Úgy nagyjából május környékén kinőtt egy alien (törzskönyvi nevén ganglion) a bal csuklómnál. Fogalmam sincs hogy került oda, egyszercsak ott lett, és borzalmas idegesítő volt szegény. Volt, aki megpróbált meggyőzni, hogy túlerőltettem, de tekintve, hogy annyira jobbkezes vagyok, hogy a ballal még egy poharat sem tudok rendesen megfogni, nem valószínű. Tehát egy egyszerű dudor, mintha egy gigantikus pattanás lenne, ami ráadásul csíp, szúr, fáj, zsibbad, és nagyon undi. Persze én elfogult vagyok: ha az ember érezte már a saját rákját a kezével, akkor minden kinövés visszavonhatatlanul undi lesz.
Szóval, mivel az én kis alienemmel nem kötöttünk mélyebb barátságot, mert még dolgozni sem hagyott, úgy döntöttem valakinek ki kell szednie, és ennek az eldöntés volt a könnyebb része. A művelethez ugyanis mint kiderült, kézsebész kell. Olyan, aki megérti a problémád, nem néz hülyének, nem mondja, hogy majd elmúlik, és jó esetben még a háklijaidat is figyelembe veszi.
Ganglion az ultrahangon
Nézzük mit kell tudni a ganglionról és a műtétről szerény empirikus tapasztalataim szerintem, aztán később orvosilag is körbejárjuk a témát.
Amit én a ganglionról tudok az az, hogy jóindulatú, mint egy ciszta, csak zselés, az ultrahangon egy nagy fekete folt, és komolyabb dolog, mint gondoltam, mert a családsebészünk, aki amúgy mindenre kapható, erre nem volt hajlandó. Na, de térjünk is a lényegre, úgyis mindenkit az érdekel, hogy hogyan zajlik egy ilyen műtét, és mi történik utána. Bevallom, rutinos kórházba járó vagyok, de azért voltak meglepetések.
Először is megbeszéltük, hogy hónaljban fognak érzésteleníteni, mert nekem az jobb, én pedig, ha úgy mondják, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne, akkor elhiszem. Amúgy is volt már pár kisebb műtetem helyi érzéstelenítésben, abból indultam ki; mondhatjuk, hogy hiba volt.
Bevonulsz a kórházba, iszonyú korán, kapsz egy ágyat meg egy csini kórházi szerkót, és vársz. Eközben olyan dolgokon gondolkodsz, hogy például a cucc fazonja nem is olyan gáz, nyári ruhának még jó is lenne.
A nap következő eseménye, hogy elvisznek az előkészítőbe, ahol rád kötnek egy rakás zsinórt, amiknek a végén mindenféle csipogó, pittyegő cucc van, és ebben a pillanatban kezdesz parázni, hogy reggel biztosan bevetted-e a nagyobb negyed gyógyszert, és nem kezd a pulzusod 200 felé táncolni, mert nyilván nem örülnének. De, ezen nincs is nagyon idő merengeni, mert jön az, amire két perce még semmiképpen nem számítottál. Kedves fiatalember érkezik jobbról, kérdezget sokat, merthogy, ő fog érzésteleníteni. Szuper, add az injekciót, ahhoz szokva vagyok és haladjunk – gondolnád, amikor egy váratlan pillanatban megjelenik az ultrahanggép, egy gigantikus tű, és egy legalább ugyanakkora fecskendő, vagy kettő ha jobban belegondolok. Innen üzenném, hogy bár a memóriám kellemetlenül rossz, bizonyos dolgokra nagyon jól tudok emlékezni. Például arra, amit csinált, meg arra, hogy közben megkérdezte, hogy írtam-e már az érzéstelenítésről. Sőt, arra is, hogy azt mondtam lehet, hogy fogok, úgy jelzésképpen. Tehát jön az ultrahang, nézegetjük hónaljban az idegeket gondolom, majd egy váratlan pillanatban megfogja, és belém döfi a gigantikus tűt. Hát nem voltam őszintén kedves, maradjunk annyiban.
A művelet lényege, hogy azt a tűt, a nagyot, mozgatja, és így adja be az érzéstelenítőt mindenhova, ahova kell. Szúr, nyom, fáj, feszít, zsibbad és szeretnéd jól magadhoz szorítani a karod, hogy ne férjen hozzá többet, de addigra az már nem annyira fog menni. A hosszadalmas folyamat vége pedig az lesz, hogy válltól nem érzel semmit. Tényleg semmit. De annyira semmit, hogy a gigantikus tű gazdája búcsúzóul a karod alá gyűri a takarót, mert különben hajlamos leesni.
Aztán az előkészítőből elindultunk a műtőbe. Itt egy durva pillanat volt, csak hogy az érzéstelenítésen rugózzunk még egy kicsit. Amikor kihelyezték oldalra a karom, véletlenül odanéztem. Láttam, hogy ott van, de semmit nem éreztem, félelmetes volt. Én azért sok mindent láttam már, de volt egy pillanatnyi ingerem, hogy visítani kezdjek. Szerencsére gyorsan eltakarták, úgyhogy már csak úgy negyed óra múlva bekötözve találkoztam vele újra. Megjegyzem szeretnék a műtétről is részleteket közölni, imádom az ilyesmit, de nem tudok, mert kivételesen nem láttam, nem éreztem semmit.
