Azt mondják, hogy a tanulás egy élethosszig tartó folyamat, amely az élet minden területére értendő, beleértve a kommunikációt is. Mi tagadás, ezen belül is talán az egyik legnehezebb dolgok közé tartozik, hogy beismerjük, ha hibáztunk és bocsánatot kérjünk. Mindössze egy szó, azonban amennyi gátat és konfliktust tud szülni ennek a szónak a hiánya, akkora megkönnyebbülést is tud hozni. De vajon miért ennyire nehéz bocsánatot kérnünk egymástól? A kutatások azt mutatják, hogy még abban az esetben is nehezükre esik kimondani az embereknek azt, hogy „ne haragudj”, amikor az valóban indokolt lenne. Tyler G Okimoto pszichológus a Psichology Today oldalán azt írja ennek hátterében az áll, hogy sokakban ez olyan érzést kelt, mintha lekicsinyítenék saját magukat, illetve a bocsánatkéréssel átadnák a hatalmat és az irányítást a másik félnek.
Miért fontos, hogy bocsánatot kérjünk és elismerjük, ha hibáztunk?
Mindannyian emberek vagyunk, éppen ezért mindegyikünk követhet el hibákat. Időnként mondunk olyat, amit megbánunk, éppen ezért fontos, hogy bocsánatot tudjunk kérni azoktól, akiket megbántottunk, életkortól függetlenül. A saját környezetemben is sokan számoltak be arról, miszerint egy kezükön meg tudnák számolni, hogy a szüleik hányszor kértek bocsánatot tőlük, holott ennek nagyobb jelentősége van, mint az elsőre gondolnánk. Kutatások szerint a bocsánatkérés segít helyreállítani a szülő, illetve a gyerekek közti bizalmat, továbbá a pozitív érzelmeket is növeli. Ezen felül, az újabb tanulmányok arról számoltak be, hogy azok a gyerekek, akiktől bocsánatot kérnek a szüleik, a társaikkal szemben is elnézőbbek, empatikusabbak.
„A gyerekek szeretik, amikor a szüleik bocsánatot kérnek tőlük és nem azért, mert azt gondolnák, hogy ilyenkor ők nyertek. Szeretik, mert gyakran ez az egyik eszköze annak, hogy a családon belül kifejezzük a tiszteletet” – mondja Cara Goodwin pszichológus, majd azt is hozzátette, miszerint mindez megerősíti a gyerekekben, hogy a hierarchia, illetve az életkor nem befolyásolja azt, hogy egy szülő vállalja a felelősséget.
Genevieve von Lob klinikai szakpszichológus a Huffpostnak azt mondta, miszerint a szülők kényelmetlenül érezhetjük magunkat akkor, ha bocsánatot kell kérnünk a gyerekeinktől, hiszen gyakran attól tartunk, hogy elveszíthetjük a szülői tekintélyünket. A szakértő szerint azonban éppen az ellenkezője történik.
A gyerekeid jobban fognak tisztelni téged, ha képes vagy megmutatni nekik, hogy tudsz alázatos lenni és be tudod ismerni, ha hibáztál. A bocsánatkéréssel megmutatjuk nekik, hogy tökéletlen emberi lényeket vagyunk, akik olykor hibáznak, de van bátorságunk beismerni.
Hogyan kérjünk bocsánatot a gyerekeinktől?
Legyünk őszinték
A szakértők szerint a legfontosabb, hogy pontosan letisztázzuk, miért is kérünk bocsánatot a gyermekünktől. Fontos, hogy megkérdezzük őket arról, hogy hogyan érezték magukat ebben a szituációban és megosszuk, hogy mi az, amit a jövőben másként fogunk csinálni.
Vegyünk egy mély levegőt
Ha időt szánunk arra, hogy megnyugodjunk, megelőzzük, hogy a pillanat hevében olyat mondjunk, amit később megbánnánk.
„Beszéljünk a gyermekünkkel szemmagasságban, nyugodtan és összeszedetten. Néha le kell hajolnom vagy térdre kell ereszkednem, amikor bocsánatot kérek a hatéves lányomtól” – mondja John Delony mentálhigiénés szakértő.
Ezért fontos, hogy a szülők is bocsánatot kérjenek a gyerekeiktől (Fotó: Getty Images)
Beszéljünk az érzéseikről
Fontos, hogy ne bagatellizáljuk el a gyermekünk érzéseit és ne csak azért kérjünk bocsánatot, hogy fenntartsuk a békét. Próbáljuk meg az ő szemével látni a helyzetet és ismerjük fel, ha feldúltnak, megbántva vagy csalódottnak érzi magát. Amikor a szülők felismerik, hogy a sérelem hátterében ő maguk állnak, a gyermeküknél ez megszakíthatja az önhibáztatás egészségtelen ciklusát. Ez a szülőknek is jó alkalom arra, hogy beszéljenek a saját érzéseikről.
Vonjuk be őket a megoldásba
A pszichológus szerint, ha a bocsánatkérés után soha nem történik semmilyen intézkedés, akkor az értelmetlenné válik. Fontos beszélni a gyerekekkel arról, hogy az adott szituációt hogyan használjuk fel tanulási és fejlődési lehetőségként. Ez a lépés elősegítheti az erősebb kötődést a szülő, illetve a gyermek között.