több mint 3000 szülés utáni gondozási központ működött.
Ilyen központok egyébként nem csak Kínában, hanem Malajziában és Taiwanon is virágoznak. Ez a videó például részben egy tajvani centrumban készült, amelynek második felében már egy kevésbé módos pár mindennapjait mutatja be, akiknél a hagyományok szerint a férj és a család veszi le a plusz terheket a frissen szült nő válláról.
Men Gyi azt mondja, Kínában is természetes, hogy ebben az időszakban a háztartásban besegítenek az apák:
Általában a férfiak intézik ilyenkor a vásárlást, a házimunkát, igaz Kínában csak néhány napot kapnak a férfiak, hogy apaként távol maradjanak a munkától. Nálunk a férjem szoktatja be a babót az oviba, és a házimunka nagy részét átvállalja, mert ilyenkor ezeket nem csinálhatom. A mosást, vasalást az anyukám és az anyósom vállalta át, és ők segítenek a nagyobbik lányommal is, hogy ne érezze magát magányosan, míg nekem a napjaim főleg a sok szoptatásból és fejésből állnak.”
Itthon akkor vagy jó anya, ha szenvedsz?
Mengyi posztja alatt meglehetősen vegyes reakciók születtek: volt aki azt írta, minden kismamának ilyen segítségre lenne szüksége, míg mások felháborodtak, hogy egy idegen látja el a babát, megint másoknak azért nem tetszett az élménymegosztás, mert szerintük a magyar nők nagy része nem tudna megfizetni magának egy ilyen ápolót.
Ha ez Magyarországon is így menne, nem lenne annyi depressziós anyuka!
– írta az egyik hozzászóló.
Tény, hogy itthon az édesanyák egyedül maradnak a feladatokkal a gyermek születése után, ha az anya szerencsés, akkor van családi segítség, vagy helyt áll a partnere is, ritkább esetben pedig dúla támogatja a gyermekágyas időszakban. Utóbbi az anyagi vonzatok miatt ritkább, pedig az lenne a legszebb, ha minden anya terhességét, szülését és posztpartum időszakát kísérné egy dúla, aki a háttérben egyengeti a békés születés útját, és segít abban is, hogy a gyermekágyas időszak a nő számára is könnyebb legyen. A dúla egyben tekinti a testet és lelket, kíséri a várandósságot és a szülést is. A legtöbb dúlának van rálátása az alternatív gyógymódokra, mint az akupresszúra, aromaterápia, masszázs, homeopátia, különböző energetikai gyógyászati módok, hogy minél szélesebb eszköztára legyen a szüléssegítésben és a baba körüli teendőkben.
Fotó: Li Mengyi Facebook
Visszatérve a kommentekhez, Mengyít nem lepte meg a vegyes fogadtatás. Megérti, hogy nem mindenki ért egyet azzal, amiről a bejegyzéseiben mesél:
„Az anyaság mindig érzékeny téma, ráadásul ismerem az internet közönségét, így tudtam, mire számíthatok, ahogy azt is, hogy mindig azokat vegyem figyelembe, akik objektívan tudnak nyilatkozni, és értelmesen lehet velük beszélgetni, vitázni. Az ítélkező, meg személyeskedő kommenteket figyelmen kívül hagyom.
Nálunk a gyermekágyi időszakhoz való hozzáállás mélyen gyökerezik a kultúránkban, a társadalmunkban, a hagyományaink része, ezért betartjuk, hiszünk benne, teljesen természetes számunkra. Ez nem erőltethető rá egy másik kultúrára. És az is teljesen rendben van, ha itthon sokan furcsállják.
Viszont én azt is látom, hogy sok európai anyuka nagyon fáradt, nem beszélve a szülés utáni depresszióról, ami sok esetben pont a kimerültség miatt alakul ki, mert nem tud kihez segítségért fordulni, bizonytalan és magára veszi az összes felelősséget, és végül fizikailag, mentálisan is kikészülnek.
Szerintem fontos, hogy mindenki megtalálja a saját útját az anyaságban, azt, amitől jobban érzi magát.
– mondja a gasztroanyuka és hozzáteszi, neki hatalmas segítséget jelentett az – főleg az első gyermekénél -, hogy volt mellette olyasvalaki, akinek nagy tapasztalata volt a gyermekgondozásban.
„A második babánál tervezhetőbb így az életem, és nem olyan kaotikus, mintha nem lenne segítségem” – mesélt a tapasztalatairól, majd hozzátette azt is, szerinte nem az anyaság nehéz:
Szerintem sokszor ott csúsznak el a dolgok, hogy sok nő azelőtt vállal gyereket, hogy megismerné magát, mint nő, mint feleség, hogy mit szeretne elérni az életben, és a gyermek születése után belekerül egy mentális örvénybe, nem tudja, honnan jön ez a sok negatív vagy rossz érzés. Én például tudom, hogy a gyerek mellett nekem kell az inger, kell, hogy az agyam is működjön. Az anyaság mellett sokféle vágy lehet egy nőben, szerintem akkor válik az anyaság teherré, amikor nem tudja elfogadni, felvállalni, hogy nem csak anya szeretne lenni. Ilyenkor jön a lelkiismeret-furdalás, hogy “megszültem a babát, de mást is szeretnék csinálni”. – mondja, hozzátéve, hogy szerinte teljesen normális, ha egy nő az anyaság mellett a munkáját, a karrierjét sem szeretné a fiókba tenni, ahogy az is rendben van, ha valaki csak az anyaságnak szeretne élni.