“Annyira zavart a klimax, hogy nem mertem a párom előtt levetkőzni”

Ülök a mammográfián, miközben telve vagyok félelemmel, mert hetekkel ezelőtt ismeretlen fájdalom hasított a mellembe, és nem hagy nyugodni a dolog. Ez valami kóros tünet, vagy a változókor velejárója? Marcangol a félelem, hiszen eddig vigyáztam a testemre, szerettem volna megadni neki mindent ahhoz, hogy jól működhessen. Gluténérzékeny lévén csak zöldségeket eszem, sportolok, nem dohányzom, nem iszom, és évenként végigjárom a szűrővizsgálatokat. Ha azt szeretném, hogy jól működjön a testem, akkor meg is kell neki adni mindazt, amire szüksége van, mindig így gondolkoztam.

De ez a fájdalom valami más volt. Minden ismerősöm azzal nyugtatott, hogy 53 éves korban már bőven benne vagyok a változókorban és ez egy természetes tünet. Nyugodjak bele, hogy változik a testem, a hormonjaim játékának következménye ez a fájdalom. Mégsem hagyott nyugodni. Egyébként is esedékes volt az évi mammográfia, persze nem egyszerű időpontot kapni. A telefonos kisasszony, amikor meghallotta a hangom, megkérdezte, ugye negyvenéves ön? Mert akkor már változókorban van. Ez a mondat megütött. Negyvenévesen? Nem, mondom, én 53 vagyok, tehát igencsak benne vagyok a változókorban.

Végtelennek tűnt a várakozás ott, az orvosi váróban. Idősödő nők ültek szépen sorban, egytől egyig megereszkedett mellekkel, méltósággal, türelmesen. A nőkkel, mintha egy klubdélutánon lennénk, beszélgetésbe elegyedtek.

“Én nem tudom, hány évente kell ide járni, mert én már 79 éves vagyok, túl egy méheltávolításon, és azóta évente járok szűrésre – mondja egy ősz, csillogó kék szemű idős asszony, biztosan letagadhatna 10-12 évet a korából. – Tudja maga, mit jelentett negyvenéves koromban az, hogy kivették a méhem? Azt, hogy azóta sokkal jobban odafigyelek magamra és rendszeresen járok vizsgálatra. Persze akkor nehéz volt tudomásul venni, hogy volt méhem, nincs méhem. Nagyon fiatal voltam, a műtét után nem éreztem nőnek magam.

Jöttek a hőhullámok, meg az éjszakai felébredések. Amikor elmentem otthonról egy tiszta, vasalt blúzban, és mire beértem a munkahelyemre, óriási izzadtságfoltok voltak a hónalján. Az arcomról meg folyt a víz. Ettől nagyon szenvedtem, mert szégyelltem, hiszen mindenki látta rajtam a hormonális változást. Évekig tartott. Aztán éjszaka izzadtam, napközben egyáltalán nem. Alvászavaraim rettentőek voltak, 11-kor feküdtem és éjjeli 1 órakor már fent is voltam, aztán fél négy-öt között újra aludtam, vagy éjjel háromkor keltem, és egyáltalán nem tudtam visszaaludni” – mondja az idős asszony.

Egy másik nő kék ruhában, aki temetésre sietett és türelmetlenül várt a sorára, átvette a szót:

“Na, nekem nem ez volt a fő bajom a banyakórral. Én abban a pillanatban, ahogy elkezdődött a változókor, a testi változásaim miatt hárítottam a szexet. Jól néztem ki és jól tartottam magam, de ahogy 45 évesen elmaradt a menstruációm, iszonyatosan elkezdtem hízni. Ez annyira zavart, hogy nem mertem a párom előtt levetkőzni, azt gondoltam, kiábrándul belőlem.

