1892. június 29-én az Argentína délkeleti részén található Necochea városában brutálisan meggyilkoltak két kisgyermeket. A 6 éves Ponciano Carballo Rojas és húga, Feliza torkát elvágták. Az édesanyjuk, Francesca Rojas nyakán is vágott sebet ejtettek.
Az asszony kezdetben azt állította, hogy a szomszédjuk, Ramón Velázquez támadt rájuk, aki azért ölte meg a gyermekeit, mert a nő visszautasította a közeledését. Később megváltoztatta vallomását, és azt mondta, hogy Velázquez a férje utasítására próbálta elvenni tőle a gyermekeit, mivel az el akarta hagyni őt. Ramón Velázquezt végül gyilkosság gyanújával letartóztatták.
Velázquezt a rendőrség kihallgatta, még kínzásnak is alávetették, de ő hevesen tagadta, hogy megölte volna a gyerekeket. Ragaszkodott ahhoz, hogy a gyilkosságok idején a barátaival volt. Még alibije is volt, aki megerősítette a beszámolóját.
Mivel a helyi rendőrség zsákutcába jutott, segítséget kért a tartományi főváros, La Plata rendőrségétől, akik Eduardo Álvarez felügyelőt küldték Necocheaába. Az immár több napos helyszín átvizsgálásakor Álvarez egy véres ujjlenyomatot fedezett fel a gyerekek hálószobájának ajtaján, ahol a mészárlás történt. Az ujjlenyomatot tartalmazó fadarabot eltávolíttatta, illetve tintával Velázquez és Francesca ujjlenyomatát is levette, majd ezeket elkülte La Platába vizsgálatra.
Abban az időben az ujjlenyomatok bűnügyi felderítésre való felhasználása még csak a kezdeti stádiumban volt. Korábban inkább csak azonosításra használták, főként Kínában és Indiában. Az európai tudósok a 16. század végétől kezdték komolyan tanulmányozni az ujjlenyomatokat. Marcello Malpighi, a bolognai egyetem anatómiaprofesszora 1686-ban az ujjlenyomatokban barázdákat, spirálokat és hurkokat azonosított. Aztán 1788-ban Johann Christoph Andreas Mayer német anatómus volt az első európai, aki megállapította, hogy az ujjlenyomatok minden egyes embernél egyediek.
Francesca Rojas ujjlenyomatai (Forrás: National Library of Medicine)
1892-re az argentin La Plata-i rendőrség rendelkezett a világ első működő ujjlenyomat-adatbázisával, amelyet Juan Vucetich antropológus és matematikus hozott létre. Elkezdte rögzíteni a bűnözők ujjlenyomatait, és kidolgozta saját osztályozási rendszerét. Vucetich osztályozási rendszere és a rabok ujjlenyomatok segítségével történő individualizálása jelentette az ujjlenyomat-tudomány első gyakorlati alkalmazását a bűnüldöző szervek munkatársai számára.
Amikor a Vucetich által kiképzett szakemberek elemezték az Álvarez felügyelő által küldött ujjlenyomatmintákat, megállapították, hogy az ajtókereten lévő ujjlenyomat megegyezik Francesca Rojaséval. Ezzel a bizonyítékkal szembesítve Francesca bevallotta két gyermeke meggyilkolását, és elismerte, hogy saját sérüléseit színlelte, mindezt azért tette, hogy férjhez mehessen a szeretőjéhez, aki köztudottan nem szerette a gyerekeket. Francescát ezt követően életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
A Rojas-gyilkossági ügyet tekintik az első olyan gyilkosságnak, amelyet ujjlenyomatok alapján oldottak meg. Az eset igazolta Vucetich ujjlenyomatokba vetett hitét, és 1903-ban Argentína lett az első ország, amely kizárólag az ujjlenyomatokra támaszkodott az azonosítás módszereként. A Rojas-ügy más nemzeteket is arra ösztönzött, hogy a daktiloszkópiát alkalmazzák a törvényszéki nyomozásban, ami számos olyan ítéletet eredményezett, amely ujjlenyomatok nélkül nem született volna meg.