2012-ben kezdtem el rendszeresen futni, mert az egyetem mellett hiányzott valami plusztevékenység, ami lefáraszt (mulatni meg senki nem jött velem minden áldott este). Kezdetben némi lelki presszióval kitoltam magam az ajtón, aztán azt vettem észre, hogy szeretem csinálni. Először félmaratont futottam, aztán hosszabb távok jöttek. Ma már heti hatszor futok (heti 120 km-t), tudatosan felépített edzéstervem van, és ultraversenyeken állok rajthoz. Egy idő után elengedhetetlen volt, hogy a sporthoz igazítsam az étrendem a teljesítményem fokozása és az egészségem megőrzése érdekében.
Hétvégén lefutottam 100 kilométert (na nem úgy kell érteni, hogy “lefutottam vagy 100 kilométert”, hanem tényleg, konkrétan 100-at, azaz 110-et), ezért úgy gondoltam, megérettem arra, hogy csapjak egy igazán brutális 3 napot. Mivel egyébként roppant mód oda kell figyelnem arra, hogy mit eszem a felkészülési időszakban, ezért a hosszú versenyek után szeretek tartani pár mértéktelen napot. Ilyenkor azt eszem, amit csak megkívánok, nincs korlát. A probléma az szokott lenni, hogy úgy a második napon már sokkal kevésbé esik jól a kaja, és mivel amúgy nagyon visszafogottan eszem, túl is eszem magam jócskán, aminek kellemetlen következményei vannak.
Én és a cukor már nagyon régen elköszöntünk egymástól, ha bármit is édesíteni szeretnék, eritritet használok. Különösen odafigyelek a versenyek közeledtével, kerülök minden olyan élelmiszert, amiben hozzáadott cukor van.
- Meglepő módon sokkal több energiám lett, kevesebb alvásra volt szükségem, és az emésztésem is rendben lett (bocsánat, de ez igenis fontos) a cukortól való megválásom óta. De azért csak ott integet minden vásárlás alkalmával szinte az összes polcról, néha igenis nehéz ellenállni, még akkor is, ha tudom, jobb így nekem.
Alapvetően nagyon odafigyelek arra, hogy mit, mikor és hogyan eszem, de ez a nagy odafigyelés néha igazán kimerít, és elegem lesz belőle, hiába tudom, hogy a szervezetemnek jobb, ha tiszta, jól hasznosuló üzemanyaggal töltöm fel, van, hogy az ember lánya megkívánja az édességeket, a junk foodokat. Úgy döntöttem, hogy egy futóverseny utáni időszakban kicsit eleresztem magam. Adok magamnak három napot, úgy eszem, hogy nem figyelek oda, és a polcról gondolkodás nélkül emelek le finomított élelmiszereket. Hogy mi lett a kísérlet eredménye? Olvassátok el a cikk végén!
Egy átlagos napom ilyeneket eszem:
Reggeli:
- zabkása (250 kcal)
- banán (105 kcal)
- fehérje (155 kcal)
- alma (95 kcal)
Összesen: 606 kcal
makrók: fehérje: 30 g, ch: 100 g, zsír: 7 gramm
Ebéd:
- tofu (231 kcal)
- karfiol (57 kcal)
- brokkoli (95 kcal)
Összesen: 383 kcal
makrók: fehérje: 38 g, ch: 14 g, zsír: 17 gramm
Uzsonna:
- dinnye (174 kcal)
- mandula (100 kcal)
Összesen: 274 kcal
makrók: fehérje: 7 g, ch: 40 g, zsír: 10 gramm
Vacsora:
- jégsaláta (28 kcal)
- uborka (48 kcal)
- paradicsom (69 kcal)
- chia puding (67 kcal)
Összesen: 212 kcal
makrók: fehérje: 10 g, ch: 32 g, zsír: 6 gramm
Miért csináltam?
Azért, mert kíváncsi voltam, milyen tüneteket vált ki belőlem a mértéktelen zabálás, ezek mikor jelentkeznek, és milyen kapcsolatban vannak a közérzetemmel. Érdekelt, hogy a hirtelen sok cukorra hogyan reagál a szervezetem. Kíváncsi voltam, mikor telítődök el a sok cukros ételtől, és hogy a “visszaállás” mennyire jelent majd komoly kihívást.
Pár adat:
Életkor: 26
Magasság: 164 cm
Testsúly: 52 kg
Napi kalóriabevitel átlagosan: 1300-1500 (50%-a szénhidrátból, 30%-a fehérjéből és a maradék 20% zsírból áll össze)
Aktívan sportolok, ez napi szinten 1-1,5 óra mozgást jelent.
Szükséges alvással töltött idő: 7-7,5 óra után úgy pattanok ki az ágyból, akár egy gumilabda
Vegán étrendet folytatok, ezt a diéta alatt is tartottam, de ez nem jelenti, hogy egészségesen ettem volna.
