| Olvass tovább! Hogyan mondjuk el egy gyermeknek, hogy elment egy közeli hozzátartozó? |
„Koporsóban tilos!” – időleges ugyan, de komoly korlátozásokat vezetnek be időről időre az ország különböző pontjain. A héten épp Somogy megye egyes településein, illetve a Balaton környékén hoztak intézkedést. A talajvíz magassága ugyanis elérte a kritikus szintet. Vagyis nem marad 160 centiméter szárazon, ami a megengedett szint: a koporsók általában 60 centiméteresek, amelyekre az előírás szerint legalább egy méter földet kell helyezni. „Ha a megengedett szint fölött van a talajvíz, előfordulhat, hogy az emberi testek maradványait bemossa a föld alatti vízfolyásokba, így pedig visszakerülhet a Balatonba vagy a kutak vizébe, ami fertőzésveszélyes” – szól az egyik tisztiorvosi indoklás.
Egy másik vezető szerint viszont „téves veszélyérzete” van a lakosságnak a temetések szabályozásával kapcsolatban: a törvény kizárólag kegyeleti okok miatt vezet be belvíz idején korlátozást. Az elhunytakból felszabaduló bomlástermék semmiképpen sem érintheti ugyanis a lakosság vízbázisát, így méreganyagok, bomlástermékek nem is kerülhetnek a lakosság életterébe. Az azonban tény: ma már – természetesen a vallási mellett – komoly törvényi szabályozásai vannak a temetkezéseknek. Nemcsak az ásandó gödör mélysége szabott, de az is, hogy a vízben holttestet nem szabad elhelyezni, valamint szabály az is, hogy a halottat nyolc napon belül kell eltemetni, ha nem hamvasztással vesznek végső búcsút tőle. Van ugyan egy alternatíva, az úgynevezett keszon, amely egy olyan beton „műtárgy”, amit a földbe helyeznek és megakadályozza a vízbetörést, de ez egyrészt ideiglenes megoldás, másrészt több százezer forint. De van más lehetőség is: a koporsók bértárolását javasolják, ha a hozzátartozók ragaszkodnak a testtemetéshez.
Változtak a szokások
Száz éve csak koporsóban helyezhettük végső nyugalomra szeretteinket, ma már több lehetőség adott. Hazánkban még mindig a koporsós temetés a leggyakoribb, de egyre többen hamvasztatnak. A hant nélküli sír nálunk nem tudott elterjedni. Ezt az Amerikából származó szokást főleg a fővárosi temetőkben próbálták meg, de nem volt sikeres a kezdeményezés. Arra ma már van lehetőség, hogy a hamvakat hazavigyék, ott helyezzék el azokat, ahol szeretnék. Könyvespolcon, íróasztalon vagy a kandalló fölött, vagy akár az éjjeliszekrényen. Ez a kissé morbidnak tűnő lehetőség egyébként a legolcsóbb. Tavaly Budapesten körülbelül háromezer esetben „kérték ki” a temetőből az urnát, a nagyobb városokban is minden tizedik halott hazatér. A Budapesti Temetkezési Intézetben 2003 óta tartják nyilván a kiadott hamvak számát, a hazai válság pedig tömegessé tette ezt a jelenséget. Kaposváron például már minden ötödik hamvasztás után kikérik az urnát.
Ökologikus temetkezés
Urna és koporsó papírból. Mindösszesen tizennyolc kilósak, ám szerkezetüknek köszönhetően százhúsz kilót is elbírnak és sokkal inkább idézik fel az ókori kultúrákra jellemző és természeti népeknél használt koporsókat. Némely cég borítékhoz hasonló urnákat gyárt, míg mások arcképekkel díszített, szív és kagyló formájú darabokat készítenek, és koporsók tekintetében vannak fűzből és bambuszból font változatok is, az egyedi megrendelésekre készült, elhunytra jellemző dolgokat ábrázoló mintákról nem is beszélve.
Budapesten jelenleg még egyáltalán nem használnak papírkoporsót, Győrben már van lebomló urna. Ami most a leginkább környezetbarát temetkezésnek nevezhető, az a hajóról történő szórás. Igazából a temetőkben alkalmazott vizes szórásról is azt tartják, hogy nem ökologikus, mert szennyező anyagokat mos bele a földbe.
