Victoria Woodhull – leánykori nevén Victoria Claflin – 1838. szeptember 23-án született az ohiói Homerban, egy tízgyermekes család hetedik gyermekeként. Írástudatlan édesanyja, Roxanna a Franz Mesmer-féle spiritualista mozgalom követője volt, édesapja, Reuben Buckman Claflin jellemzően szélhámoskodással és kígyóolaj-értékesítéssel szerzett bevételeket, családtagjait pedig rendszeresen bántalmazta.
Kiállt a női jogokért
Iskolába mindössze három évig, 8 és 11 éves kora között járt. 15 évesen feleségül ment a 28 éves doktorhoz, Canning Woodhullhoz. A férfi azonban alkoholista volt, és csalta a feleségét. Két közös gyermekük született, akik közül az egyik súlyos agysérülést szenvedett, amikor kiesett az ablakon. Victoria végül beadta a válópert, vállalva a megbélyegzést is, ami abban a korban ezzel járt.
1866-ra újra férjhez ment James Blood ezredeshez, aki támogatta spirituális hitét, politikai radikalizmusát. Woodhull mindezek mellett a szabad szerelem eszméit vallotta, mondván, hogy a nőt természeténél fogva megilleti a szexuális döntés joga. Az általa hirdetett szabad szerelemnek azonban sokkal több köze volt a női jogokhoz, mint a promiszkuitáshoz. Kiállt amellett, hogy bárki társadalmi következmények nélkül válhasson el. A véleménye az volt, a házasságnak egy olyan rendszernek kell lennie, amely kívül esik a kormányzati szabályozáson, és a társadalomnak el kell utasítania a férfiak és a nők közötti kettős mércét a hűtlenség tekintetében.
Victoria Woodhull (Fotó: Wikipedia)
Gazdagságot hozott az aranypánik
Blood ezredes, Victoria és az egyik húga, Tennessee 1868-ban vele New Yorkba költöztek. A nővérek tisztánlátóként kezdtek dolgozni. Megismerkedtek a milliomos Cornelius Vanderbilttel, akit elbűvöltek képességeikkel. Vanderbilt támogatásával beletanultak a tőzsde világába, mégpedig olyan sikeresen, hogy 700 000 dollárral gazdagabban kerültek ki az 1869-es aranypánikból.
1870-ben Victoria és Tennessee brókercéget nyitottak a Wall Streeten, ahol az első női tőzsdeügynökök lettek. Ugyanebben az évben a nővérek a brókercég pénzéből saját újságot is indítottak.
A Woodhull & Claflin’s Weekly szélsőbaloldali beállítottságú lap volt, amely hat éven keresztül heti 20 000 előfizetőhöz jutott el.
A lap radikális és merész volt: megjelentette Karl Marx és Friedrich Engels Kommunista Kiáltványának első angol fordítását. Woodhullnak pedig 1871. április 22-én az újság címlapon jelentette be, hogy indul az Egyesült Államok elnöki posztjáért – akkor még – a Kozmo-politikai Párt jelöltjeként.
Rács mögött a választás napján
A következő év elején Woodhull volt az első nő, aki felszólalt a kongresszusi bizottság előtt, amikor azzal érvelt, hogy a tizennegyedik és tizenötödik módosítás már szavazati jogot biztosított a nőknek azzal a kijelentéssel, hogy „az adózó állampolgár az adózás témakörébe is beleszólhat.” A női választójogi mozgalom vezetői felfigyeltek a beszédre, és ügyük bajnokának tekintették őt.
Woodhull részt vett az Egyenlő Jogok Pártjának megszervezésében, akik az 1872 májusi kongresszuson hivatalosan is kinevezték elnökjelöltjüknek.
1866-ban (Fotó: Wikipedia)
Woodhull a nők választójogát, a monopóliumok szabályozását, a vasutak államosítását, a nyolcórás munkaidőt, a közvetlen adózást, a halálbüntetés eltörlését és a szegények jólétét szorgalmazta.
A korabeli bulvársajtó azonban folyamatosan sározta, és azt, hogy megnyerheti az elnökválasztást, annyira elképzelhetetlennek tartották, hogy gyakorlatilag senki sem foglalkozott azzal a ténnyel, hogy 34 évesen még jogilag sem volt elég idős ahhoz, hogy elnök lehessen.
Mivel az általános választójog kiterjesztéséig még közel fél évszázad volt hátra, Woodhull eleve nem szavazhatott saját magára. A választás napját ráadásul rács mögött töltötte.
1872. november 2-án ugyanis a Woodhull & Claflin’s Weekly leleplezést közölt Henry Ward Beecher brooklyni lelkészről, azzal vádolva őt, hogy viszonya van az egyik plébánosával. A köztiszteletben álló lelkészt ért vádak erőteljes rosszallást váltott ki a helyi közösségben. A választások előtt néhány nappal letartóztatták Woodhullt, a húgát és férjét, azzal a váddal, hogy szeméremsértő, obszcén újságot adtak ki. Végül mindhármukat szabadon engedték.
A választásokon nagylelkű becslések szerint néhány ezer szavazatot kapott.
Egy korabeli illusztráción Victoria Woodhull, az első női elnökjelölt felemelt karral, miután betört egy szavazóhelyiségbe, és szavazati jogot követelt (Fotó: Ken Florey Suffrage Collection/Gado/Getty Images fotója)
Válás és költözés
1876 októberében Woodhull elvált második férjétől. Cornelius Vanderbilt 1877-es halála után a fia, William Henry Vanderbilt 1000 dollárt fizetett Woodhullnak és testvérének, hogy hagyják el az országot. A nővérek elfogadták az ajánlatot, és 1877 augusztusában Nagy-Britanniába költöztek.
1883-ban férjhez ment John Biddulph Martin bankárhoz. 1892 és 1901 között lánya, Zula Woodhull segítségével folyóiratot adtak ki The Humanitarian címmel. Férje 1897-ben elhunyt.
1901-ben felhagyott a lapkiadással és Worcestershire-be költözött, ahol falusi iskolát épített Tennessee-vel és Zulával. Munkája révén az oktatási reform úttörője lett az angol falusi iskolákban.
1927. június 19-én, 88 éves korában hunyt el.
