Nem állítanám, hogy tiniként nekem volt a világon a legrondább bőröm, de azért élénken emlékszem rá, hány nagy alkalmat tett tönkre az orrom vagy a homlokom közepén megjelenő nagy, lüktető dudor. Természetesen mindent megtettem, amit a korabeli tinikönyvek tanácsoltak (és persze azt is, amit tiltottak). Kentem, nyomkodtam, szaunáztam, radíroztam és diétáztam. Semmi nem segített, csak az, amikor rátaláltam egy megbízható, jó kozmetikusra. A nála töltött rendszeres látogatások hatására lanyhulni kezdett a pattanásáradat rettenete, és persze az idő is nekem dolgozott. Ahogy húszéves lettem, már csak azokon a bizonyos napokon kellett egy-egy vörös folt megjelenésével számolnom, és örültem neki, hogy vége van. Ezen is túl vagyok, úgy, mint a rosszul szabott bő ruhákon és a béna izzadós tinirandikon. Felnőtt lettem.
A nagy comeback
Nem is sejtettem, hogy a pattanások ugrásra készen állnak és készülnek a nagy visszatérésre. Arra meg végképp nem, hogy pont azt az időszakot választják erre, amikor elvileg a legszebbnek és legragyogóbbnak kellene lennem, mert éppen babát várok.
Arra számítottam, hogy a terhesség alatt meg fogok hízni, és gyakran lesz hányingerem. De azt, hogy visszatérhetnek a kis vörös rémek is, senki nem mondta korábban. Csak néztem csodálkozva, hogy egymás után jelennek meg a fájdalmas, mély, vörös pattanások az arcomon. Ahelyett, hogy ragyogtam volna a boldogságtól, úgy éreztem, én vagyok a legcsúnyább nő a világon. Az arcom, a nyakam, az állkapcsom telis-tele volt. Amikor az orvosnak elpanaszoltam a gondom, ő csak széttárta a kezét: van ilyen. A hormonális változások okozzák. Sok nőnek okoz gondot a felnőttkori akné terhesség, meddőségi kezelés, vagy éppen menopauza alatt – állította. De van egy jó híre: el fog múlni, amint megszületik a gyerek.
Csak kilenc hónap?
Kilenc hónap nem a világ, gondoltam, hát úgy voltam vele, kibírom. Jó barátom lett az extra erős, színpadi alapozó, amivel ha el kellett mennem valahová, eltüntethettem a szégyenem, és vártam, hogy megszülessen a kicsi.
Micsoda naivitás volt! A lányom egészségesen született, és egy csomó terhességi gond vele együtt azonnal a múltba merült, mint a gyomorégés vagy a folyamatos pisilési inger. Ám a pattanások megmaradtak. Amikor számon kértem az orvoson, ő hümmögni kezdett, és ismét közölte, van ilyen. A szoptatás lehet az oka.
Még szerencse, hogy van Photoshop!
Az ilyen makacs, csúf pattanásokra létezik ugyan egy antibiotikum, de azt sajnos se terhesség, se szoptatás alatt nem szabad szedni, mert még az anyatejen átjutott pici mennyiség is sárgítja a gyerek fogát. Esetleg ha majd abbahagyom a szoptatást, menjek vissza, és szívesen felírja. Vagy akár most is, ha tápszeres a gyerek.
A szoptatással azonban nem volt gondom, és tudtam, a hiúságom nem ok arra, hogy megfosszam a gyereket az anyatejtől, így eszembe sem jutott, hogy emiatt hamarabb elválasszam. Nyolc hónapon át szoptattam.
Szerencsés voltam. Amikor a lányom úgy döntött, hogy elég neki belőlem, a bőröm szinte azonnal javulni kezdett. Ám nem mindenki ússza meg ilyen egyszerűen. Ők első körben antibiotikumot kapnak, amit akár két-három hónapon át is szedni kell. De előfordulhat, hogy még ennél is súlyosabb a baj, és szükség lehet speciális, bőrgyógyász által felírt szárító szerekre. A baj csak az, hogy felnőttkorban a bőr már eleve szárazabb és a pattanásokat eltüntető szárítás fokozza a ráncosodást.
Nem csak pénz kérdése
Szakértők szerint a felnőttkori akné minden második nőt érint legalább egyszer élete során, ezért nem meglepő, hogy egész iparág épült a kezelésére. Krémek, tonikok, speciális kozmetikai kezelések sorát próbálhatjuk ki – de sajnos még így sem garantált a siker. Gondoljunk csak Cameron Diazra, Victoria Beckhamre vagy Katy Perryre, akiket rendszeresen fotóznak pattanásos arccal – márpedig nekik aztán jóval nagyobb büdzséjük van erre, mint az egyszerű halandóknak.
Ha felnőttkorban előbújnak a rettegett vörös ördögök, érdemes hormonvizsgálatot kérni, mert előfordulhat, hogy PCOS vagy már nőgyógyászati probléma áll a háttérben, amit kezelni lehet. Sok nőnek a hormonális fogamzásgátló tabletta hoz enyhülést. De a cukorbevitel csökkentése is segíthet és az is, ha valamiképp tudjuk csökkenteni a stresszt. A bőrünk a tét: nem mindegy, hogyan érzi magát benne az ember.