A kísérlet alatt nem mozogtam (na nem mintha tudtam volna bármit is csinálni ennyi kaja mellett), nem figyeltem a makrókra, akkor ettem, ha éhes voltam (és egy idő után akkor is, amikor nem is voltam éhes). A kalória- és makroértékeket darabszámok (keksz, kenyér, jégkrém stb.) vagy mérés (reggelizőpehely, eper, humusz stb.) alapján kalkuláltam ki.
1. nap
Reggeli:
- kakaós csiga (257 kcal)
- margarinos kenyér zöldségekkel (256 kcal)
- narancslé, kávé (176 kcal)
Összesen: 689 kcal
makrók: fehérje: 17 g, ch: 107 g, zsír: 22 g
A reggeli nagyon jólesett, már vágytam egy finom kakaós csigára, és a kenyér is remek élmény volt. Bár meg kell vallanom, hogy sokkal többet ettem annál, mint amire valóban szüksége lett volna a szervezetemnek, nem bántam meg.
Ebéd:
- fél üveg mogyorókrém keksszel (1541 kcal)
- marcipánkenyér (770 kcal)
- víz, kávé
Összesen: 2311 kcal
makrók: fehérje: 46 g, ch: 393 g, zsír: 136 g
Utazás miatt szétcsúszott a nap, így nem ebédeltem, csak nassoltam mindenfélét. A mogyorókrém ugyan nagyon beütött, úgy éreztem, még egy teljes étcsokis marcipánkenyeret adekvát rátolni. Ez volt az első nehéz pillanatom: a gyomrom szét akart robbanni, hányinger kerülgetett, ezért innentől kanállal ettem a maradék mogyorókrémet…
Vacsora:
- pizza (2072 kcal)
- jégkrém (232 kcal)
- víz
Összesen: 2304 kcal
makrók: fehérje: 88 g, ch: 223 g, zsír: 101 gramm
A pizza megint jólesett, bár az egész hatalmasnak bizonyult. A jégrémmel be is teljesítettem minden vágyamat. Igazából itt kellett volna abbahagyni az egészet, de volt még két nap.
5304 kalóriát ettem meg a teljes nap folyamán! (134 g fehérje, 617 gramm szénhidrát és 237 g zsír összetételben.)
2. nap
Reggeli:
- gabonapehely (522 kcal)
- gombás táska 2x (360 kcal)
- kakaós csiga (257 kcal)
Összesen: 1139 kcal
makrók: fehérje: 21 g, ch: 31 g, zsír: 50 g
Aludtam 9 órát, és így is ólmos fáradtsággal és farkaséhesen keltem. Teljesen nyilvánvaló, hogy túlettem magam. Mondjuk, nekem is feltűnt, de csak a kakaós csiga beburkolása után, erős hasfeszülés és hányinger mellett. Ekkor volt először “soha többet nem eszem semmit” élményem, és esküszöm, komolyan is gondoltam.
Ebéd:
- zöldséges batyuk (322 kcal)
- naan kenyér (538 kcal)
- humusz (513 kcal)
- jégkrém (232 kcal)
Összesen: 1605 kcal
makrók: fehérje: 46 g, ch: 194 g, zsír: 55 g
A reggeli élménye olyan gyorsan foszlott szerte, mintha meg se történt volna. Vagyis: éhes voltam a reggeli után már 1,5 órával. Indokolatlan pillanatokban leszek éhes, indokoltakban pedig egyáltalán nem.
Vacsora?
- gumicukor (539 kcal)
- sós keksz (630 kcal)
Összesen: 1169 kcal
makrók: fehérje: 19 g, ch: 210 g, zsír: 37 g
Teljesen szétcsúszott a napi rutinom, étkezésekről már nem beszélhetünk, falási rohamok törnek rám, amit túlevés és enerváltság követ. Sósat és édeset váltakoztatok, és pillanatok alatt eljutok a farkaséhségtől addig a pontig, hogy nem úgy érzem, kipukkadok. Alig várom, hogy vége legyen ennek a borzalmas diétának.
3913 kalóriát ettem meg a teljes nap folyamán! (85 g fehérje, 549 g szénhidrát és 141 g zsír összetételben)
3. nap
Reggeli:
- eperturmix (200 kcal)
- croissant 2x (516 kcal)
Összesen: 716 kcal
makrók: fehérje: 30g , ch: 82g , zsír: 11g
Muszáj volt már valami gyümölcsöt ennem, a sok junk food mellett nem fért belém gyümölcs, és bevallom, nem is éreztem őket elég édesnek a kekszek és jégkrémek mellett. Az eperturmix miatt úgy éreztem, én vagyok a nap hőse, hogy ennyire egészségesen étkezem. Így megjutalmaztam magam egy csokis croissant-nal, aztán meg még eggyel.