Ezután már csak várni kellett, hogy elmúljon a vicces bénaság. Nekem úgy másfél óra múlva kezdett mozogni az ujjam. Tudtam integetni a hüvelykujjam utolsó ujjpercével, úgyhogy erről egy videót gyorsan körbe is küldtem mindenkinek. A fájdalom csak lassan jött, hullámokban, hol az ujjaimban, hol itt, hol ott, de nem volt annyira borzasztó, mint vártam. Inkább pár nap múlva lett erősebb, de még akkor is tűrhető. Másnap reggel kötözés, egy hét múlva varratszedés. Na utána viszont fáj, merthogy lekerül a kötés, és mozog. Kivédhetetlenül. Úgyhogy érdemes azért odafigyelnie az embernek, hogy mit csinál.
Két héttel a műtét után már csak kicsit sebes, amúgy szépen halványul, de szegény elég duci még, és fájdogál. Nem nagyon, de érzi az ember, hogy történt ott valami. Viszont az, amiért az egészet csináltuk, a nyilallás és zsibbadás az ujjaimban azonnal megszűnt. Megérte.
A napokban voltam varratszedésen, és mivel korábban mondtam, hogy szakmailag is megvizsgáljuk a témát, megkértem az orvosomat, dr. Szakács Noémit, aki kéz- és sportsebész, hogy mondja el, mi az, amit tudni kell a ganglionokról.
Mi a ganglion?
A ganglion a kézen és a csuklón leggyakrabban előforduló lágyrész ciszta. A cisztát egy zselatinszerű folyékony anyag tölti ki. Ez a folyadékkal telt tömlő leggyakrabban az ízületből vagy az ínhüvelyből indul ki. Méretüket tekintve a ciszták lehetnek nagyon aprók, vagy megnőhetnek nagyobbakra, akár egészen látványossá is fejlődhetnek. Időnként együregűek, máskor több rekeszből állnak. Néha kifejezetten kemény tapintatúak, akár csonttal is összetéveszthetők. Számos helyen előfordulhatnak, leggyakrabban a kézháton. Ezt követik gyakorisági sorrendben a csuklótájon lévő ciszták, a tenyérben az ujjak tövénél lévő ciszták és a körömágy menti ciszták.
Hogyan alakul ki?
A ganglion pontos oka nem ismert. Összefüggésben lehet sérülésekkel, például kialakulhat nyújtott karral történő előre esést követően, de sokszor nem előzi meg sérülés. Kialakulhat a környező ízület vagy ínhüvely degeneratív folyamatai kapcsán is. A növekedése során a belseje egy egyirányú szelephez hasonlóan fújódik fel, tehát az ízületből vagy az ínhüvelyből a folyadék beáramlik a tömlőbe, de onnan kiürülni visszafelé már nem tud. A végpercen lévő körömágy melletti ciszták az ízület kopásával hozhatók szoros összefüggésbe.
A varratszedés után szépen gyógyult seb
Milyen tünetek fordulnak elő?
A ganglionok általában fájdalmatlanok, de a kialakulásuk helyén okozhatnak némi kellemetlenséget. A mérettől és a kialakulásuk helyétől függően a mozgásterjedelmet beszűkíthetik. A tenyérben az ujjak tövében lévő ciszták kellemetlen érzést okozhatnak bizonyos tárgyak megfogásakor, markolásánál. A körömágy melletti ciszták körömnövekedési zavart okozhatnak.
A ganglionok viselkedése változatos. Megmaradhat az eredeti mérete, megkisebbedhet, akár teljesen fel is szívódhat, vagy növekedhet.
Hogyan lehet felismerni?
A kézen megjelenő duzzanat orvosi vizsgálata szükséges. A gangliont könnyű felismerni, miután a beteg elmondja a panaszokat, és megvizsgáljuk a cisztát. A ganglion elhelyezkedése és alakja jellegzetes. A ciszta nem tapad a bőrhöz, az ízülettel vagy az ínhüvellyel áll összeköttetésben. Időnként olyan nagyságot is elérhet, hogy fénnyel átvilágíthatóvá válik, ez jellegzetes a ganglionoknál. Szükséges kizárni egyéb betegségeket, például az ízületi belhártya gyulladását, csontos kinövéseket (például az ún. carpal boss-t) és egyéb tumorokat. Ganglion ciszta esetén a röntgenfelvételen legtöbbször nem látunk elváltozást, kivéve az ujjak végpercén lévő cisztáknál, amik gyakran ízületi kopás talaján alakulnak ki. Ultrahangvizsgálat vagy mágneses rezonanciavizsgálat is megerősítheti a diagnózist.
Miből áll a kezelés?
Amennyiben a ciszta kis méretű, és nem okoz különösebb panaszt, nem igényel kezelést. A kezdeti panaszokat csuklórögzítő viselése vagy nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek enyhíthetik. A ciszta nagyon ritkán kerül leszívásra, mert sajnos szinte mindig visszatelődik.
Szükséges-e műtéti eltávolítás?
Amennyiben a ciszta fájdalmas vagy nagyon zavaró a megjelenése, felmerül a műtéti eltávolítás. Ez lehetséges ún. nyitott módszerrel, mely során kívülről haladunk befelé az ízületből kiinduló ciszta nyeléhez, vagy artroszkópos módszerrel, mely során kis lyukakon keresztül az ízületbe jutunk és belülről távolítjuk el a gangliont.
Milyen veszélyek, szövődmények fordulhatnak elő?
A ciszta a gondos sebészi eltávolítás ellenére körülbelül az esetek tíz százalékában kiújulhat. Az eltávolítást követően a mozgásterjedelem kissé beszűkülhet, műtétet követően gyógytorna válhat szükségessé. A csuklótáji ciszták a radiális artéria mellett helyezkednek el, a műtét során emiatt vigyázni kell. A műtétet követően fertőzések ritkán fordulnak el.