Hosszú cikkben magyarázta a sürgősségi ellátás működését és nehézségeit Zacher Gábor, a Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Osztályának főorvosa a Magyar Hírlapban.
Zacher nehezményezi, hogy a sajtó sok esetet negatívan és egyoldalúan mutatott be, pedig az éremnek két oldala van. Mint mondta, évente több mint 63 ezer beteget látnak el, közülük 0,6 százaléknak nem tudják megmenteni az életét. Ebben benne vannak például a végstádiumban lévő idősek vagy az agyvérzéses betegek, akiket más kórházak nem szívesen vesznek fel.
Szerinte a betegek és az orvosok közötti feszültség többnyire abból adódik, hogy a sürgősségi ellátás Magyarországon fiatal szakma, 10-12 éves, ezért sem az orvosok, sem a betegek nem kezelik megfelelően. Sokan azt hiszik, a sürgősségi gyorsított útvonal, ahol a páciens hamarabb megkapja az ellátást, gyorsabban elvégzik a vizsgálatokat.
Miközben mentőhelikopterrel igazán súlyos, olykor életveszélyes állapotban lévő betegek érkeznek az osztályra, előfordul, hogy egy fiatalember épp szabadnapos a munkahelyén, ezért szeretné kivizsgáltatni magát a sürgősségin, mert időnként fáj a mellkasa. Sokszor még a háziorvosok sincsenek tisztában a sürgősségi ellátással, olyanokat is odaküldenek beutalóval, akiket nem ott kellene ellátni. Zacher becslése szerint a betegek 40 százaléka nem sürgősségi eset.
Az indokolatlanul hozzájuk érkező betegek ellátása pedig azért is jelent nagy terhet, mert eleve kevés az orvos. Az ideális 18-20 főállású szakorvos helyett 10-12 szakember dolgozik az osztályon. Ezért aztán nem is tudják a kevésbé súlyos eseteket mindig időben ellátni.
A főorvos elismerte, hogy javítani kell az orvos-beteg kommunikáción, például nem túl jó latin szavakkal dobálózni, de szerinte nagyon nehéz minden beteget megfelelően tájékoztatni, mert mindenkivel másképp kell beszélni.