1. Éreztem a műtétet
Aki még nem esett át császármetszésen, csak az képes olyat mondani, hogy ez a szülés könnyebbik útja. A műtét alatt fájdalmaim ugyan nem voltak, de mivel nem altatásban végezték, ezért minden rángatást éreztem. Szürreális élmény volt, úgy éreztem magam, mint akit menten szétszakítanak, amikor feszítették szét a hasizmokat, hogy hozzáférjenek a babához.
2. Nem bírtam kikelni az ágyból
Persze hallottam előtte másoktól, hogy a műtét után nehezen fogok felülni, de arra nem számítottam, hogy ennyire semennyire nem megy majd a mozgás. A felülés csupán messzi ábránd maradt, az első nap feladata az volt, hogy legalább az oldalamra tudjak fordulni kevesebb, mint két óra alatt. Közben pedig ott volt a babám, akit már nagyon szerettem volna a karomban tartani. Nem voltam ura a testemnek, az izmaim nem engedelmeskedtek, tehetetlennek éreztem magam tőle, és nagyjából minden porcikám egy merő fájdalom volt.
3. Elfelejtettem, hogyan kell pisilni
Amikor kivették a katétert a műtét után 24 órával, azt gondoltam, hogy majd simán tudok pisilni, mint egy teljes értékű felnőtt ember. De nem így történt, nem akart megindulni a vizelet olyan egyszerűen, ahogy azelőtt. Sok időt töltöttem üldögélve, érezve, hogy mindjárt szétrobban a hólyagom, de csak erőlködve és nagy koncentrálással sikerült pisilni. Nem voltam egyedi eset ezzel, mint megtudtam, ez a katéter mellékhatása lehet, ahogy az égető, csípő érzés is emiatt volt. Borzasztóan frusztráló és idegesítő jelenség.
4. Reszkettem, mint a nyárfalevél
Nem a félelemtől, hanem tényleg, kontrollálhatatlanul reszketni kezdett a testem nagyjából a műtét felénél, és abba sem hagyta egészen addig, míg a kórterembe nem vittek utána. Borzasztó hosszú időnek tűnt, amikor már kiemelték a babámat, én pedig még mindig ott remegtem a műtőasztalon kiterítve, amíg összelegóztak az orvosok. Mint megtudtam utólag, ez a spinális érzéstelenítés egyik mellékhatása volt.
Fotó: Thinkstock
5. Lógott belőlem mindenféle cső
Meglepetésként ért, hogy a császársebembe vezettek egy csövet, amin keresztül szivárgott a váladék egy helyes kis tartályba az oldalamon. A gyulladás megelőzése érdekében kellett ez a tartály, ahogy nyilván a kezembe ültetett branül is szükséges volt, amin keresztül kaptam a fájdalomcsillapítókat. Emellett pedig még lógott belőlem a katéter és a hozzá tartozó csomag, úgyhogy ha akartam volna sem tudtam volna úgy megmozdulni, hogy ne tekeredjek bele mindenféle csövekbe.
6. Alig voltam magamnál a gyógyszerektől
És örülök is neki, hogy telenyomtak fájdalomcsillapítóval, mert amikor már nem tették, akkor olyan hullámokban tört rám a fájdalom, hogy azt hittem, belebolondulok. Az az áldott pár óra a műtét után, amíg bódultan feküdtem, és csak egy kis lüktetés jelezte, hogy szétvágták a hasamat.
7. Az összehúzódások brutálisak
Nem igaz, hogy egy császármetszéskor nincs vajúdás, mert van, csak mi utána küzdünk meg az összehúzódásokkal. Egyrészt miután kimegy a fájdalomcsillapítók hatása, olyan erővel jönnek a fájások, ahogy húzódik össze a méhünk, hogy a csillagokat látjuk, másrészt pedig minden reggel kaptunk méhösszehúzó cseppeket, amiktől szintén szülési fájdalmaink keletkeztek. És még otthon is szedni kellett ezeket a cseppeket, hogy visszarendeződjön a méhünk a helyére, úgyhogy nem ért véget a fájdalom a kórházban.
8. A hasam szinte ugyanakkora maradt
Összehasonlítva a hüvelyi úton szült anyukákkal, az ő hasuk feleakkora sem volt, mint amekkora nekem és császáros társaimnak maradt a műtét után. Ezért is kellenek utána az összehúzódást serkentő cseppek. De azért az első császárom után mélységesen megdöbbentem, hogy nem ment vissza a hasam egy kicsit sem.
9. Bevizesedtem
Nem értettem, mi történik velem, amikor a műtét utáni reggelen belenéztem a tükörbe és felpuffadt arc nézett rám vissza. A bokáim eltűntek, a kezem kipárnásodott. Bevizesedtem, ami szintén természetes jelenség, csak én nem tudtam róla, hogy ez vár rám utána. Két nap alatt szerencsére elmúlt, de abban a két napban rettenetes fotók készültek rólam.
10. A császármetszés helye teljesen érzéketlen lett
A műtét után még legalább két hónapig – de inkább tovább – teljesen érzéketlen volt a heg körüli terület. Egyrészt örültem, hogy legalább az nem fáj, másrészt ijesztő is volt, mert nem szerettem volna örökre érzéketlen maradni azon a területen. Magától elmúlt, ahogy a belső fájdalom is, ami 6-8 hétig tartott.
Olvass többet a császármetszésről:
- 16 mondat, amit NE mondj egy császáros anyukának
- “Ugye mindketten túléljük?” – császármetszés kontra természetes szülés
- Ilyen beszólásokat kapnak a császáros anyukák