Különcségek: néhol asztalhoz ültetik, gyémántot csinálnak
Hazánkban még nem akkora divat a sírkőgravírozás, mint Ukrajnában, ahol a kalasnyikov gépfegyvertől kezdve a Kamazon át számos, az elhunyt számára fontos és meghatározó tárgy kerül a síremlékre. Magyarországon egy horgász családja kérte például, hogy az elhunytat sikeres halfogás közben ábrázoló kép kerüljön a sírkőre, de van már versenymotort formázó sírkő is. Nemcsak az emlékmű, a szertartás is lehet beszédes. Kállai Pál mesterzsoké búcsúztatásán például a sírig vezető út két oldalára fehér és piros mécsesek kerültek. A koporsót gyászhintó húzta és lovas huszárok kísérték.
Egy mongol kislány szülei pedig azt akarták, hogy gyermekük nyughelye mellett ne legyenek eltemetve idős emberek, egy német hölgy férje pedig a feleség életszemléletét figyelembe véve indiai szokás szerint bebalzsamoztatta az elhunyt testét, majd egy lepedőbe csavarva egy csónakszerű koporsóban hamvasztatta el.
A magyaroknál újabban szokás, hogy búcsúverset helyeznek el a hamvasztó tálcán, vagy az urnába a lezárás előtt a fémdoboz mellé még valamilyen emléktárgyat is betesznek.
| Gyémánt halottból? |
Többféle más, nem hétköznapi lehetőség is van már a búcsúztatásra: a hamvakat szét lehet szórni repülőről és hajóról is. Kevésbé ismert dolog, de hazánkban is megjelent már az a lehetőség, hogy gyémántot lehet készíteni a hamvak egy részéből. Évente 6-7 ilyen történik. Amerikában készítik a gyémántot, a módszert világszabadalom védi. A hamvak 70 százaléka szénatom. Ebből készítik a gyémántot, egy év alatt. A legkisebb gyémánt megalkotása körülbelül 3000 euró.
A houstoni Space Services cég pedig ma már akár a világűrben föld körüli pályára is állítja az elhunytak hamvait. A szertartások ára változó – 1g (950 dollár), 7g (5300 dollár) egy igazi űrtemetés (12500 dollár). A családtagok jelen lehetnek a rakéta startjánál, később az űrbéli szertartást megörökítő videofelvételt kapják meg emlékül. Az internet begyűrűzött a temetkezés világába is, ugyanis az Egyesült Államokban található Syracuse-ban működő online temetkezési vállalkozás élőben, webkamerák segítségével közvetíti a temetéseket azon rokonoknak és ismerősöknek, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak részt venni személyesen a szertartáson.
A válság hatására pedig még a gazdagabb államokban is egyre többen adományozzák testüket az egyetemeknek tudományos célra. Olyan sok már az ajánlkozó, hogy az anatómiai intézetek nem tudnak mit kezdeni velük, ezért a felajánlkozóknak kell fizetniük. Nálunk a Semmelweis Egyetemhez évente kétszáz ajánlat érkezik.
Mindenki másképp búcsúzik
- A buddhisták számára a halál csak az egyik életből való átmenet egy másikba. Tibetben a talaj helyett magaslati pontokra helyezik ki a holtesteket, liszttel és tejjel mosdatják át, hogy az állatok, főleg a keselyűk minél jobb ízűen fogyasszák, így tulajdonképpen az egekbe kerülnek halottaik.
- A hindu vallás híveinek testét szent helyükön hamvasztják el és a Gangesz vízébe szórják, így örök megváltást nyernek.
- Az iszlám vallásúak nem használnak koporsót és elvetik a hamvasztást és a konzerválás módjait is. Hallottaikat szentelt vízzel megmosdatják, vászonlepedőbe csavarják, és lehetőleg még aznap eltemetik, jobb oldalukra fektetve arccal Mekka felé.
- Talán jelenleg az egyik legbizarrabb szokás az Indonéziához tatozó Sulaweshi szigetén zajlik. Az elhunytak ugyanis addig az otthonukban maradnak, amíg elvégzik a temetés előkészületeit, ami akár több hét is lehet. Ez idő alatt az elhunyttal úgy bánnak, mintha csak beteg lenne, az asztalhoz ültetik és mindennap ételt tesznek elé. A gyászszertartás alkalmával hatalmas dínomdánomot csapnak, melynek csúcspontjaként bivalyokat áldoznak fel, ami hatalmas költséggel jár.