Most tudom csak, hogy mennyire nem volt igaz, bután viszonyultam az egész klimaxhoz. Szeretnék én most úgy kinézni, mint akkor. Terebélyesedtem, az igaz, de mégis fiatal voltam. Eleinte még kívántam a szexet, na akkor kellett volna meglovagolni az érzést, meg a  férjemet (nevet), de aztán teljesen eltávolodtunk a egymástól, azóta sincs szex a kapcsolatunkban. Összeöregedtünk. Szerintem már nekem össze is nőtt ott alul. Már csak a masszőröm simogat, ő is azt mondja a nyaki csigolyámra, hogy banyapúp…” – nevet a kék ruhás nő a saját nehézségein.

Aztán egy piros ruhás nő is csatlakozott a beszélgetéshez:

“Nekem a változókor legszörnyűbb problémája az volt, hogy a vizeletemet nem tudtam tartani. Állandóan csöpögött, ha nevettem, ha köhögtem, és egy idő után már akkor is, amikor ültem. Nagyon kínosan éreztem magam, a szextől is elment a kedvem, nem beszélve arról, hogy bármilyen hosszú volt az előjáték, a hüvelyem sem nedvesedett. Akkor szégyelltem erről még az orvossal is beszélni, nemhogy egy síkosítót vettem volna. Már bánom, hogy nem tettem semmit azért, hogy jobban átvészeljem ezeket a tüneteket!”

Igen, a testünk változik, és ez a változás egy természetes dolog. Egy folyamat része ez is, ami azt jelenti számomra, hogy jól működik a testem, és ezért hálás vagyok.

Az éjszakai felébredések, a menstruációm pontatlansága, az alvásigényem csökkenése mind érzékelhető változás. Hiszen beteljesítette a testem, amit kellett neki. Felnőttem, életerős fiatal nőként virágba borultam, és háromszor adtam új életet. A mellem megnőtt, tejet termelt, aztán lefogyott. Háromszor. A hasam is. Háromszor. Tudom, hogy eddig mindig jól működtem, és a testem most sem hagy cserben. A ráncaim nem zavarnak, az öregedés sem. Igen, tennünk kell magunkért. A női test változásának vannak nehezen viselhető része, de ha ezt nem nézzük tétlenül és tehetetlenül, akkor nem válik elviselhetetlenné sem a testnek, sem a léleknek.

Az első lépés, hogy elfogadjam önmagamat, a változásaimat… márpedig ráncaim lesznek!

Már nem akarok húszéves lenni, nagyon jól érzem magam ötvenhárom évesen. Nem akarom azt sem, hogy ne legyenek ráncaim, mert a ráncok úgyis vannak és hozzám tartoznak. Nemessé teszik az arcot, hiszen ez is én vagyok. Elfogadom az idő patináját, mert a nem elfogadás tiszteletlenség önmagammal szemben. Az elfogadás nem egyenlő azzal, hogy nem teszek magamért, nem teszek azért, hogy könnyebben viseljem mindezt.

Nem lehetek tehetetlen, hiszen megvannak eszközeink ahhoz, hogy segítsünk elviselhetővé tenni a klimaxot.

• Ha nem csak a változókorban kezdünk tenni magunkért, azt meghálálja a testünk!

Nem elég, ha ötven év körül akarunk hirtelen mindent megtenni magunkért. A dohányzás, az alkohol és az egészségtelen életmód hosszú távon fejti ki káros hatását. A változókorra érdemes úgy készülni, hogy már fiatalon is gondolunk és készülünk rá. Életmódváltozás szintjén beépítjük a mozgást, az aktivitást, a Kriston-intimtornát is. Időben megtanuljuk a hüvely-, a gát- és a hólyagzáró izmokat karbantartani, azért, hogy a hormonhiány miatt ne veszítsenek majd az erejükből. Azonnali eredményeket nem lehet elérni, ezért az időben elkezdett prevenciónak és a folyamatosságnak óriási a jelentősége!

• Az aktív szexuális élet késlelteti a változókort!

