Bajusz, kávé és futás: jó buli a rákszűrés, de nem nálunk

Ami a nőknek októberben a ruhára tűzött rózsaszín szalagocska, az a férfiaknak novemberben a frissen növesztett bajusz: előbbi a mellrák-, utóbbi a prosztatarákszűrés fontosságára hívja fel a figyelmet. Pontosabban hívná, mert míg a mellrákmegelőzés szinte napi téma olyankor a médiában, a férfias problémák igencsak a háttérbe szorulnak – talán szeméremből, talán tudatlanságból, talán érdektelenségből, de mindenképpen tévesen.

Egy zsenivel kevesebb

„Nekem a prosztatarák hallatán mindig Zappa ugrott be. (Why does it hurt when I pee? – Miért fáj, ha pisilek?)” – meséli Dávid, aki nyíltan a kampány mellé áll.

„Ez a gigantikus zseni még mindig élne, ha nem vitte volna el a betegség. Két éve néha fájdalmaim voltak vizeléskor, elmentem prosztatavizsgálatra, és pozitív csalódás volt. Innentől valahogy jobban magaménak éreztem a témát. Nem tudom, mindenki elmegy-e szűrésre, aki bajszot növeszt. Nem hiszem. Szerintem az sokkal fontosabb, hogy tematizálva van a prosztatarák és a prevenció. Úgy gondolom, ez a hozadéka a movembernek.

Szeretek szórakozni az arcszőrzetemmel, ezt minden évben legitimizálja a movember. A bajusz amúgy is menő, de annyira nem áll jól, hogy állandóra vegyem, és akkor nem is volna hangsúlyos a novemberi kampány. A környezetemben többen növesztenek bajuszt, de nem miattam kezdték. Viszont biztos lelkesítjük egymást. Jó összekacsintani a villamoson novemberben bajszos emberekkel. Valahogy látszik a fejükön, hogy állandó-e a bajszuk, vagy movember-aktivisták.”

Kezelhető lenne

Novemberben egy hónapon át növesztettek az önkéntesek a Movember kampány részeként különböző formájú és hosszúságú bajszokat. Emellett volt urológus és dietetikus tanácsadás, hivatalos Bajusz Party, arcukat adó hírességek szép számban, de az a siker, amelyet a mozgalom szülőhazájában, Ausztráliában vagy Nagy-Britanniában, ahol még David Cameron miniszterelnök és Boris Johnson, London polgármestere fotójára is bajszot biggyesztettek, elmaradt. Itthon meglepően visszhangtalan maradt, pedig Magyarországon évente háromezer új beteget regisztrálnak, és a betegeknek csak a fele gyógyítható: ötven százalékuknál menthetetlen stádiumban ismerik fel a prosztatarákot, esetükben már csak a fájdalomcsillapításra marad lehetőség.

A magyar férfi nem prosztatabajos

Családon belül a legtöbben megtapasztalhatják, hogy a férfiak ódzkodnak a szűrővizsgálatoktól, és akkor mennek orvoshoz, ha már elkerülhetetlen. A magyar virtussal a betegség nem fér össze, nem tartják férfiasnak, ha problémájuk van, ahogyan azt sem, ha egészségük miatt aggódnak. Így inkább nem beszélnek róla. Való igaz, a férfiak tényleg ritkábban betegednek meg, és ha egyszer „megengedik maguknak”, akkor az nagyot szól. Sajnos.

Az internetes fórumokon, akárcsak baráti körben sokszor hallani nőket, akik hiába próbálják rávenni párjukat a prosztatavizsgálatra, mondván, hogy a nőgyógyászati látogatás sem kellemes, a férfiak többsége hallani sem akar a szűrésről, inkább megvárja, míg kellemetlen tünetek kergetik el az urológushoz. Van, amikor még ez sem elég, és bármilyen panaszra fabrikálnak valamilyen magyarázatot. Így a vizelet nem vértől, hanem például az elfogyasztott bortól, dinnyétől, céklától lett piros színű. A férfiakra nem jellemző, hogy megszokásból vagy megelőzési céllal szűrővizsgálatra menjenek.

