A szív
A gyászoló embereknél megnő a szívroham kockázata a magasabb vérnyomás, a megemelkedett pulzus és véralvadás változásának eredményeként. Egy 2012-es tanulmány szerint a szerettünk halálát követő 24 óra a legkritikusabb az egészségünkre nézve. Ebben az időszakban 21-szer nagyobb esélyünk van arra, hogy szívrohamot kapjunk, és a kockázat még egy hétig kiemelkedően magas marad. Szintén megnő a stroke és a tüdőembólia veszélye a gyászoló embereknél. Szóval a megszakad a szíve fájdalmában szófordulat valóságos jelenségre utal, de hozzá kell tenni, hogy elég ritkán fordul elő, és szerencsére még ritkábban halálos. Ilyenkor az történik, hogy a szív bal kamrája hirtelen elgyengül és nem tudja tovább pumpálni a vért. Ez nőknél gyakrabban fordul elő, és egy új tanulmány szerint hirtelen jött örömmámor is kiválthatja – mint például annak a 84 éves thaiföldi nagymamának az esetében, aki belehalt az örömbe, mikor unokája, a súlyemelő Subin Khogtap bronzérmet nyert a a riói olimpián.
A mellékvesék
Álmatlan éjszakákra és gyomorbántalmakra is számíthatnak a gyászolók – lévén, hogy a mellékvesék által termelt stresszhormon, a kortizol szintje a halálesetet követő hat hónapban megemelkedik a szervezetükben.
Az immunrendszer
Előfordulhat az is, hogy kevésbé hat az influenza elleni védőoltás a gyászoló ember szervezetére. A szervezetnek ugyanis antitesteket kell termelnie, amikor a vakcinát megkapja, de idősebb felnőtt embereknél, akik egy éven belül vesztették el szeretett hozzátartozójukat, ez a reakció kevésbé erős. A 65 év felettieknél általánosságban is igaz, hogy a szervezet válaszkészsége a védőoltásokra gyengébb, de tudományos kutatások szerint ez a probléma fokozottabban jelentkezik azoknál, akiknél még tart a gyászév.
Az agy
Becslések szerint a gyászolók 7-10 százalékának nem enyhül a fájdalma az idő múlásával sem. Ha a gyász folytatólagosan befolyásolja a mindennapjaikat több mint 12 hónapon keresztül, akkor elhúzódó gyászról vagy krónikusgyász-szindrómáról beszélhetünk. Ennek jele a folyamatos gondolati foglalkozás az elhunyttal, a miatta érzett lelkiismeret-furdalás, illetve a képtelenség arra, hogy elengedje a gyászoló azt, akit elvesztett. Erre utal, amikor például valaki rendszeresen megterít elvesztett szerettének is vacsoránál, vagy még egy év elteltével is érintetlenül hagyja minden holmiját. A Psychological Medicine című lapban megjelent tanulmány szerint a krónikus gyásszal küzdők általában rosszabbul teljesítenek szóasszociációs és más kognitív feladatokban, illetve csökken az agyuk térfogata is. Ez nem nagy meglepetés, hiszen régóta ismert, hogy a krónikus stressz is a szürkeállomány gyérülését okozza bizonyos agyterületeken. A gyász a memóriára is rossz hatással van – mivel állandóan az elvesztett személy körül járnak a gyászoló ember gondolatai, nem is csoda, ha kevésbé tud emlékezni más dolgokra. Egy kísérletben például azok, akik 6 hónapon belül vesztették el a házastársukat, drámaian rosszabbul emlékeztek vissza a nekik mesélt történetre, mint azok az alanyok, akik nem gyászoltak.
Az egész test
A normál stressz jobban megviseli a gyászolókat, és a szervezet válasza a stresszre is lassúbb. További rossz hír, hogy nő a szervezetben a gyulladásveszély is, ami részben magyarázza, miért nő meg a halálozás veszélye a gyászolóknál. A krónikus fertőzés ugyanis szerepet játszik olyan súlyos betegségek kialakulásában, mint a rák és a szívműködési rendellenességek.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen fontos, hogy nagyon figyeljünk oda egymásra, amikor a családunkban, a baráti körünkben tragédia történik. Ha pedig úgy érezzük, nem tudunk segítség nélkül megbirkózni a veszteséggel, akkor merjünk segítséget kérni.
Ha olvasnál még gyász témában az NLCafén:
- “Testünkben tartani a másikat, akit már nem ölelhetünk”
- “Akár egy atomcsapás, olyan volt a férjem halála” – egy háromgyermekes anya vallomása
- Az özvegység súlya – mi lesz velem nélküled?