A testünk minden körülmények között csak annyi hormont termel, amennyire feltétlenül szükségünk van. Ha a változókor előtt nem élünk szexuális életet, akkor valószínűleg a menopauza előbb fog elérni minket. A szexuálisan aktív nők később kerülnek változókorba, mert a testük elegendő ösztrogént termel a szexnek köszönhetően. Az a nő, aki képes huncutkodni, vagy partner hiányában maszturbál, netán végzi az intimtornát, sokat tesz női egészségéért és az elégséges ösztrogén termeléséért.

• A testi változások nem azt jelentik, hogy nélkülözni kell a szexet!

Ha képes vagy elfogadni önmagad és a tested változásait, akkor azt is elhiszed majd, hogy a párod a változásaiddal együtt szeret. Fontos, hogy egy párkapcsolatban a pároddal együtt éljétek meg a változásokat, vélhetően ő se kerülheti el a változókort. Ha szeretettel és felkészülten viszonyultok hozzá, akkor közösen képesek lesztek megoldani a nehézségeket. A női hüvely nyálkahártyája az ösztrogénszint csökkenése miatt szárazzá válik, és szexuális inger hatására sem biztos, hogy ugyanúgy nedvesedik, mint korábban. Érdemes vizes alapú síkosítót venni, és hosszabb előjátékkal kezdeni a szexet. Az orális szex is áthidalható megoldás lehet az előjáték során akkor, amikor nehezebben nedvesedik a puncid.

• Ne várd el magadtól, hogy éppen annyit akarj szeretkezni, mint korábban!

Az ösztrogén termelődésének csökkenése miatt a szexuális étvágy is csökkenhet, de nem feltétlenül csökken. A szexuális étvágy változása nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne éljünk szexuális életet, de a görcsös megfelelés sem a megfelelő megoldás. Érdemes ebben a korban a pár két tagjának beszélgetni erről, hogy ne feszüljön a kapcsolatban egy ki nem mondott probléma vagy titok, ami feszültségeket gerjeszt. Fontos, hogy olyan megoldások szülessenek a szexuális élet harmonizálása érdekében, ami senkinek nem bántó, és mindkét fél számára tolerálható. Ha van olyan időszak, amikor képtelen vagy szeretkezni, érdemes alternatív szeretkezési módokat beiktatni. Akár a petting, akár az orális szex jó megoldás lehet. Ne szégyelld magad, az idősödő embereknek is fontos a szexuális harmónia!

• Ha vizelettartási panaszokkal küzdesz…

A húgycső nyálkahártyájának összeszáradása szintén az ösztrogénhiány következménye. Ha kezdődő tüneteid vannak, akkor minél előbb menj el egy Kriston-intimtorna-trénerhez, és tanuld meg azokat a gyakorlatokat, amelyek segítenek a vizelet megtartásában. A torna segít abban is, hogy az ösztrogént intenzívebben termelje a szervezeted. Ha ez sem segít, akkor érdemes felkeresni a nőgyógyászod annak érdekében, hogy végezzenek egy hormonszintmérést, és ha szükséges, akkor tabletta formájában pótold az ösztrogént.

• Ha izzadsz és hőhullámaid vannak…

A hőhullámok jönnek. Természetesen ez is a hormonváltozás eredménye, de jobb elfogadni ennek a jelenlétét. Ha aktív vagy, mozogsz és sportolsz vagy túrázol, akkor a tünet intenzitása lényegesen könnyebben elviselhető, mintha nem lennél aktív. Az aktivitásnak, mozgásnak óriási jelentősége van abban, hogy mind mentálisan, mind fizikailag elviselhetőbbé tedd a változókor nehézségeit.

Sorba behívták a várakozó nőket a vizsgálatra, köztük engem is. Mosolyogva, megnyugodva jöttem ki, hiszen a tünetek valóban csak a változókor tünetei voltak. Béke és harmónia érzése járt át, hiszen valóban jól működik a testem. Hálát éreztem.