Szégyenlősek, kellemetlenül érzik magukat, és az egymástól hallott rémtörténetek túl erősek ahhoz, hogy ezt néhány híres ember kampányüzenete ellensúlyozza. A barátnők, feleségek ugyan nagyobb befolyással bírhatnak, sőt akár egy herevizsgálatot is félig pajkos játékká tudnak alakítani, de nem tudnak a férfiak helyett elmenni az orvosi rendelőbe. Az információszerzésen és -átadáson kívül abban lehet szerepük, hogy támogatják és megerősítik partnerüket abban, hogy a vizsgálatban nincs semmi férfiatlan. Sőt, éppen hogy vigyáz a férfiasságra.

Az ismerős urológusból dőlnek a panaszok: azt tapasztalja, hogy a legtöbb magyar férfi biológiai ismeretei bődületesen hiányosak, ahogyan a lakosság egészségtudatossága sem mérhető a nyugati országokéhoz vagy akár a szomszédos Szlovákiáéhoz. (A WHO 193 országban készített felmérése alapján Magyarország munkaképes lakosságának halálozási statisztikája az összeállítás 101. helyén szerepel.) Sokan nincsenek tisztában azzal, milyen következményei vannak a helytelen életmódnak (a dohányzásnak, alkoholfogyasztásnak, mozgásszegény életvitelnek), sőt olyan betegek is vannak, akik prosztataműtét előtt azt sem tudják, mi is az a szerv, amelyet az orvos eltávolít.

Együtt lenni jó

A Movember és a hozzá hasonló, tudatosságra ösztönző kampányok célja nemes, az üzenet mégsem ér Magyarországon célba: miért? Nem találós kérdés: a nyugaton sikeres, egészségtudatos életmódot, szűrővizsgálatokat népszerűsítő kampányok kitalálói rájöttek, hogy az eredményességhez kevés, hogy fontos ügyet tűzzenek a zászlajukra. Naivitás lenne azt hinni, hogy a kérdés súlya – fontos a rákszűrés, csökkenteni kell a megbetegedések számát – eléggé nyomós ok arra, hogy az emberek tetszését elnyerje, és aktivitásra sarkallja őket.

A siker azon múlik, milyen a kampány maga: kiknek, hol, milyen programokat szerveznek. A Movember úgy indult, hogy harminc ausztrál férfi bajszot növesztett, hogy így hívja fel a figyelmet a prosztatarákszűrésre, és adományokat gyűjtsön e célra. Alulról jövő kezdeményezés volt, amely sokaknak bejött, férfiaknak és nőknek egyaránt, akik bajszot pingáltak maguknak. Tíz év alatt 21 országra kiterjesztették a programot, köszönhetően élénk online és offline közösségépítő tevékenységüknek és a jól eltalált kommunikációnak. Elérték az egészségügyi kérdésekben oly tartózkodó és közömbös férfiakat, és közösséget kovácsoltak belőlük.

Ugyanígy Nagy-Britannia legsikeresebb rákszűrést népszerűsítő kampányai, a Macmillan alapítvány szervezte kávématiné, a World’s Biggest Coffee Morning vagy a brit rákkutató intézet futóversenye, a Race for Life és a januári absztinenciát propagáló, humoros Dryathlon program szintén úgy lettek népszerűek, hogy önmagukban is jó programok – az üzenet már csak a szükséges plusz.

E kampányok résztvevői úgy vélik, tesznek az egészségükért, és közben még jól is érzik magukat. Hiszen az egészségügyi kampányoknak végeredményben ez a legfőbb céljuk: elhitetni az emberekkel azt, hogy egészségesnek lenni mekkora öröm, és ezért ők is tehetnek. És nem csak egy napig vagy egy hónapig, hanem egész évben.