„Egyszerűen utálok szoptatni”

nlc | 2017. November 06.
Sosem felejtem el a barátnőm arcát, amikor elmesélte, hogy a nagymamája, az anyukája és egyéb kedves rokonok egyszerűen nem hajlandóak kimenni a szobából, amikor szoptat. Pedig ő nagyon szeretné ezt megtartani magának, hiszen amúgy sem szereti, és valóságos rémálomnak gondolja az egészet. És persze emiatt meg lelkiismeret-furdalása van.

Korábban is válogattam már az NLCaféra a Whisperről súlyos vallomásokat, például, amikor a gyerekorvosok mesélték el, mit utálnak a szakmájukban, vagy amikor betegek írták le, hogy műtét után, altatásból felébresztve, miket követtek el. Most anyukák írták le, hogy miért nem szeretnek szoptatni, mi a legszörnyűbb benne szerintük. Ítélkezés nélkül ezekből válogattam:

Egyszerűen utálok szoptatni. Nagyon unom, hogy azért kell felkelnem éjszaka, hogy a babám szétharapdáljon. Legszívesebben visszaküldeném a gyerekem.

Konkrétan hányingerem volt szoptatás közben. Az első hónap után áttértünk tápszerre.

Gyűlölöm a szoptatást, csak azért teszem, mert szeretem a babámat. Nagyon fárasztó, hogy az egész napom arról szól, hogy etetem a gyerekem. És nem szeretem házon kívül csinálni, így teljesen beszorultam a négy fal közé.

Csak azért szoptatok, hogy ne érezzem magam rossz anyának.

Teljes mértékben utálom a szoptatást. Egész nap szenvedek tőle, közben pedig nézem az órát, hogy mikor lesz vége.

Most született a babám, és szoptatom. A legkényelmetlenebb élményem eddig, és utálom csinálni. Másféleképpen fogunk kötődni a babámmal, nem így.

Nem szeretek szoptatni, konkrétan tehénnek érzem magam. Csak azért csinálom, mert szeretem a lányomat.

 

Exit mobile version