Ebéd:
- zöldségrudak (466 kcal)
- majonéz 407 kcal)
- almás pite (215 kcal)
Összesen: 1088 kcal
makrók: fehérje: 14g , ch: 80g , zsír: 78g
Fáj a fejem, éhes vagyok szinte állandóan, hiába ettem éppen, a hűtő és kamra előtt állva várom, hogy a szemem elé kerüljön a zsákmány. Unott arccal rakom vissza az aszalt és préselt gyümölcsöket, mondván, “nem elég édes”. Nem mertem sehova menni otthonról, mert durván ment a hasam.
Ebéd vol2:
- sültkrumpli (512 kcal)
- csoki,csoki,csoki (392 kcal)
- jégkrém (232 kcal)
Összesen: 1136 kcal
makrók: fehérje: 19g , ch: 50g , zsír: 51g
Már rég nincs jelentősége a napszaknak, mivel folyamatosan eszem: vagy éhes vagyok, vagy úgy érzem, szétrobban a gyomrom, és hányingerem van. Köztes állapot nincs, mindig van valami kaja a kezem ügyében.
Vacsora:
- mogyorókrémes keksz (480 kcal)
- gumicukor (342 kcal)
- jégkrém (232 kcal)
Összesen: 1054 kcal
makrók: fehérje: 14g , ch: 149g , zsír: 18g
Itt már minden falat természetes volt, és egyáltalán nem okozott örömöt. Ez volt a legrosszabb érzés, minden, amiért addig annyira rajongtam, most teljesen semleges hatást váltott ki belőlem. Az első nap és a második nap reggelije még jó volt, klasszul éreztem magam tőle, viszont utána már nem okozott örömet azt ennem, amit akartam, legalábbis nem annyira, mint azt előtte gondoltam, kiöltem a “jutalom” élményét ezekből az ételekből.
3994 kalóriát ettem meg a teljes nap folyamán! (77 g fehérje, 425 gramm szénhidrát és 167 g zsír összetételben.)
Visszaállás
A meglepő az volt, hogy nem az volt a legnehezebb, hogy kevesebbet és egészségesebbet egyek, hanem az étkezések betartása. Mivel megszoktam, hogy folyamatosan eszem valamit, néha csak azon eszméltem, hogy reflexből nyúlok valami nasi után, amikor nem is voltam éhes.
Pár tapasztalat:
– Az agyam sokkal lassabban reagált a finomított élelmiszerekre, ezért folyton túlettem magam.
– Hasmenés gyötört már az első nap után szinte végig.
– Kevesebb, de értékes bevitt kalória mellett jóval több energiám van.
– Jobban esik a “csaló” kaja, ha mértéket tartok, hiszen akkor élmény is.
– Már 3 nap alatt átállt az agyam arra, hogy akkor vagyok jóllakva, ha “mindjárt kipukkad a gyomrom” élményem van, az első pár nap nehéz volt elhinnem, hogy eleget ettem e nélkül az “élmény” nélkül.
Tapasztalatok:
A mértéktelen zabálás folyamatos éhségérzetet váltott ki belőlem. Igen, hiába ettem egész nap, folyamatosan éhes voltam, pár röpke óra elteltével ismét rengeteget tudtam enni. A közérzetem pocsék lett, utáltam magam, amiért ennyit eszem, a második nap ebédje után már gyűlöltem az egészet és a saját testemet is, de nem bírtam leállni. Írhatnám képletesen, hogy könnyek közt toltam magamba még másfél napot, de nem, igazából nem volt olyan nehéz. Viszont rosszul éreztem magam: a gyomrom vagy óriásira dagadt, vagy korgott, ment a hasam, kimerült és rosszkedvű voltam. Most biztosan azt várjátok, hogy közöljem: “a cukor rossz, ennyi cukrot nem jó enni”, de az igazság az, hogy simán tudtam volna tovább csinálni és tovább tömni magam. Mert egyszerű és finom ilyen ételeket enni!
Merj változtatni!
Bitang nehéz, most szólok! Önmagad kontrollálni meg pláne, hiszen “az a pár kocka biztosan nem árt”. És nem is, de ha olyan vagy, akinek gondjai vannak a mértéktartással, sokkal jobb, ha teljesen kiiktatsz minden rossz szokást. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mennyire nehéz egy életmódváltás, pedig én csak 3 napig engedtem el magam. Hatalmas erő és kitartás kell ahhoz, hogy valaki többéves, évtizedes szokásokon változtasson! Emelem, sőt elhajítom a kalapom mindenki előtt, aki lépéseket tett az egészsége érdekében, akár úton van még, akár már célba ért!
Pár adat (utána):
Életkor: 26 (ez nem változott, bár érzésre öregedtem vagy 8 évet)
Magasság: 164 cm
Testsúly: 55 kg (“mit tettem?” L )
Napi kalóriabevitel átlagosan: 1300-1500 4403
Aktívan sportolok, ez napi szinten 1-1,5 óra mozgást jelent.
Szükséges alvással töltött idő: 9-10 óra, és rettenetesen fáradtan keltem fel a 2. és 3. napon.